Növénykülönlegességek ajándéknak

Oltott kaktuszok

E növények különlegessége, hogy az alany-növényre egy színes kaktuszt oltanak, így igen bizarr megjelenésű növény alakul ki. A színes (általában piros, vagy sárga) nemes rész valamilyen genetikai betegség révén nem tartalmaz zöld színanyagot, így önerőből nem lenne képes életben maradni, mivel a nap fényét nem képes felhasználni a táplálkozásához - eltérően a többi növénytől. Ezért oltják rá egy egészséges zöld kaktuszra, ami vízzel és tápanyagokkal látja el a színes növényt. Az így összenövesztett egyedek élettartama nem éri el az egészséges, saját gyökéren élő példányok élethosszát, ám néhány évig így is kedves dísze lehet a lakásnak.

Kavicsutánzó növények

Dél-Afrika száraz területű tájairól származnak a Lithops nemzetség fajai, amelyek sziklatörmelékes talajon élnek. Kézenfekvő volt tehát, hogy beleolvadjanak környezetükbe, ezzel védve magukat a szárazságban lédús táplálékot kereső állatoktól.
Formájukon kívül a kavicsnövények fejlődése is különös. A két pozsgás levélből álló növény belsejéből egyszer csak előtörnek az új "levelek", ám ahogy ezek növekednek, a régiek folyamatosan zsugorodnak össze, és mintegy kibújik a növény a bőréből.
Lekerekített formájú leveleik tetején fényáteresztő ablakok vannak, amelyek pár milliméteresek is lehetnek. Ezeknek fontos szerepe van abban, hogy a növény belsőbb részeibe is eljusson a fény, mivel fotoszintetizáló felületük kicsi.
E növények életében a legrizikósabb időszak a virágzás, mert ekkor feltűnő virágaik miatt az addig észrevétlen növény, mindjárt szemet szúr az állatoknak. Erre egyrészt szükségük van, hogy a megporzó rovarokat odacsalogassák, másrészt azonban így a táplálékot kereső állatok is könnyen észreveszik őket. A kavicsnövényeket egyszerű tartani: e pozsgásokat a kaktuszokhoz hasonlóan hűvösen teleltessük. Nyáron fényigényük nagy, vízigényük csekély.

Elevenszülő növények

A Bryophyllum nemzetség fajaiból 2-3 hazánkban is kapható, főként dísznövény kiállítások alkalmával. Madagaszkárról származó növények, és fő különlegességük, hogy leveleik szélén kis növénykék fejlődnek ki. Ezeknek sokszor még a gyökere, és pár levele is kifejlődik az anyanövényen. Ezután lepottyannak a levélről, és új életet kezdenek.
E különös szaporodási mód az elevenszülés, vagy viviparizmus. A Bryophyllumok idősebb korukban virágoznak is, és magot érlelnek, de elevenszülő képességük teszi őket különlegessé. Hazánk egyes részein, házikertekben, még ma is megtalálható a rokamabol típusú hagyma, ami hasonló bravúrra képes. Virágfején elnyílás után nem magok, hanem kis hagymák képződnek, amelyek dughagymaként hasznosíthatók.

Ragadozó növények

Számos növény van, amely rovarfogásra adta fejét - azaz, inkább a levelét. Van, amelyik légycsapóként működik, más ragacsos, nyálkás nedvével ragasztja magához az áldozatot. A kancsókák pedig megoldották, hogy tölcsérükbe csak lefelé vezet út az emésztőnedv irányába, visszafele már nem. Egy-egy rovart 8-10 napig is emészt a növény, majd az állat kiszáradt testét egyszerűen elfújja a szél.
Ezeknek a növényeknek azért van szükségük a rovarfogásra, mert élőhelyükön a talaj híján van néhány számukra nagyon fontos tápelemnek, amelyekhez így a rovarok testéből jutnak hozzá.
A rovarfogásra specializálódott növények nagyon különleges formájúak, és bár tartásuk előtt igényeiknek nem árt utána olvasni, nem túl nehéz feladat a nevelésük.

Az érintésre összecsukódó mimóza

A mimózafélék családjába közel 1800 faj tartozik, ám közép-európai szemmel a legérdekesebb a Braziliában honos, ott gyomnövényként számon tartott valódi mimóza (Mimosa pudica). Levelei érintésre pillanatok alatt összecsukódnak, de nem csak mechanikai ingerek hatására, hanem a sötétedésre is így reagál a mimióza.
Érdekes levelein kívül lila virág-pomponjai is díszesek. Nyáron napos helyen a kertben tartható, télen - miután leveleit lehullatta - hűvös helyen meg lehet próbálni átteleltetni őket. Van, aki télen szobahőmérsékleten tartja, de ez csak akkor kedvező számára, ha sok fényt is kap. Összességében tehát nagyon nehéz kedvére tenni, és átteleltetni, ezért a nyár végén beérő magjaiból mindenképp gyűjtsünk, és azokat tavasszal, szobában elvetve nyárra újra látványos méretű növényt nevelhetünk.