Vasalók karbantartása

Az első vasalók még nem rendelkeztek önálló fűtőegységgel, nagy és nehéz kovácsoltvasból készült eszközök voltak, melyekben az alkalmazott tárgy tömegét, annak hőtartalmát használták fel a vasalásra. Embert próbáló berendezések voltak nagy súlyukkal és nehézkes használati módjukkal. A külső hőforrás igénye és a vasaló felület hőmérsékletének a szabályozatlansága a felhasználótól nagy gyakorlatot és többletmunkát igényelt a vasalás eredményes végrehajtása érdekében. Nyáron vagy fűtési időszakon túli időben is tűzet kellett rakni a vasaló felmelegítéséhez.
A fejlődés következő szakaszában a berendezést önálló fűtési lehetőséggel látták el őseink, úgy alakították ki a vasalót, hogy abban faszén izzításával lehetett előállítani a szükséges hőmérsékletet. Ez a berendezés is nagy gyakorlatot igényelt a felhasználótól, és a keletkezett égéstermék miatt fokozottan egészségre ártalmas volt, de legalább már mobil, mozgatgatható, igen hosszú időn keresztül eredményesen alkalmazták is. Állítólag nagyon szépen lehetett vasalni vele. Szerencsére az emberi elme új és újabb ötleteket produkált, így a századfordulón és az azt követő években létrejött egy olyan berendezés, amelyben a hőmérséklet előállítására a városi gázt használták fel. Néhány régi lakásban még ma is található olyan gáztűzhely, melyre csatlakoztatható a gázvasaló. Ezek a vasalók helyhez kötöttek voltak, többnyire a konyhában lehetett őket használni, a mai kor biztonságtechnikai követelményeinek már nem felelnének meg.

A vasalók történetében gyökeres áttörést jelentett az elektromos áram hőhatásának a felhasználása. Az első "villanyvasalók" még a hagyományos vasalók mechanikus rendszerére ráépült kiegészítő berendezések, gyakorlatilag a nehéz kovácsoltvas vasalótalpra szerelt elektromos fűtőegységgel melegített eszközök voltak. Az első korszerűnek mondható vasalók még nem rendelkeztek hőmérséklet-szabályzó egységgel, kizárólag manuálisan lehetett a vasalótalp hőmérsékletét szabályozni. Ezt a feladatot úgy oldották meg, hogy a nehéz talpat túlfűtötték, és az a használat során fokozatosan visszahűlve biztosított változó hőmérsékletű vasalási hőmérsékletet. A szabályzás-technika fejlődése és az új alapanyagok felhasználása tette lehetővé olyan berendezés kialakítását, amelyik felhasználóbarát, könnyű, hőmérséklete állandó értéken tartható, egyéb funkcionális kiegészítésekkel hétköznapi használatra alkalmas.

A mai vasalók felépítésüket tekintve lehetnek hagyományos vagy gőz (gőzölős) vasalók, mind két alaptípus közös jellemzője, hogy a vasalótalp anyaga alumínium, és műanyag fogantyúval szerelik a súlycsökkentés érdekében. A fűtőbetét nagy teljesítményű, általában 1000 W vagy ennél nagyobb. Jellemzően hőfokszabályzóval (1) történik a hőfok beállítás, stabilizálás, a hőfokszabályzó működési elvét a 2. ábrán lévő grafikon mutatja be. Lényege, hogy a fűtőbetéttel sorba kötött szabályzó a betét hőmérsékletével arányosan hol be-, hol kikapcsolja a fűtőbetét áramkörét, ezzel az előre beállított hőmérsékleti ponthoz viszonyítva viszonylag állandó hőfokot tudunk biztosítani az eredményes munkavégzéshez.

A hőfok beállítását a hőfokszabályzó rúgójának előfeszítésével egy forgatógomb (a) teszi lehetővé, ezen a gombon találhatók a kívánt hőfokoknak megfelelő jelölések. Maga a szabályzó fémesen érintkezésben van a szabályozott lappal (b), tehát a hőmérséklet hatására bekövetkező deformációjának a nagysága arányos a lap hőmérsékletével. Az elmozdulás egy érintkező párt működtet, ki-be kapcsolja az adott érintkezőt a hőmérséklet változásának megfelelően. A szabályzó gyárilag előre beállított értékre van beszabályozva, a külső állítási lehetőséggel változtatni tudjuk a hőmérséklet nagyságát.

A különböző ruhaneműkön a gyártók előre feltüntették a vasalásra vonatkozó utasításokat (3). Célszerű figyelmesen tanulmányozni őket, mert az egyes anyagok jelentős hőmérséklet különbséggel vasalhatóak. A főleg műszálas anyagok magasabb hőmérséklet hatására roncsolódnak, anyaguk ráég a vasaló talpára, melynek eltávolítása nem egyszerű feladat.
Nézzük meg, hogy milyen vasaló eszközök állnak ma a rendelkezésünkre. A hagyományos vasaló gyakorlatilag egy - a talpba épített - fűtőbetétből (c) és azzal sorba kötött szabályzóból áll. Az üzemállapot jelzésére a fűtőbetéttel sorba kötött ellenálláson lévő, feszültségesést érzékelő, hagyományos, 3,5 voltos izzó szolgál. Ha a fűtőbetéten áram folyik keresztül, akkor az előtét ellenálláson keletkező feszültségesés hatására az izzó világít, ha a szabályzó a betétet magas hőfokúnak tartja és kikapcsol, akkor az izzó sem világít.

