Nádazott állólámpa

Először is alapanyagként a lehető legvastagabb és magasra nőtt szálakat válasszunk ki, és ezeket éles késsel vágjuk le. Egy laza ölre való nádszálat gyűjtsünk össze, hogy otthon majd legyen miből válogatnunk. Az állólámpához - a nádszálakon kívül - egyébként egy vastag falapból kialakított talp, kb. 50 mm átmérőjű karton, vagy műanyagcső, farúd, tömlőkábel és foglalat, no meg egy huzalvázas lámpaernyő szükséges (1). Másnap azután a szálak leveleit késsel vagdossuk le (2), de még ne dobjuk a szemétbe. A nádszálakat alaposan tisztítsuk le, majd a közel egyforma vastagokat válogassuk ki közülük. Hosszúságukat a lámpa oszlopmagasságához igazodva vágjuk méretre.
A műanyag, vagy karton oszlopcsőhöz használhatunk PVC lefolyócsőből levágott darabot, de megfelel e célra a textil, vagy csomagolóanyagokhoz használt kartoncső is. A központi cső hossza 1200-1500 mm legyen. A foglalat rögzítéséhez, és a cső talpra erősítéséhez pontosan a csőbe illő két farúdra lesz szükségünk, ezt esztergálva, vagy gyaluval kialakítva készíthetjük el. A foglalat rögzítéséhez középen fúrjuk ki a farudat, a foglalatba hajtsunk egy menetes csőtoldatot, majd egy anyával rögzítsük. E célra a leghosszabb menetes toldóbetétet használjuk. A foglalat rögzítésére szánt farudat úgy fűrészeljük be félig, hogy a menetes cső végére még a rögzítőanyát is felhajthassuk (3). A foglalatot kössük be (4), majd az alsó farúd palástját hornyoljuk fel olyan mélyen, hogy a tömlőkábel beleférjen. A farudat egy hosszú átmenő facsavarral megerősítve ragasszuk a lámpa talpára, majd a hosszú központi cső felső végébe illesszük be a foglalatot tartó rudat, és facsavarokkal rögzítsük (5). A csövet, ezt követően, nyomjuk a talpra szerelt vaskos csapra, miközben a hálózati kábelt a hornyába illesztjük (6). A csövet alul is néhány facsavarral fogassuk a farúdra, majd a talpat kenjük be színtelen lakkal.
A megtisztított, méretre vágott nádszálakkal szorosan vegyük körül a központi csövet, és vékony kötözőhuzallal lekötve rögzítsük (7). Ha az oszlop nem lenne elég vaskos, kétsoros nádborítással növelhetjük az átmérőjét. A kötöző huzalokat középre és a két oszlopvéghez közel csavarjuk a nádkötegre. A huzalokat azonban el is kell tüntetnünk, mégpedig a zöld nádlevelekből font szalaggal. Három benedvesített levelet fogjunk az asztal szélére, majd varkocsfonással alakítsuk ki a lapos díszítő szalagot. A szálakat, egymást követően, a fonatba szorítva toldjuk meg, így elég hosszú szalagokat fonhatunk a lámpaoszlopra (8). A szalag oszlopra csavarásakor az elejét nyomjuk a nádszálak közé, majd szorosan, de nem túlságosan megfeszítve többször csavarjuk a nádkötegre (9). A huzaltakaró szalagok végét is a szálak közé bújtatva rögzítsük, ám a lekötött végeket nem árt egy-egy csepp pillanatragasztóval is a nádszálakra rögzíteni.
Most már csak a lámpaernyőt kell a foglalatra erősítenünk, és kész is az állólámpánk. A maradék nádszálak rövidre vágott darabjaiból pedig hasonló módon virágcserép kaspókat is készíthetünk. Ezek készítéséhez az előző számunkban közölt ágbogas kaspók kialakításának fogásait is alkalmazhatjuk.