Fütyül a fúró? Élezze újra!

Köszörülő sablonnal, szögkaliberrel gyerekjáték. Sokan úgy vélik, a fúróköszörülés meghaladja a képességeiket. Szó se róla nem könnyű feladat, és egy köszörűgép is kell hozzá, vagy legalábbis egy fúrógépbe fogható csapos, nagyobb méretű és koncentrikusan futó csiszolókorong. Sarokköszörű-gépet e célra veszélyes használni! A fúrók élezését pedig érdemes megtanulnunk, mert az életlen fúrókkal csak kínlódni lehet, dolgozni nem. Nyomhatjuk, mint süket a csengőt, eredménye nem sok lesz. Újat kell helyette venni? Szó sincs róla, csupán élesre kell köszörülni. Egy új fúró elég sokba kerül, a köszörülés meg ingyen van. S hogy e műveletet könnyen, biztonsággal magunk is el tudjuk végezni, íme két segédeszköz, használatukhoz pedig néhány tanács.

Milyen a jó fúró?

Az ugye köztudott, hogy a barkácsolók általában fémhez való csigafúrókat használnak. Ezeket pedig már gyárilag acélhoz megfelelő csúcsszögűre köszörülik. Az is általánosnak mondható, hogy más fémek fúrásához is ezeket használják. Érthető, hiszen sokan nem is tudják, hogy a fúrók csúcsszöge a fémanyagok félesége szerint változik, mert csak így megfelelő a forgácsleválasztásuk. Különben is, kinek van arra pénze, hogy négyféle fúrókészletet szerezzen be? A régi mesterek sem ezt tették, csak a szükséges méretű fúrót köszörülték az anyaghoz megfelelő szögűre. Célszerű tehát, ha követjük a példájukat, és mi is megtanuljuk a fúróköszörülés egyáltalán nem ördöngös fortélyait. Kezdjük azzal, hogy az acélhoz való csigafúrók végén levő köszörült kúp csúcsszöge 118 fok.
Ez azonban csak a forgácsoló-élekre vonatkozó érték. A mögötte levő felületeket ez alá szokás köszörülni, hogy megfelelő legyen az élek forgácsleválasztása, a fúró pedig kisebb felületen érintkezzen az anyaggal. A hátra köszörülési szöget a fúró palástjához viszonyítva könnyebb mérni. Ennek mértéke pedig 78 fok, azaz 12 fokkal kell az élek képzeletbeli alaplapjának vízszintes éle alá köszörülni (1). A kérdés főként az, hogy otthoni körülmények között hogyan lehet ezeket az értékeket köszörülés közben betartani, mégpedig úgy, hogy fúrónk mindkét éle azonos szögben lejtsen az élszalagok felé, és központos is legyen.

Élező sablonnal könnyen megy

Nos, a dolog közel sem olyan reménytelen, mint azt gondolnánk. Nem kell hozzá más, mint egy lécből és rétegelt lemezből összeállított sablon, amit a köszörűnk tárgyasztalára erősítve használunk. A 6 mm vastagságú alaplemez középpontjába egy szeggel ideiglenesen fogassunk fel egy 10´20 mm-es, egyenes élűre gyalult keményfa lécdarabot, majd ezt az alaplap éléhez viszonyítva fordítsuk el 59 fokra. A lécet e helyzetében pillanatragasztóval, majd később a hátoldal felől behajtott két kis facsavarral rögzítsük véglegesen. Az egyik hosszanti élen túlnyúló lécvéget vágjuk le és csiszoljuk össze az alaplap élével. Az alaplapra a léc mellé 3 mm-enként jelöljünk be 4-5 olyan vonalat is, amelyek az alaplap hosszabb, hátsó élével 47 fokos szöget zárnak be (2). Köszörű sablonunk ezzel kész, ki is próbálhatjuk.

