Tavaszodik már: kemény tél után

A hideg megtizedeli a kártevőket, kórokozókat

A hideg hasznai sokkal rejtettebbek, viszont sokszorosan bizonyítottak. A rovarkártevők nem tudják testhőmérsékletüket szabályozni, saját hőmérsékletük mindig azonos környezetükével. Ősszel ezért igyekeznek védett zugokba, fakéreg repedéseibe, a talajba húzódni, és így átvészelni a téli kényszernyugalmi időszakot. Enyhe telek után tavaszra sokan élik túl e pihenő időszakot, és a nagy egyedszámuk miatt, hatványozottan gyorsabban tudnak elszaporodni. Így tavasszal, már az enyhülés után egyből számíthatunk erős fertőzésükre, gyors terjedésükre. A hideg telek ellenben szigorú szabályozóként működnek: pusztítják a telelő kártevőket. A gyérítés következtében tavaszi induló egyedszámuk alacsonyabb lesz, ezért a fertőzés mértéke is jócskán alatta marad majd az enyhe tél utáninak. A gombabetegségek terjedésének módja is hasonló: enyhe teleken a gombák szaporodása szinte le sem áll, és tavasszal az első fertőzés a felmelegedéssel hirtelen, tömegesen jelenik meg.

A téli csapadékot eltárolja a talaj

A téli időszakban hulló csapadék többnyire jobban hasznosul, mint a nyári. Aszályra, nyári szárazságra hajlamos éghajlatunkon jelentősebb víztartalék csak a téli időszakban tud felhalmozódni a talajban. Nulla fok alatt a csapadék szilárd halmazállapotúvá vált, általában hó lesz, amely késleltetve, lassan szivárog a földbe. Ezért a hóléből sokkal kevesebb folyik el hasznosítatlanul a felszínen, és a párolgás is minimális, ellentétben a nyári - akár felhőszakadás méretű – rövid idejű esőkkel, melyek jelentős része nem hasznosul a növények számára. A talajvízkészlet feltöltődésének a feltétele azonban éppen a hideg. A hó laza szerkezete közti levegő pedig hőszigetel, így a hó alatti növények pár fokkal magasabb hőmérsékleten vannak, mint ha nem lenne hótakarás rajtuk.

A fagy néha fagykárt akadályoz meg

Furán hangzik, de a téli hideg a fagykárok akadálya is lehet. A növényeink életritmusát szabályozó életfolyamataik úgy alakultak ki, hogy december végéig akkor sem indul be új növekedési szakasz, ha netán tavaszias meleg uralkodik. Ekkor mélynyugalmi állapotban vannak a növények, amiből még magasabb hőmérséklettel sem lehet kihozni őket. Januárban azonban e belső gátló hatás csökken, és a rügyek duzzadását, a levelek, virágok megjelenését már csak a külső szabályozó, az általában ilyenkor alacsony hőmérséklet akadályozza. Amennyiben a tél második fele enyhe, a növények kihajthatnak, vagy csak megindul bennük a nedvkeringés. Hazánkban azonban gyakori, hogy március-április folyamán újabb komoly lehűlés következik be, és ez jelentős károkat okoz, ha előtte beindult a kihajtás folyamata.

A téli nyugalmi időben rájuk eső téli ónos eső sem veszélyezteti a gyümölcsfákat, amelyek „mélyalvás” állapotában vannak. Sőt, a jég egyfajta védőréteget képez a növényeken. A hirtelen érkező erős lehűlések csak akkor veszélyesek, ha azok a már megindult nedvkeringésű fákat érik. A nyitvatermők (fenyők, tuják) károkat szenvedhetnek, ha a hó rajtuk olvadt, majd újrafagyott.

Javulhat a talajszerkezet

Az őszi szántást, ásást, ha magas nedvességtartalmú talajállapotban végezzük, akkor a föld nagy rögökben összeállva várja a tavaszt. Enyhe tél esetén, sajnos tavasszal is még ugyanilyen, ami igen rossz magágyat eredményez. Ha a tél folyamán hosszabb ideig, vagy többször mínuszok vannak, akkor a jég tágulása miatt a rögök aprózódnak, és aprómorzsás talajszerkezet alakul ki. Így könnyebben, kevesebb energia ráfordítással lehet majd tavasszal megművelni a földeket. A fólia és agroszövet alatt 4-5 °C-os hőmérsékleti plusz érhető el, amivel a koraiságot fokozhatjuk.

Gyepek és metszés

Azokon a teleken, amikor alig vannak fagyos időszakok, sokszor a gyep zölden telel át. A mostani tél után a fűszálak mindenhol barnák, jelezve hogy a föld feletti részek elfagytak. Evvel alapból nincs gond, gyökérről hamarosan újra kihajt. Ami gondot okozhat, hogy a sok elhalt növényi rész rátapadva a talajra levegőtlenné teszi azt, nehezíti majd a tavaszi csapadék talajba szivárgását. Ezt megelőzendő végezzünk gyepszellőztetést, vagy legalább erősen gereblyézzük át a talajfelszínt, hogy így összegyűjtsük az elhalt növényi részeket.

A metszést hideg teleket követően úgy végezzük, hogy legyünk figyelemmel a visszafagyott részekre, ezeket mindenképp távolítsuk el. Ha már duzzadnak a rügyek, akkor láthatjuk, hogy ahol ez nem következik be, ott biztosan visszafagyott a növényi rész. Amennyiben korábban metszünk, akkor a metszési felületből láthatjuk, hogy élő résznél tartunk-e. Ha zöld, akkor az élő, az alatta lévő rügyből ki fog hajtani a vessző. Ha barna, akkor ott már nem él a vessző, lejjebb kell metszeni, amíg megtaláljuk a zöld részt.

Bízzunk benne, hogy az idei kerti szezonban ennek a korábban rég nem látott hideg télnek inkább az előnyeit, mint hátrányait tapasztaljuk majd.