Öntörvényűek, ám mégis sokak kedvencei a cicák
A készen kapható cicaágyak azonban elég drágák, bár tagadhatatlan előnyük hogy ezek statikus textil anyaga összegyűjti az alvás közben lehulló macskaszőrt. Azonban házilag is olcsón készíthetők kedves és otthonos cicaházak, amelyek szövetmaradékból, hullámlemez kartonból, vagy igényesebb kivitelnél 3-5 mm vastagságú rétegelt lemezből is elkészíthetők.
Az alábbiakban néhány saját kezűleg is elkészíthető cicaházat mutatunk be. Méretek tekintetében mindig a cicus hosszához igazodva kell a cicalak nagyságát meghatározni. Túlságosan tágas azonban ne legyen. Fekhelyként mindig puha és meleg anyagot kell választani, pl. több rétegben összehajtott, használt puha plédet, vagy más hosszú szőrű anyagot, ami „falkárpitként” egy rétegben a belső oldalakra is felragasztható. Kívülről nem is nagyon kell díszíteni, legfeljebb csak akkor, ha a cicalakot a berendezéshez illőbbre kívánjuk változtatni.
A legalább 30-30 cm alapterületű indián tipit (sátrat) utánzó macskalak elkészítése csak látszólag nehéz, mert még kézzel is összeölthető nagyobb szövetdarabból vagy kiszuperált szövetruhák kiszabott darabjaiból. Az alaplapja lehet vastag karton, amelyre felerősíthető a műszőrme fekhely. A sátor rudak textilszalagba burkolt hosszú kötőtűk, amelyek a már kiszabott és beszegett oldallapokhoz így már könnyen hozzáölthetők. Felül pedig a rudak néhányszor erős cérnával körül hurkolva rögzíthetők egymáshoz.
Nem feltétlenül kell a házformához ragaszkodni, mert mint a fotó is mutatja, egy nagyobb hullámkarton dobozból is kialakítható elegáns és otthonos cicaház. Az alaplapja lehet 50x50 cm-es nagyságú, és a kialakított doboz egyik oldalába csak egy méretes kör alakú nyílást kell vágni. Jó, ha a tető levehető az esetleges „takarítás” miatt, de nem feltétlenül szükséges ezt követni. Ha a doboz mérete megfelelő, előbb belül, majd kívül plüss vagy más puha anyaggal bevonva igen csak elegáns lakhelyé alakítható az egyszerű kartondoboz is.
Karton dobozokból gyorsan készíthetők nyeregtetős cicaházak is, csak éles kés és hullámkarton anyag, pl. használt csomagoló dobozok szükségesek hozzá. Kivágott darabokból is összeragasztható bármelyik ház változat. Ha különálló darabokból lesznek összeragasztva, akkor a ragasztáshoz szükséges 2 cm széles ragasztó szegélyeket is ki kell alakítani a lapok élei mentén. A házikók „komfortosítása” a már előzőkben leírt fekvőhelyből és némi külső festésből áll, amit vastag filc irónokkal lehet a házak oldalára pingálni.
Igényesebb gazdik választhatják alapanyagként a 3-5 mm vastag rétegelt lemezt is. Ebből csak a ház alaplapját és az oldallapjait kell kiszabni, és egymáshoz erősíteni. Legfeljebb – a házikó szilárdabb szerkezete miatt – hátlappal is meg lehet erősíteni. A ragasztáshoz jól jön egy ragasztópisztoly, amivel erős kötéseket lehet elérni még a kisebb felületeken is. A végső felületkezeléshez a faanyagot csiszolás után faolajjal ajánlott beereszteni, ami kiemeli a fa természetes színtónusát.
Végül, íme egy romantikusnak is mondható faház, amit valószínűleg egy nagyon elhivatott cicatulajdonos készített lambéria anyagból és falécekből. Az épülethez csak megmaradt hulladék faanyagot használt, amit viszont igényesen alkalmazott cicája házának a megépítéséhez.
lásd még: Kisállatok a lakásban