Az élezés fortélyai

A köszörű lehet vízszintes állványba fogott fúrópisztoly is. A köszörüléshez tárgyasztalra is szükség van, ezt meg széles lécdarabokból alakítsuk ki. Olyan magas legyen, hogy a sablonnal együtt pont a csiszolókorong felező vonaláig érjen (3). Az asztalt és a sablont csavarokkal úgy rögzítsük a korong elé, hogy annak palástja párhuzamos legyen a tárgyasztal hosszanti élével. A kő palástja a léccel 59 fokos szöget alkosson, a kő jobb oldali éle meg 2-3 mm-rel arrább legyen a vezetőléc bal oldali élénél. A kő palástja és a tárgyasztal éle között 1 mm széles hézag szükséges.
Következhet a próbaköszörülés. Előbb egy kb. 8 mm-es fúróval kísérletezzünk. A fúrót nyomjuk a léc mellé, de még ne érintsük a csiszolókoronghoz. Kapcsoljuk be a gépet, majd óvatosan, a fúrót lassan előre nyomva úgy érintsük a kő palástjához, hogy az egyik él vízszintesbe kerüljön (3). Amint finoman a koronghoz érintettük, forgassuk el a fúrót jobb kéz felé, és lassan forgassuk teljesen körbe. Nézzük meg az eredményt. Ha köszörülés közben a vezetőléchez szorítva folyamatosan forgattuk, akkor a fúró kúpja szabályos lesz.
A hátra-, illetve az aláköszörült felületek kialakítása már bonyolultabb művelet. A már megköszörült fúrót óvatosan, a vezetőléchez nyomva úgy állítsuk be, hogy az egyik él vízszintesen álljon. Az érintő fogást követően lassan úgy fordítsuk el jobbra, hogy a fúró szárát elől nem, hátul azonban fokozatosan, - forgatás és köszörülés közben - elmozdítjuk balra. Az asztal, illetve a sablon felületéről ne emeljük fel a fúrót, csak lassan csúsztassuk oldalra (4). Ha a forgatás és az oldalra csúsztatás folyamatos volt, ennek eredményeként létrejött a 12 fokos aláköszörülés. Ennek viszont az egész homlokfelületen a középig folyamatosnak kell lennie. Ezt könnyű ellenőrizni. Ha a köszörült felületek karcai koncentrikusak és a lecsiszolt felület töretlen, a köszörülés sikerült. Ellenkező esetben addig ismételjük a műveletet mindkét éltől kiindulva, míg a fúró kúpos hegye tökéletes nem lesz.
Eközben azonban elkövethetünk néhány hibát is. Gyakori hiba, hogy élezés közben féloldalasra köszörüljük a fúrót. Ezt az okozza, hogy az egyik oldalon többet koptatunk le a fúróból, mint a másik élnél. Ennek elkerülésére érdemes elkészítenünk még egy másik eszközt is, ami az él- és a hátraköszörülési szög ellenőrzése mellett a forgácsoló élek hosszmérésére is alkalmas.

Szögkaliber

Ezt az ellenőrző eszközt lehetőleg 1,5-2 mm-es sárgaréz-, alumínium, vagy 6 mm-es rétegelt lemezből és 10´20 mm-es lécből készítsük el. Rajzunk (4) alapján előbb a szögmérésre alkalmas lapot készítsük el nagyon pontosan. E darab hátsó oldalára ragasszunk fel egy 10´20 mm-es keményfa lécet, amelynek oldalai párhuzamosak legyenek a mérősablon hosszanti élével. A léc egészen a kaliber felső részéig érjen, és annak felső élével együtt csiszoljuk - a jobb oldali, meghosszabbított élt szögfelezőként használva - 168 fokosra. Minden szöget ellenőrizzünk, mert ettől függ kaliberünk használhatósága. Az 59 fokos élre karcoljunk tolómérce és karctű segítségével - a vezetőléctől jobbra - 1 mm-es osztásokat.
A kész mérőeszközt a következő módon használjuk. A megélezett fúró palástját illeszzük a kaliber jobb oldalához, így feltolva ellenőrizhetjük egy-egy élszögének a helyességét, továbbá a bejelölt skála alapján a vágóél hosszát is lemérhetjük (5). Ha a két él hossza nem azonos, akkor a köszörülés féloldalasra sikeredett, és ezt korrigálnunk kell. Az ilyen fúró ugyanis "félrehord", a furat nagyobb lesz a kívántnál, hiszen nem központos a vezetőéle. Hogy mikor melyik élt kell tovább köszörülve a homlokélt központossá tennünk, azt a fúró átmérője szerint kell eldöntenünk, a vezetőélnek ugyanis mindig pont középen kell lennie. A milliméter skála alapján viszont ezt azonnal egyértelműen eldönthetjük, hiszen a vezető él középen a vágóéleket köti vízszintesen össze. Így a vágóélek szögellenőrzésekor a hosszúságuknak is egyformának kell lenniük.
Az aláköszörülés szögét is ellenőrizhetjük ezzel az eszközzel. Ilyenkor a hátsó támléc mellé bal oldalon helyezzük el a fúrót. Ha annak egyik vágóéle párhuzamosan áll a mérősablon lapjával, akkor az aláköszörült rész bal oldali végén az él a kaliber ferdére csiszolt élével kerül egy síkba ,mégpedig annak mintegy folytatásaként (6). Ha magasabb, vagy metszi ezt az élt, akkor nem megfelelő a mértéke.

