A kertek berendezésének menete

Kertünk felszínét már tervezéskor az utcai járda, a bejárati küszöb, a lábazati szigetelés magasságához igazodva kell kialakítanunk. A földmunkát először ezeken a helyeken készítsük el, és a földhiányt vagy felesleget kevésbé fontos helyeken egyenlítsük ki.

Földmunkák, rézsű és támfal

Lehordáskor a talaj megbontását a semleges vonalakon (lehordás, feltöltés határvonalán) kezdjük meg, és hátra, a mélyebb bevágások felé haladva végezzük. A felszínt a végleges szintnél 20 cm-rel mélyebben, de a terv szerinti lejtéssel alakítsuk ki. A munkát lehetőleg úgy szervezzük, hogy a szállítást fentről lefelé haladva végezzük, minél rövidebb távolságon. A földmunkák végzése során kell kiemelni az alapozást kívánó utak, burkolt felületek tükrét, a homokozó, a vízmedence, a szikkasztó gödreit, és a kikerülő nyers földet is akkor kell a feltöltésekbe beépíteni. A feltöltés és a bevágás szélein rézsűkkel meredekebben lejtő földfelületekkel csatlakozunk az eredeti felszínhez.

Azokat a rézsűket, amelyeken át nem vezetünk utakat, a megengedhető legmeredekebbre képezzük ki, ez a leggazdaságosabb, de a természetes rézsűnél meredekebbet ne alakítsunk ki, mert az még beültetve, vagy cövekekkel megerősítve sem lesz tartós. Kiskertekben, amelyekben nincsenek nagy szintkülönbségek, célszerű laposabban alakítani a rézsűket, így jobban simulnak környezetükhöz.

Rézsűk helyett a szűk hely diktálta szükségszerűségből vagy díszítő céllal támfalakat építhetünk. A támfalak szerepe az, hogy a mögöttük levő és a talajra jellemző hajlású rézsű vonala fölött elhelyezkedő földet megtartsák. A föld nyomásának a támfal csak úgy tud ellenállni, ha megfelelő anyagból, helyes méretekkel, szakszerű módon van megépítve. A kerti támfalak leggyakoribb anyaga terméskő, tégla, beton, de készíthetünk támfalat dorongfából és vasbetonból is. A támfal mögött jó vízáteresztő anyagú feltöltést kell alkalmazni az összegyűlő talajvíz elvezetésére, amely a fal tövénél helyenként hagyott réseken át kiszivárog.

Ideális megoldás a rézsűkő rendszer, anélkül, hogy a föld víz és levegő áteresztését korlátozná. Kosár alakú üregeiben sok hely marad virágok, kúszó- és felkapaszkodó növények, cserjék és bokorfélék akadálytalan növekedéséhez.

Utak, járdák, lépcsők

Kerti utakat csak a járás megkívánta helyeken, és minimális méretben célszerű készíteni – olyan anyagból, amely időálló, aránylag olcsó, könnyen beszerezhető, egyszerű szerszámokkal esetleg házilag megmunkálható, és amelyből építve az út kevés gondozást igényel.

Kiskertekben e követelménynek legjobban a térkő-, kő- vagy betonlapokból kirakott ösvény, tipegő felel meg.

A gyakrabban és több személy által egyszerre is használt közlekedési utakat, teraszokat, ülőhelyeket megfelelő szélességben és alapozással készítsük. A burkolat anyaga lehet térkő, fagyálló tégla, betonlap, fagyálló terméskő lap.

Jó vízáteresztő talajon a lapokat alapozás nélkül, közvetlenül a kiemelt és döngölt földalapra fektethetjük, porhanyós földdel kellően átdöngöljük. Kötöttebb talaj esetén mélyebb úttükröt emelünk ki, és 10 cm kavicsból vagy kőtörmelékből készítünk alapot, erre 5 cm homokot terítünk, hogy a különböző vastagságú kőlapok felszínét egy síkba tudjuk hozni. A fugákat homokkal vagy fűmaggal kevert termőfölddel beseperjük, és alaposan beiszapoljuk. A kövek között kisebb, tenyérnyi hézagokat hagyhatunk ki alacsony évelők számára.

Gépkocsiknak nagyobb teherbírású utat kell építeni. A kőlapokat 13-15 cm vastag betonalapra, 2 cm fektető habarcsba rakjuk. Egyenes vagy enyhe ívvel vezetett útszakaszon elegendő csak keréknyomon utat építeni. Betonból késztett 5-10 cm, kocsiút 15-20 cm vastag legyen, jól kiegyenlített, döngölt földalapra, az út szélein a kívánt magasságban lecövekelt deszkák közé bedolgozva, profilléccel behúzva, benyomkodva és fasimítóval lesimítva.

Fedett teraszokon, ülőhelyeken szép burkolatot állíthatunk elő különböző átmérőjű, 20-25 cm hosszú gömbfaoszlop darabokból. A héjazatlan fákat favédő-konzerváló anyagba mártjuk úgy, hogy a felső lapjuk és végűk tiszta maradjon. Homokos kavicságyba állítjuk, döngöljük, a hézagokat cementhabarccsal kiöntjük és szép formájú, nagyobb kavicsokkal kirakjuk. A fafelületet csiszolni és a víz behatolása ellen impregnálni kell.

Meredek kerti utakon a közlekedést lépcsők közbeiktatásával tehetjük kényelmesebbé. Lépcsőt építünk, ha a lejtés méterenként meghaladja a 15 cm-t, vagy ha az utat támfalon vezetjük keresztül. A lépcsök anyaga változatos lehet, de fontos, hogy lágy és kopásálló legyen. Célszerű az út, a támfal anyagával megegyezőt vagy ahhoz illőt választani. Az épület közelsége és lábazati anyaga is beleszól a kialakításba. Épület közelében a lépcső precízebben megmunkált legyen, míg a kert távolabbi részén rusztikus formában is megvalósítható. Faház mellett a fokok is fából készülhetnek.

Rézsű oldalában az ösvény lapköveit lépcsőfokszerűen helyezzük el. Sziklakertben nagyobb köveket úgy építhetünk be, hogy azok egyben lépcsőként szolgáljanak. Kőlapos úton a lépcső is kőlapokból készüljön. A helyben található kövekből épített lépcső harmonikusan illeszkedik környezetébe.