A kert ékszere
Az első dáliák több mint kétszáz éve érkeztek Közép-Amerikából Európába. Nevüket Andreas Dahl svéd botanikusról kapták. Szépségének köszönhetően a Dália, mint női név névnapjaink között is szerepel. A dália a fészkes virágúak családjába tartozó évelő dísznövény, amelynek mára számtalan fajtáját nemesítették ki. E gumós évelő lágyszárú növények igen változatosak, méreteikben, formáikban, színeikben egyaránt: a 30 cm magasságtól egészen a két méteres nagyságig változhat méretük, a nyár végén nyíló virágok átmérője is változatos 5-30 cm közötti. A fajtacsoportjaik a virág alakja szerint különféle fantázianeveket kaptak, így vannak a kaktusz, a vízililiom, a pompon, a labda, vagy a szellőrózsa dáliák.
Vásárlás
A dália gumók vásárlásakor figyeljünk a fajtacsoportra, hiszen, ha csak egy balkonládát népesítenénk be velük, akkor törpe fajtákat válasszuk, ha a kerti WC takarása a cél, akkor meg valami óriásnövésű változatot. Lényeges, hogy a gumók és az előző évi szárrész ízesülésénél találhatók a rügyek, innen fog kihajtani a növény, ha ez a rész sérült, a gumó penészes, vagy ráncosra fonnyadt, akkor az eredmény is kétséges lesz. Sok helyen árusítanak kilyuggatott zacskóban fűrészporba csomagolt gumókat, hiszen így könnyű tárolni és szállítani, de nem mindegy meddig vár a vevőre e csomagolásban a dáliagumó. Ezért a minőségéről mindig győződjünk meg; hogy hány gumó van a szárrészen kevésbé lényeges, mint az hogy a gumó és szár mennyire jól tart össze, nem törtek-e szét a szállítás során. Érdemes lehet gyűjtőktől, vagy az interneten meg található kifejezetten e növényekkel foglalkozó szakkertészetektől vásárolni, mert ott a fajtaválaszték is nagyobb, és általában a minőség is jobb, mint, amikor a nagyáruházakban a színes tasakos dáliagumókat berakják a zöldségek és a tejtermékek közé, valahová…
Ültetés
A dáliákat lehetőleg napos, meleg helyre ültessük, a talajjal szemben kevéssé igényesek. Természetesen minél jobb minőségű talajba kerül, annál jobban meghálálja dús virágzásával. A trágyázást ugyancsak meghálálja a növény, hiszen – főleg a nagyobb méretű fajták – néhány hónap alatt óriási zöldtömeget kell, hogy kineveljenek. Az ültetésre akkor kerülhet sor, amikor az utolsó fagyok is elmúltak. A dália a néhány fokos talaj menti fagyokat még kibírja, ezért május elejétől már nyugodt szívvel kiültethetjük a növényeket. Az ültetésnél a gumó méreténél legalább két-háromszor mélyebben és szélesebben lazítsuk fel a talajt, majd takarjuk be földdel az ültető gödörbe helyezett gumókat. Úgy ültessük el a növényt, hogy a rügyek a talaj felszínénél legyenek.
Dália gondozása
Főleg ültetés után alaposan öntözzük be a talajt, mert így az jól tömörödik. Ültetés után már csak kiegyensúlyozott tápanyag-ellátottságú műtrágyával tápozzunk, ha muszáj, mert a túl sok nitrogén elviszi a fejlődést a lombnövekedés irányába a virágzás rovására.
A dália érzékeny a zöld levéltetűre, ezért megjelenésekor azonnal lássunk hozzá a védekezéshez. A levéltetvek nem csak gyengítik a növényt, de vírusokkal is megfertőzhetik. A dáliák környékének gyommentesen tartása az esztétikai élményen túl azért is fontos, mert azok jelentősen elvonják a tápanyagokat a talajból, amikre e növényeknek nagy szükségük van. A virágzás idején a dáliának rendszeres vízellátásra van szüksége. Inkább többször nagyobb vízadaggal, mint ritkán sokat öntözzük.
Metszése
A dália a főhajtása mellett, általában több kisebb, oldalsó rügyből is hajtani kezd. Ha ezeket a hajtásokat meghagyjuk, akkor bokros tövet kapunk, sok, de apró virágú növényre számíthatunk. Ha még a kifejlődésük előtt eltávolítjuk ezeket az oldalhajtásokat, akkor a megmaradó hajtásból igen erőteljes, nagyvirágú dália fog fejlődni, amely kiválóan alkalmas vágott virágnak is. Ez esetben lehet, hogy karózásra is szükség lesz.
A gumók téli tárolása
Még az őszi fagyok beállta előtt ássuk ki a földből a dáliagumókat. A gumók szárát vágjuk vissza arasznyira, majd tegyük félre néhány napra egy száraz helyre. A szikkasztás végére az üreges szárcsonkból eltávozik a nedvesség. Ekkor tudjuk a töveket tőosztással szaporítani: legalább két gumót hagyjunk, csak így biztosított a következő évi zavartalan fejlődés. A gumókat télen fagymentes, 3-5 °C-os helyen tároljuk. Nyirkos homokban, tőzegben vagy fűrészporban tároljuk őket a kiszáradás megelőzése érdekében, ám ha penészedés lépne fel, gombalőszeres permettel védekezzünk ellene.