A por talán a könyvek fő ellensége
Ez ellen nehéz védekezni, csak gyakori és alapos takarítással lehet. A könyvgerincek és a könyvtestet adó lapok éleinek az elszürkülését jó részt ez okozza. A porosodást az elhelyezésük megválasztásával is befolyásolhatjuk. Lehetőleg a könyvespolcok ne kerüljenek fűtőtest, vagy egyéb fűtőeszköz közelébe, mert a felszálló meleg levegő kiszárítja a könyvek ragasztó kötéseit. Ez főként a papír bevonatú könyveknél jelentkezik fokozottan. Óvni kell őket a tűző napfénytől is, mert az kifakítja a vászonkötéseket, és a könyvborítók színét is.
A másik ellensége becses könyveiknek a nedvesség. Ezért virágokat ne helyezzünk a könyvespolcra, mert az öntözés elég sok kárt is okozhat az állagukban. Lehetőség szerint szorosan egymás mellé helyezve legideálisabb a tárolásuk. Így a kötés különböző részei kevésbé vetemednek meg. A különféle könyvtámaszok azt a célt szolgálják, hogy a kötetek egyenesen, mondhatni „glédába” álljanak. Egy-egy kötetet pedig ne a gerincüknél fogva emeljünk ki, mert ez idővel ott fog sérülni, megtörni. A könyv kinyitásakor se erőltessük túlzottan a gerinc melletti részek kihajtását. Ez különösen a gyakran használt ragasztott gerincű könyveknél megszívlelendő, mert így a könyv nagyon hamar akár elemeire is széteshet. A javítása pedig elég költséges, és szinte csak szakember képes rá. A cellux, vagy más szokásos ragasztószalag a javításukra nem alkalmas, nem lesz tartós a szükségmegoldás.
A könyveink elég változatos kötésűek. Az olcsó, ragasztott gerincű, kartonfedeles kötésűektől az igényesebb, kéménytáblás vászon, vagy műbőr burkolatúakig, vagy az értékes bőrkötésűekig széles a választékuk. A fedelük védi a könyvtestet alkotó lapokat a külső sérülésektől. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a legnagyobb ellenségüktől, a porosodástól is megvédi.
A könyveket leginkább nagytakarítások idején érdemes alaposan átnézni, és a kisebb hibáik ragasztással még gyakran megóvhatók a további állagromlásuktól. Ilyenkor óvatosan forgassuk át a lapjait, majd porszívós kefével távolítsuk el róluk a port. Ezt követően a könyvtestet adó lapokat oldalanként léckalodába fogva puha radírral átdörzsölve folytassuk a tisztításukat.
A gerincet is vizsgáljuk meg, és ha az oromszél kirojtosodott, kiemelése után nadrágkoptatóból levágott, a könyvgerincre ragasztott darabbal lehet pótolni. Ez némi ügyességet kíván, de érdemes vele bajlódni, mert megóvja a lapok szétválását. Ragasztóként Planatol BB, vagy pl. Pentart textil diszperziós ragasztót érdemes használni, ami papírhoz és vászonhoz is jó. A sérült gerincet pedig akár teljes hosszában 20-30 mm-es szélességben a könyvtáblára ragasztva lehet megerősíteni, pl. Balacron anyaggal. A nagyon sérült gerincű könyv javítását azonban inkább bízzuk szakemberre. A ragasztott gerincű könyvek esetlegesen szétváló lapjait pedig ne celluxszal, hanem egy félbehajtott erős, ám vékony kartoncsíkkal két oldalról rögzítsük újra egymáshoz. A több helyen szétváló ragasztott kötésű köteteket esetleg érdemes újra köttetni, és kemény fedéllel ellátni.
A sarkok is gyakran kirojtosodnak. Ezt utólag felragasztott, a könyvtábla élén áthajtott háromszögű vékony vászonnal, műbőr utánzatú Balacron, vagy ahhoz hasonló bevonó anyagból leszabott darabokkal lehet megerősíteni. Előtte a sarkokat kissé higított diszperziós ragasztóval átitatva, lepréselve szilárdítsuk meg. A sarokvédőket a könyvtáblán áthajtva, sarkaikat összevágva és az előzék széleinél kissé szélesebbre vágva, lepréselve hagyjuk megszáradni. A gerinctől elvált előzék lapokat is erős papírcsík beragasztásával lehet újra egyesíteni a könyvtesttel.
A könyvborítókat érdemes enyhén nedves törlőruhával óvatosan letörölgetve megtisztítani, de radírozással is tisztábbá tehetők a vászon kötésű fedelek. A papírborítók színkopásait alkoholos filctollal meglehet próbálni kipótolni. A számunkra nagyon becses, sérült könyveinket azonban érdemesebb könyvkötővel megjavíttatni.