Kaktuszok a lakásban

A kaktuszok eredetileg Dél-Amerikában éltek, napjainkban azonban már a világ számos száraz szubtrópusi, sivatagos területein megtalálhatók. Szárszukkulensek, azaz megvastagodott szárukban nagy mennyiségű vizet képesek elraktározni, ami védelme érdekében leveleik tövisekké módosultak. Szártagjaik formája nagyon változatos, így vannak oszlop-, gömbkaktuszok, de találunk számos formaváltozatban lapított szártagú növényeket is.

Tartásuk, öntözésük

A kaktuszok akkor fogják magukat igazán jól érezni nálunk, ha megpróbáljuk az eredeti élőhelyükön megszokott körülményeket biztosítani számukra hazánkban is. Ez azonban csak részben sikerülhet, így e növények bioritmusát nálunk a kontinentális éghajlaton kicsit át kell alakítanunk.
A környezeti tényezők közül az öntözéssel nincs gond, hiszen egy cserepes növény esetén azt mi szabályozhatjuk. A kaktuszok kevés vizet igényelnek, hiszen egész testfelépítésükben a hosszas vízhiányhoz alkalmazkodtak azzal, hogy vizet képesek raktározni.

E növényeket ültessük homokos, jó vízáteresztő talajba, ami könnyen átnedvesedik, de könnyen ki is szárad, így megelőzhetjük az esetleges túlöntözést. Elegendő őket tavasztól őszig havonta egyszer, maximum kétszer öntözni, ősztől tavaszig pedig teljesen szárazon tartani. Az öntözést alulról oldjuk meg, azaz a lyukas aljú cserepük alá tegyünk egy kis tálkába vizet, és hagyjuk, hogy a cserépben lévő föld felszívja azt. Ritkán öntözzünk, de akkor alaposan, azaz addig töltsük utána vízzel a tálkát, amíg a növény talajának a felső része is átnedvesedik. Ez a felszivatásos módszer jobb, mint a felülről öntözés, az ugyanis esetenként a gyökérnyaknál rothadást idézhet elő.
Mivel a kaktuszok természetes élőhelyén is nagyon alacsony a talaj tápanyagtartalma, így nekünk sem célszerű ezt megváltoztatnunk. A túlzott tápoldatozás a növény deformálódásához vezethet.

A fény és hőmérséklet

A fényerősség és a hőmérséklet a vízzel ellentétben azonban adottak, azokat nehezen tudjuk megváltoztatni. A kaktuszok pedig nagyon fény és melegigényes növények. Ezen igényeiket tavasztól őszig kielégíti a nálunk szokásos napsütéses órák száma és a fény erőssége, amennyiben tűző napon tudjuk tartani őket.
Télen azonban kevés a fény, ezért itt kell kicsit beleszóljunk a növények bioritmusába. Mivel elegendő fényt nem tudunk biztosítani erre az időszakra, le kell állítanunk a kaktuszok fejlődését, és egy pihenő időszakot kell beiktassunk.
Ez azt jelenti, hogy az összes többi környezeti tényezőt is olyan szinten kell tartsuk, hogy a növénynek "eszébe se jusson" télen növekedésnek indulni. Ha ugyani télen fejlődni kezd, a fényhiány miatt megnyúlt hajtások képződnek rajta, a formája rövidesen természetellenessé válik, és számos betegséget is elkaphat, a kondíciója is leromlik.
Ha tehát kevés a fény, akkor a hőmérséklet is legyen kevés 5-10 oC, és az öntözést is szüneteltessük. Így a növény mintegy téli álmot alszik. Ha a tél folyamán bármilyen hajtásnövekedést, friss zöldet látunk a kaktuszon, akkor azonnal változtassunk valamit az elhelyezésén, mert vagy a hőmérséklet túl magas, vagy valami nedvességet kapott a növény, ezért indult növekedésnek. Télen a fény elégtelensége miatt egészséges hajtás nem tud a kaktuszon képződni. Ha nincs "altatva" a kaktusz a tél folyamán, akkor a következő éves virágzása is elmaradhat.

Szaporításuk egyszerű

A kaktuszok szaporíthatók magról vagy - amelyek jól sarjadzanak - hajtásdugványról is. A kaktuszmagok többsége fényen csírázik, így a lehetőleg sütőben fertőtlenített és gombaölő-szeres vízzel beöntözött homokra vetés után csak annyi homokot szitáljunk takarásként a magokra, hogy itt-ott azért kilátszanak. A kelésig a vetés talaja nem száradhat ki, ezért célszerű fóliával takarni a talaj felett 2-3 centiméterrel, kelés után fokozatosan iktathatunk be egy-két száraz napot.
A sarjjal történő szaporítás legjobb időszaka a nyár vagy a kora ősz. A sarjakkal történő szaporítás lényege, hogy a sarjat akkor válasszuk le egy éles késsel az anyanövényről, amikor az teljesen kifejlődött. A zsenge hajtások - melyeken még csak töviskezdemények láthatóak - alkalmatlanok a szaporításra. A leválasztott sarjat 4-5 napig tartsuk száraz helyen, hogy a sebzési felület beszáradhasson. Ha egyből elültetjük, számos gombás fertőzésnek engedünk utat.
Miután beszáradt a seb, ültessük el a sarjat homokba vagy nagy homoktartalmú földbe. Még egy hétig ne öntözzük, csak ezt követően kapjon először vizet. Megfelelő magas hőmérséklet és sok fény mellett 3-4 hét alatt meggyökeresedik a növény, amikor pedig hajtani kezd, akkorra már jelentős, a tövet tápanyagokkal és vízzel jól ellátni képes gyökérmennyiséggel rendelkezik.

Kártevők, kórokozók

A legtöbb kaktusz pusztulását a helytelen tartási körülmények okozzák, a túlöntözés és a téli melegen tartás. Ezek élettani betegségeket idéznek elő, amelyek legyengítik a növényeket, és a fertőzések ekkor könnyebben támadnak.
A kaktuszokra a kórokozók közül leginkább a gombák, kártevők közül a pajzstetvek, nyári időszakban a meztelen csigák jelentenek veszélyt.
A gombás megbetegedéseket már a kevés öntözéssel is megelőzhetjük, illetve azzal, hogy inkább reggel öntözünk, hogy a későbbi felmelegedéssel minél hamarabb felszáradjon a kaktuszokra esetleg rácseppenő víz. Beteleltetés előtt, illetve tavasszal és ősszel - azaz nyirkosabb, a gombáknak kedvezőbb időszakokban - valamilyen fungicides vegyszeres vízzel végezzük az öntözést, amivel alkalmanként a kaktusztestet is lepermetezhetjük. Ha felszívódó, szisztemikus szert választunk, akkor hosszabb hatású védelmet érünk el, mint a kontakt szerekkel.