A kisállattartásról

Legyen szó ízeltlábúról, kétéltűről, hüllőről, halról, madárról, vagy kisemlősről: ma már szinte minden beszerezhető. Kisállatunkban azonban akkor leljük majd igazán örömünket, ha ő is elégedett életkörülményeivel, erről pedig a gazdának kell gondoskodnia. Lapunk hasábjain az akváriumi halak tartásáról már többször is írtunk, most a kalitkalakó madarak és a terráriumlakó többiek kerülnek sorra.

Madarak: a látvány mellé hanghatások is járnak

Díszállat kereskedésekben mindig kapható néhány papagájfaj (hullámos, nimfa), zebrapintyek, ám ha tenyésztőhöz fordulunk, akkor sokkal nagyobb választékból válogathatunk. Feltétlenül utána kell nézni a madár igényeinek, mert nem igaz az a feltevés, hogy a kis testűeknek elegendő a kis kalitka, míg a nagy testűeknek nagy lakhelyet kell biztosítanunk! Vannak kistermetű mozgékony fajok (pintyek, kanárik), és nagytestű lustábbak is. Ilyenek például a hazánkban elég méltatlanul háttérbe szoruló kacagó gerlék. E kedves állatok nagyon könnyen szelídíthetők, és 15-18 éves maximális életkorukkal igazi családtaggá válhatnak a rövidebb életkort megélő fajokhoz képest.
A madarak többsége könnyen megszelídíthető, így nem csak hangjukban, látványukban gyönyörködhetünk, hanem barátságos viselkedésükkel is örömet szerezhetnek gondozóiknak.
A lakhelyül szolgáló kalitka kiválasztásánál ne a számunkra tetsző díszes, formás eszközöket válasszuk, hanem az álló, vagy fekvő téglatest formájúakat: ezek a madarak igényeinek jobban megfelelnek.
Lakásunkba madárröpdét egyszerűen, házilag is készíthetünk, nem szükséges feltétlenül a több tízezer forintos termékeket választanunk. Egy alkalmas sarkot kiválasztva egyszerűen szereljünk fel tiplikkel OSB lapokat, vagy gyalult deszkákat a falra olyan magasságban és szélességben, mely kiadja a madárröpde két hátsó oldalának méretét. Az OSB lapokat, deszkákat lazúrokkal olyan színűre festhetjük, hogy jól illeszkedjen a többi bútor színéhez. A lazúrok előnye, hogy a színezés alól a famintázat áttűnik, így természetesebb hatású, mint a teljesen fedő festékek alkalmazása.
Előre léckeretre erősített dróthálóból, vagy drótrácsból készítsük el a frontoldalt. Erre már csak egy ajtó kell, ami a dróthálós oldal méretétől függően lehet kisebb, vagy megoldható úgy is, hogy az egész drótos oldal ajtóként nyitható legyen. A röpde háromszög alakú alját és tetejét egyaránt rácsozhatjuk vagy deszkázhatjuk. Miután elkészült háromszög alapú röpdénk már csak ülő-rudakkal kell berendeznünk. E röpdetípusnak előnye, hogy két oldalát a lakás két sarokban záródó fala biztosítja, így a stabilitása adott.
A madarak beszerzése előtt ismerjük meg igényeiket. A tenyésztőktől apró, ám annál praktikusabb tanácsokat is kaphatunk. A papagájfélék például kibontják a magvakat mielőtt megeszik, így a héjakkal elég nagy rendetlenséget tudnak okozni. Megoldás: ha az etetőtáljukat a földön helyezzük el, nem a magasban, így kevésbé tudják szórni a héjakat.
A szobai tartásra alkalmas kistestű galambokhoz (gyámántgalamb stb.) sem árt használati utasítás, ezek ugyanis előbb szétszórják az eleségüket, csak utána csipegetik fel. A megoldás egy olyan etetőtál, amelybe nyakig be kell dugnia a fejét a madárnak, így nem tud benne kaparni, és a csőrével sem szórja a magokat.
Az itatótál is fontos. A galambfélék például szívják a vizet, így olyan mély edényre van szükségük, amibe tövig belefér a csőrük. A lényeg tehát: ahány madár annyiféle igényt kell teljesítenünk a kalitka vagy röpde berendezésétől kezdve a magkeverékek összeállításáig.
Számítsunk arra is, hogy a madarak tisztántartása sok időt igényel. Főleg a hosszan elhúzódó tollváltási időszakok szokták a háziasszonyok tűrőképességét megterhelni.

Terrárium: rovaroktól a rágcsálókig

A terrárium sokféle állatfaj lakhelyéül szolgálhat. Tarthatunk benne ízeltlábút (például madárpókot), hüllőket (kígyókat, teknősöket), kétéltűeket (békákat), vagy emlősöket: aranyhörcsögöt, tengerimalacot, törpenyulat, hogy csak a legismertebbeket említsük.
Azoknak az állatoknak, melyeknek eredeti élőhelyükből adódóan vízfelületre is szükségük van, azoknak a terráriuma mindenképp üvegből vagy műanyagból készüljön. A száraz tartást kedvelők ketrece azonban fából is készülhet, akár egy kiselejtezett, de felújított fiókból, amelynek a tetejére nyitható vagy ajtóval ellátott rácsot erősítünk.
A nagy választékban kapható, lakásban tartható díszállatokból ki-ki habitusának, ízlésének és idejének megfelelően választhat. A kígyók között például vannak olyanok, amelyek hetente mindössze egy-két órányi időt igényelnek gazdájuktól, hiszen nagyon ritkán kell etetni, takarítani őket.
Ezzel szemben a kisrágcsálók például, naponta igénylik gazdájuk szeretetét, hacsak fél órára is. Lényeges szempont az állat kiválasztásánál, hogy mennyi időt tudunk gondozására szánni, és az is, hogy menyi plusztakarítást vagyunk hajlandók elvállalni kedvükért.
A terráriumok berendezésénél saját lakberendező képességeinkre is hagyatkozhatunk. A terráriumba ízlésünk (és a leendő terráriumlakó ízlése) szerint berakhatunk díszes köveket, faágakat, amelyek az állatok búvóhelyéül szolgálhatnak majd. Növényeket is betelepíthetünk: bár ha egyszerűen virágcseréppel helyezzük be ezeket, akkor kicsi az esély arra, hogy állataink nem táplálékot fognak látni a díszítő céllal betett növényekben.
A növényeket egyszerűen megvédhetjük állatainktól, ha beragasztott üveglapokkal bekerítjük a számukra fenntartott helyet, így az állatok nem férnek hozzájuk, de háttérként díszítik a terráriumot.
Az állatokkal egy térbe nagyon élethű műnövényeket is tehetünk, amelyek könnyen tisztíthatók és nem esnek a falánk terráriumlakók áldozatául – csak ezek mégsem túl természetesek.