E célra a régi parasztszekerek, vagy csézák,
homokfutók kerekei alkalmasak. Az a lényeg, hogy a két
kerék egyforma, átmérőjük pedig legalább
70 cm legyen. Ha sérültek, javítsuk ki a hibáikat,
esetlegesen hiányzó részeiket fenyőfából
kivágva pótoljuk. Az abroncsukat acélkefével
szabadítsuk meg a rozsdától, majd ha a kerekek már
kellően szilárdak, agyaikat középen ideiglenesen
fogjuk össze, és valamelyik küllőjüket állítsuk
vízszintbe, illetve attól kb. 5 foknyival felfelé
eltérő helyzetbe. A kerekek alá 4 mm vastag laposacélból
hajlítsunk egy-egy talpat, amely a ráffal, azaz a kerékabronccsal
azonos szélességű és kerékátmérőnyi
hosszúságú legyen. Végeiket visszahajlítva
hegesszük a vasabroncsokra.
Ha jól állítottuk be a kerekeket, akkor a kiszemelt
küllőre már ráhelyezhetjük az ülésdeszkát.
Ez legalább másfél coll vastagságú legyen,
szélessége pedig akár 400 mm is lehet. Ha két
keskenyebb pallóból készítjük az ülésdeszkát,
akkor alájuk csavarokkal fogassunk fel néhány hevederlécet.
A két legszélsőt közvetlenül a kerékküllők
mellé csavarozzuk fel. Az ülés hossza legalább
100 mm-rel nyúljon túl a kerekeken, végüket pedig
úgy alakítsuk ki, hogy kinyúló részük
pontosan az agy, és a fa kerékabroncs közé férjen.
A kerti pad lábai ugyanis a kocsikerekek lesznek.
Ám,
hogy a pad szilárdan álljon a kerekein, ezeket egy tengellyel
is össze kell kapcsolnunk. Anyagául 80x80 mm-es staflit, vagy
2"-os, vastagfalú acélcsövet válasszunk. A fatengely
végére az agyaknál hosszabb hengeres csapokat készítsünk,
ezekre húzzuk az agyak furatába pontosan illő csőpalástot.
A csapokra csapszegekkel fogathatjuk fel a két kereket. Ha a tengely
acélcső, akkor pedig nagy lemezalátétek felhegesztésével
és egy-egy tengelyvég-csapszeggel rögzíthetjük
a kerekekre.
Következhet a pad háttámlájának a
kialakítása, amelyet az üléshez hasonlóan
formáljunk ki, és erősítsünk meg hevederlécekkel,
viszont a szélessége kb. 50 cm legyen. Ha szerencsénk
van, akkor találunk olyan küllőt, amely az ülésre
kb. 100 fokos szögben áll, és akkor közvetlenül
erre csavarozhatjuk fel a fatámlát. Ellenkező esetben
a háttámla két kerékküllő közé
kerül, és laposvasból hajlított szegletekkel
lehet a kívánt dőléssel a kerekekre erősíteni.
Ha már minden szilárdan a helyére került, akkor
szedjük szét a padot elemeire, a kerekek fa alkatrészét
mázoljuk be zöld olajfestékkel, a vasabroncsok felületét
pedig - azok ferropasszitos lekezelése után - fessük
feketére, mégpedig az agy vasalataival és a fém
tengellyel egyetemben. Az ülő- és hátlap élét
kerekítsük le, majd simára csiszolását
követően enyhén nedvesítsük be, és
hagyjuk teljesen kiszáradni. Csiszoljuk újból simára,
majd többször alaposan itassuk át kültéri
faimpregnáló anyaggal. Ha a bevonat megszáradt, a
padot kiszemelt helyén szereljük újból össze.
Ősszel pedig szétszerelve könnyebb a tárolása
is.
Kerekes pad
A régi, vasabroncsos kocsikerekek vidéki portákon némi szerencsével még fellelhetők. Többnyire eredeti funkciójukra már nem alkalmasak, összeszáradtak, sérültek - ezért kerültek a házi lomok közé - de hétvégi házakban más célokra még jól felhasználhatók. A kisebbekből láncra függesztett virágtartót, vagy szobai csillárt szokás készíteni, a nagyobbak meg kerti pihenő- paddá alakíthatók.
További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!
Szólj hozzá a cikkhez!
Be kell jelentkezned,
hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.
Tekerjük lejjebb a fűtést!
Sok szó esik a ferde tetőkről, de valamiért nem kap elég nyilvánosságot a padlásfödémek szigetelése. Pedig a szigeteletlen padlásfödémen keresztül – a ház alaprajzi kialakításától függően – a...
Radiátorok hatékonysága
Központi fűtés tervezésénél fontos a megfelelő hőleadó egységek kiválasztása, elhelyezése. Szerkezeti, felületi kialakítástól függően más-más hőérzet érhető el a különböző radiátorokkal.