Alakjuk és formájuk kisebb-nagyobb mértékben elágazóan bokros. Általában 40-70 cm-esek, de előfordul, hogy 1 méteresre is megnő. Hajtásai kissé bordásak, többnyire virágzatban szoktak végződni. Levelei húsosak, porcosak, mélyen karéjozottak, színük általában szürkés-zöld. Illatuk nagyon jellegzetes. Virágai fészekvirágzatban csoportosulnak. Méretük szerint nagyon különfélék lehetnek:
- A kisvirágúaknak 10 cm-nél kisebb a virágátmérőjük. Ezek hajtásain több ilyen kis virág van.
- A közepes virágúaknak 11-16 cm a virágátmérőjük. Hajtásonként rendszerint csak egy virággal.
- A nagyvirágúaknak 17-20 cm a virágátmérőjük. Hajtásonként szintén csak egy virággal.
Virágzási idejük eltérései jellemzőek. A virágképződésük kiváltó oka az ősz felé rövidülő nappalok és a vele párhuzamosan csökkenő fénymennyiség. Fényigényük nagy, ezért a napos és világos helyeket kedvelik. Virágszínük a kék kivételével szinte mindenféle lehet. Tarka színekben is előfordulhatnak. A némileg agyagos, tápanyagban gazdag talajt kedvelik, de a jobb minőségű kerti talaj is tökéletes számukra. Beérik a kertészetekben használatos fekete tőzeggel is. Páraigényük fokozott, de a kellő páramennyisége általában megvan a levegőben, ha az nem túl száraz körülötte. Öntözésüknél ügyelnünk kell, hogy soha ne száradjanak ki, mert hajtásai meg is fásodhatnak, ami meggátolja további fejlődésüket. Azonban túlöntözni sem szabad különösen kötöttebb agyagos talajban. Tápoldatozásuk viruló állapotukban általában szükségtelen, mert erre az időszakra tápanyagtartalékuk kitart az elvirulásig. Szaporításuk is nagyon egyszerű. Persze ne a télen fejlődött megnyúlt hajtásokat, hanem a napos időben kifejlődött erőteljes, zömök hajtásokat használjuk fel. Április elején vágjuk le és cserépbe vagy ládába töltött nyirkos homokba vagy homok-tőzeg egyenlő arányú keverékébe, dugványozzuk el. Ezután fólia vagy üvegborítás alatt meggyökereztetjük. A gombabetegségeik közül a szürkepenész, illetve a botritisz a legkárosabbak. Fényszegény, nedves, levegőtlen körülmények között járványosan fertőz. A didimellás betegség miatti foltokban elhalások szinte minden részükön mutatkozhatnak, a levélfoltosságok viszont csak levélen fordulnak elő. A rovarkártevők közül a foltosító fonalférgek a bimbó-, illetve a virág torzulását okozzák. A féloldalasságért a poloskák és a szívogatva torzító kabócák a felelősek, de leggyakoribbak a levéltetvek és az atkák. Fontos az elszaporodásukat időben megelőzni. A viruló krizantém lakásban, erkélyen és kertben egyaránt gyönyörű látványt nyújt, éppen ezért ne kerüljön szemmagasság fölé.