Javítási feladatokat csak feszültségtelenített állapotban szabad végezni, tehát húzzuk ki a csatlakozót a konnektorból, és csak utána kezdjünk hozzá bármiféle munkához. A készülék hátsó lapját egy-két csavar rögzíti típustól függően (d), eltávolításuk után (ezt néhány gyártó speciális csavarok használatával igyekszik megakadályozni) láthatóvá válik a csatlakozó sor (e), melyen minden mérést el tudunk végezni. (Az illusztrációkat több, különböző vasalón készítettük.) Vizsgáljuk meg a hálózati kábel működőképességét olymódon, hogy ellenállás-szakadásméréssel ellenőrizzük le annak épségét. Ha hibát tapasztalunk, amire elég nagy az esélyünk, cseréljük ki, ügyelve arra, hogy a megfelelő színű kábelek mind az eredeti helyükre kerüljenek (f). A kábel meghibásodás elég gyakori jelenség ezeknél a készülékeknél, mivel nagy áramerősséggel üzemelnek, és így a vezeték elégése nem ritka.
A sorkapcson található a fűtőbetét kivezetése (g) és ennek épsége szintén ellenállásméréssel vizsgálható. A mért ellenállás 100 ohm nagyságrendű. A szabályzó épségét csak további szétszereléssel tudjuk megvizsgálni. Általában a szabályzó forgatógombjának az eltávolítása után találjuk meg a szétszereléshez szükséges további egy-két csavart. Lehúzásuk után szabaddá válik a készülék burkolat nélküli része (h képünkön a külön egység, fém víztartály is látható). A szabályzón szemmel látható eltéréseket, égés vagy beégési nyomokat kell keresni hiba esetén. Cserélni csak az eredetivel azonos típusra szabad. A csere elvégezhető egy - általában M5-ös - anya eltávolítása után. A vasalótalpon mechanikusan be van építve a fűtőbetét, szakadása esetén az egész talpat cserélni kell.

A gőzölős vasalók, felépítésüket tekintve hasonlóak a hagyományos vasalókhoz. A többlet, hogy külön erre a célra készült víztartályból hidegvizet "csepegtetve" a forró vasalótalpba, gőz keletkezik, amely a talp alsó részén elhelyezett furatokon keresztül a vasalni kívánt ruhába jut. Ezek a berendezések nem gőzvasalók, csak gőzölős vasalók, mert működésük közben állítanak elő gőzt, a vasalás megkönnyítése érdekében. Az eredeti gőzvasaló, melyet ipari körülmények között használnak, külön kazánban fejlesztett gőzt használ a ruhák nedvesítésére, de ez egy különálló gépcsalád mellyel jelen cikkünkben nem foglalkozunk.

A javítási feladatok hasonlóak a gőzölős és a hagyományos vasalóknál a különbséget a víztartály jelenti. A töréseken kívül a meghibásodásának oka a vízkőképződésben keresendő. Minden alkalommal elmondjuk, hogy a prevenció a legjobb javítási módszer, kerüljük el a vízkő kialakulását. A használati utasításban szerepel, hogy desztillált vízzel kell a gőzölős vasalót üzemeltetni, ebben az esetben eleve nem alakul ki a működést akadályozó vízkő. Ha a kellemetlen dugulás már kialakult, akkor azt el kell távolítani oly módon, hogy a víztartályba háztartási vízkőoldót kell önteni (i), majd félórás várakozás után a készüléket fel kell fűteni gőzölős állásban, és így "átfőzni". A vízkő viszonylag nagy darabokban fog a talp furatain át eltávozni. Ha desztillált vizet használunk, ezt a folyamatot nagyon ritkán kell megismételni. A gőzölős vasalóknál ügyeljünk arra, hogy gőz üzemben csak megfelelő hőfokon működik a berendezés, ezt külön jelzi a szabályzó gombon a felirat. Ha alacsonyabb hőmérsékleten próbálunk meg gőz üzemet használni, akkor csak melegvíz fog a vasalótalpból csöpögni.

Tisztítás, karbantartás

Vasalókra jellemző meghibásodás a talpra égett szennyeződés. Oka a nem kellően megválasztott hőfokban keresendő. Tisztítani csak teljesen kihűlt állapotú talpat lehet eredményesen. A szennyeződés mértékétől függően kell eljárnunk, enyhébb esetben elegendő a fogkrémes ronggyal történő tisztítás is (j), de súlyosabb esetekben elő kell venni a dörzsikét (szappanos fémsúroló) is (k). Durva mechanikus tisztítás érdessé és használhatatlanná teszi a vasaló talpát, tehát kerüljük. A kereskedelemben kapható teflon bevonatú vasalót (l ábrán balra) azoknak ajánljuk, akik rendszeresen vasalnak műszálas ruhaneműket, mert ebben az esetben a talpra ragadt anyagmaradványok kihűlt állapotban száraz ruhával is eltávolíthatóak.

FONTOS, tehát a saját érdekükben feltétlenül tartsák be és ellenőrizzék! A ma használatos vasalók kizárólag védőföldeléssel ellátott hálózatról üzemeltethetőek biztonsággal. Soha ne feledjék bekapcsolva, mert könnyen tüzet eredményezhet az ottfelejtett vasaló.