Addig nyújtózkodhatunk, amíg... a létránk ér

A létratípusok formái méretei többnyire hasonlóak, ám anyaguk is nagymértékben befolyásolja, hogy milyen célokra használhatjuk ezeket az eszközöket. A létrák leggyakrabban fából, alumíniumból és műanyagból készülnek.
A fa létra természetes hatású, de nagy magasságok megközelítésére kevéssé alkalmas, mivel a faanyag nehéz, és esetleges rejtett hibái biztonsági kockázatot jelentenek. A falétra anyaga legyen csomómentes, a csapolásos illesztések hibátlanok legyenek, főként ezekre figyeljünk vásárláskor. Sajnos egyre több olyan faanyag kapható a barkácsáruházakban, amelyek nem megfelelően szárítottak, ezért idővel repedezni kezdenek. Létrák esetén erre csupán nagyon ritka esetben van példa, de jobb az óvatosság, ezért a garancia érvényesítéséhez mindenképp tartsuk meg a vásárlást igazoló blokkot. A fa létra élettartamát jelentősen lerövidíti a szabadban tartás. Ilyenkor - rendszeres favédelem nélkül - korhadni kezd, és különösen veszélyessé válik.
Alumínium létráknál - csúszásmentesség miatt - lényeges, hogy a fokok bordázottak legyenek. Ugyanez vonatkozik a lábdugókra, amelyek a létra stabilitását szavatolják. Hasznos, ha ezek cserélhetők, hiszen folyamatos kopásnak vannak kitéve.
A műanyag létrák ma már UV álló anyagból készülnek, bár ezek leginkább beltéri használatra valók. Előnyük, hogy ezek a legkönnyebben tisztíthatók.
Minden létránál lényeges a nagy stabilitás, teherbíró képesség és viszonylag kis önsúly. Utóbbi szempontból az alumínium előnyösebb a fából készült daraboknál. Előnyös, ha összecsukott állapotában a létrákat kampókkal lehet zárni. Ennek hiányában a szétnyíló-csukódó részek könnyen becsíphetik az ember ujjait.

Főbb létratípusok

Támasztólétra: Egyrészes létra, amit az egyszerűbb munkafolyamatokhoz, kisebb magasságokhoz alkalmazhatunk. Lényeges, hogy optimális dőlésszögre állítsuk a létrát. Ha túl meredek, akkor a rajra dolgozó ember mozgása miatt a súlypont áthelyeződésével könnyen hátradőlhet, ha túlságosan dől, veszélyessé válik és romlik a terhelhetősége.
Tolólétra: Kettő, vagy háromrészes létra a nagy magasságokban elvégzendő munkákhoz. A típusok többségénél külön szétválaszthatók az elemek, így támasztólétraként is használható. A létraelemek csúszkákon mozognak, melyeket a vezetőprofilok tartanak a helyes irányban. Csak olyan magasságúra húzzuk a létrát ki, ahogy az a használati utasításon, vagy a piktogrammokon látható, mert amennyiben kevesebb fokátfedés marad, könnyen összecsuklik.
Állólétra: Fordított V alakban szétnyitható, így egyéb támasztás nélkül a saját négy lábán is képes megállni. A szemben álló létraelemeket szétcsúszást gátló gurtni vagy lánc köti össze.
A fából készült állólétra szárait helyenként (általában oldalanként két helyen) acélpántok merevítik. Ezek garantálják, hogy a csapolásoknál, ahol a lábakba csatlakoznak a létrafokok, nehogy szétcsússzon az illesztés. A láncnak mindig feszesnek kell lennie munkavégzéskor, különben előfordulhat, hogy a lábak megcsúsznak.
Tetőlétra: A támasztólétra egyik változata, csak ezt nem falhoz támasztjuk, hanem a tetőre fektetjük. Emiatt fokai kiemelkednek a lábak síkjából, így a használó lábfeje jól elfér, hiszen a kiemelésnek köszönhetően nem ér a cipő orra a tető héjazatához. Felső része speciális kampóval rögzíthető a tetőnyergen.
Létraállvány: Létraként és állványként is használható. Lényeges, hogy a járólap csúszásmentes legyen, a munkamagasságok fokonként emelhetők legyenek. A lap teherbírása legalább 300 kilogramm, hiszen ennek nem csak egy-két munkást, hanem esetleg a cementes zsákot is el kell bírnia.
Számos más, speciális létrához is hozzájuthatunk, amennyiben az előbb leírt alaptípusok nem lennének megfelelőek. A húzóköteles létra lényegében egy három részes tolólétrának is tekinthető. A többcélú létra egy kétrészes, több funkciós létra. Használható támasztó, toló vagy állólétraként egyaránt. A sokcélú létra pedig az álló és tolólétra hibridje: nem kell megtámasztani, de az állólétraként összeállított szerkezet egyik oldala, a tolólétrához hasonlóan, magasabbra kinyújtható. A csuklóslétránál csuklókkal állítható a két oldal által bezárt szög, azaz ezáltal a magasság és a meredekség.
Egyes létrák lábai teleszkóposan kihúzhatók és elforgathatók. Így egyik láb akár hosszabbra, másik rövidebbre is állítható, és a pozíciója is változtatható. Ennek akkor van jelentősége, ha egy lépcsőn vagy lejtőn állítjuk fel a létrát

Fő a biztonság

A létrahasználat szabályai elsőre mindenkinek evidensnek tűnhetnek, de a balesetek gyakran abból erednek, hogy "csak egy izzót akartam kicserélni, fél perc az egész, ezért nem figyeltem"...
Soha ne tegyük nedves, csúszós aljzatra a létra lábait, és olyan talajra sem, amelybe belesüllyedhet. Legyünk tekintettel a létra teherbírására.
Az állólétra legfelső fokára soha ne álljunk, és a támasztólétrára is csak olyan magasságig másszunk fel, hogy amennyiben kibillenünk meg tudjunk kapaszkodni a felsőbb fokokban.
A támasztólétra két ponton támaszkodjon, ne ütköztessük olyan keskeny tárgynak, amelyen a felső létrafokra, egy ponton támaszkodik csupán.
A létrát úgy helyezzük el, hogy a lehető legkényelmesebben elérjük a munkánk helyét. Ne nyújtózkodjunk a létrán. Arra ugyan lehet példa, hogy mindkét kezünkkel egyszerre dolgozunk, ám folyamatosan két lábbal álljunk a létrán, és lehetőleg ugyanazon a fokon. Ha egyik lábunkat alsóbb, másikat felsőbb fokon tartjuk, akkor rövid idő alatt az alsón a nagyobb terhelés miatt zsibbadni, remegni kezd a lábunk.