Gyakorlati tanácsok

A fúróélezés műveletét és az ellenőrzést természetesen gyakorolni kell ahhoz, hogy kezünk biztos legyen, és erre lehetőleg régi, elkoptatott fúrókat célszerű használnunk. Ám, ha már mozdulataink begyakorlottakká válnak, a fúrók újra élezése nem jelenthet problémát a számunkra.
A kisebb átmérőjű fúrókhoz azonban nagyon jó szem és kisebb köszörülő sablon (7) szükséges, hiszen az ilyen fúrók szára rövid és a nagyobb méretű sablonon nem tudnánk elforgatni köszörülés közben. A kis átmérőjű fúrókhoz ezért 25 mm széles alaplapú sablont készítsünk. A 3 mm-nél kisebb átmérőjű fúrók köszörülése nagyon nehéz, mert a kis méretek miatt szinte vakon kell köszörülnünk, és az eredményt is csak nagyítóval ellenőrizhetjük. E fúrókhoz kimondottan finom szemcsézetű követ használjunk, és ha nem vagyunk biztosak a palást koncentrikusságában, akkor inkább a kő sík homloklapján köszörüljük ki az élüket.
Gyakran megesik az is, hogy a kisebb fúrók munka közben eltörnek. Ha az élezésbe már kellően gyakorlottak vagyunk, köszörüléssel ezeket is újból használhatóvá tehetjük. Először is az élszögüket köszörüljük pontosan le, majd ezt követően fogjunk hozzá az élek aláköszörüléséhez. Az élszögeket a fúró folyamatos körbeforgatásával, a vezetőélt pedig a homlokfelület merőlegesre köszörülésével alakítsuk ki. Ha a fúró ferdére törött, úgy ez legyen az első dolgunk, és csak ezt követően fogjunk hozzá a fúróhegy kúposra köszörüléséhez. Ehhez már hosszabb ideig tartó koptatás szükséges, amit csak hűtéssel gyakran megszakítva szabad elvégezni, különben a gyorsan felhevülő fúró anyaga kilágyul. Ha köszörülés közben mégis kékes elszíneződést észlelnénk, akkor ezt a részt is köszörüljük le, de most már óvatosabban, gyakori hűtésekkel megszakítva.
Hűtésre egyébként a nagyobb átmérőjű fúrók élezése közben is szükség van, különösen, ha a szerszámot élezés közben túl erősen nyomjuk a kőhöz. A hűtéshez vizet használjunk, a hűtővizes edény mindig a kezünk ügyében legyen. Soha ne erőteljes nyomással élezzünk, mert ez többnyire megbosszulja magát, és az élezés megismétlését vonja maga után. Ez már csak azért is helytelen, mert így gyorsan elfogyhat a fúrók hossza. Arra is érdemes azért figyelni, hogy a törött fúrók közül csak azokat érdemes újra éleznünk, amelyeken még legalább 25 mm hosszúságú forgácshornyok vannak. A rövidebbek is kiköszörülhetők, de ezek csak vékony anyagok fúrására alkalmasak már, mivel a forgácselvezetésük vastag anyagokban nem megfelelő.
A fúróélezést nem érdemes elodázni, a kopott élűt ajánlott gyorsan megélezni, különösen ha csak egy készletünk van. Az élezéshez szükséges tárgyasztalt pedig célszerű igényesen kialakítanunk, hogy azt bármikor újra használatba vehessük, és ehhez ne kényszerüljünk hosszadalmas előkészületekre sem. Az élező sablont és a kalibert is jól őrizzük meg, mert ezek nélkül nehezen boldogulnánk, és kétséges lenne a siker is. Azt azért soha ne felejtsük el, hogy az újra élezett fúrókat használat közben tesztelhetjük le igazán, és ha fúrás közben a két forgácsoló él nem egyformán dolgozik, vagy kissé félrehord a fúrónk, biztos hogy valamit elvétettünk, vagy elnéztünk. A furat ugyanis mindig jellemző a szerszámra, pontosabban annak éleire, esetünkben pedig a mi munkánkra. Amint ilyen jelenséget észlelünk, a fúrót élezzük újra, de most már figyelmesebben.

 

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Babos János

Címkék: fúró, élezés

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

koppincs avatarja

koppincs         szögkaliber

Köszönöm a segítséget, a neten már sok hasonló megoldást is találtam.

koppincs avatarja

koppincs         szögkaliber

Üdvözletem.
Még csak most találkoztam a cikkel.
Hasznosnak itélem nagyon.
Nekem is az lenne a kérésem, mint már előző hozzászólónak.
Jó lenne fénykép a szögkaliberről, ha még lenne ilyen.
A cikk részletesen közli a folyamatokat, de a hivatkozott képeket nem találom sehol.
Ha tudna más is ebben segíteni,
a választ én tisztelettel köszönöm előre is.
"koppincs" felhesználó

nyekene avatarja

nyekene         kép

Szia--
Nem tudnád nekem ennek a szögkalibernek a fényképét elküldeni? Mert szeretnék egyet én is csinálni magamnak, és nagy segítség lenne számomra.!
Válaszodat előre is köszönöm.
Üdv..:Balogh Ádám

Alufelni polírozás fúrógéppel

Tavasszal éljük a polírozási, fényezési és egyéb más autó-felújítással kapcsolatos munkák szezonját. A következőkben bemutatjuk, hogyan lehet költségtakarékosan tükörfényesre polírozni az autónk...


Asztali fúrógépek

Ha pontos furatokat kell készíteni, akkor a szerszám korrekt megvezetése szükséges. Így ugyanis tized milliméter pontossággal lehet dolgozni, erre pedig a kézben tartott fúrógépek nem képesek, még...