Közelgő téli pihenő a kertekben

fagytalanításKertünk növényeinek többsége hamarosan megkezdi téli pihenőidőszakát. Késő ősszel azonban még akad néhány tennivaló, amellyel hozzájárulhatunk ahhoz, hogy tavasszal minél gördülékenyebben induljon majd az új vegetációs időszak.

Ház körüli tennivalók

A házhoz közel álló fákról vágjuk le a beteg, korhadt ágakat. Ezek ugyanis több mindenben kárt tehetnek, ha egy vihar során szakadnak le. Azokat az ágakat is távolítsuk el, melyek rálógnak, vagy hozzáérnek a tetőhöz, esetleg súrolják a ház falát. Utóbbiak esetében, ha kevés hely van a növények és a fal között, ott könnyen benedvesedhet a ház.
A kerti csapokat fagytalanítsuk, a fúrt kútnál a szivattyú-csatlakozó elágazásnál is nyomjuk le a bedugaszolt végű fagytalanító csövet. Ez kiszorítja a vizet a különösen fagyérzékeny műanyag csövekből. A locsolótömlőből is engedjük ki a benne rekedt vizet, bár még jobb, ha ezt fagymentes helyen tároljuk a tél folyamán. Az időjárásnak kitett tárlóhelyiségek, kerti kapuk zsanérjait, zárjait, és a kint telelő lakatokat zsírozzuk be, különben megeshet, hogy tavaszra használhatatlanná válnak a rozsdától.
gombával fertőzött seb Ha a fűtetlen melléképületekben van csaptelep, annak lefolyójába öntsünk egy kis fagyállót. Az automata öntözőrendszereket kompresszorral kell kifújatni, és a szórófej-testekben megrekedt vízkövet is távolítsuk el. A lombhullás befejeztével tisztítsuk meg az ereszcsatornát a levélmaradványoktól, melyek megakadályozzák a víz szabad lefolyását. Az eresz lejtését is ellenőrizzük, mert a tél folyamán benne megálló víz megterheli a rögzítéseket. Akár az eresz is leszakadhat, ha a fagyos és enyhébb napok váltakozása miatt kialakuló termetes jégcsapok is tetézik majd mindezt.

Rakjunk rendet a gyümölcsösben

A lombhullást követően szedjük össze a leveleket, a gyommaradványokat és távolítsuk el ezeket kertünkből. A lehullott lombban számos kórokozó és kártevő áttelelhet, ezért célszerű megelőznünk a tavaszi visszafertőzést.
Ha elszaporodtak a gyomok a területen, azokat nyirkos időben gyűjtsük össze. Párás időben a gyomok termései zárva maradnak, száraz, napsütéses őszi napokon azonban kinyílnak. Így amikor a kifejlett egyedeket összeszedjük, azok közben magjaik szétszórásával már most megalapozzák a gyümölcsmúmiakövetkező évi nemzedékük létrejöttét. Az egyéves terofiton gyomok könynyen megkeseríthetik életünket, hiszen arra specializálódtak, hogy a téli kedvezőtlen időszakot magként vészeljék át. Egy-egy ilyen gyomtő akár 30 ezer magot is terem, melyek akár 30 évig is életképesek maradnak. A gyümölcsfákon maradt „gyümölcsmúmiák” a moníliával fertőzött és összeaszott húsos termések maradványai. Ezeket szedjük le a fáról, különben megnehezítjük a jövő évi növényvédelmi munkánkat. Az idősebb fák kérgét finom kefével tisztítsuk meg, hogy az alattuk meghúzódó rovarok búvóhelyeit megsemmisítsük.
A letört ágakat, és a nyár folyamán képződött sebeket vágjuk sima felületűre, és valamilyen viaszos sebkezelő pasztával kenjük be. Ha meghagynánk a szabálytalan törésfelületet az – amellett, hogy nem esztétikus – könnyebben befogadja a téli csapadékot, és kaput nyit a fertőzéseknek. Ott pedig előbb-utóbb kiodvasodik a fa.
A fasebkezelő-készítmények több szempontból is hasznosak. Elzárják a sebet a külvilágtól, megóvják a környezeti tényezők káros hatásaitól. Vízlepergetők, gombaölő- és fertőtlenítő hatásúak. Egyes változataik a sebzések környékére tavasszal jellemző túlzott vízhajtás-növekedést is visszafogják.

A díszkertben is akad munka

idős kéregAz utolsó fűnyírást úgy időzítsük, hogy még legyen ideje regenerálódni, és kicsit nőni a fűnek. Ne teljesen rövidre vágva induljon neki a télnek. Utoljára a fűkaszálékot ne gyűjtsük össze, hanem hagyjuk a pázsiton egyenletesen szétterítve. A fák lehullott lombja ne maradjon a gyepen, mert a tél folyamán könnyen befülled, majd elpusztul alatta a fű. A rózsatöveket kupacoljuk fel földdel, és a fagyérzékeny cserjefajokkal is tegyük ugyanezt (gránátalma/Punica granatum, füge/Ficus carica stb.)
A lombhullató fajok ágaiban nem tud kárt tenni a hó, ám az örökzöld, télen is lombot viselő növények (fenyők, tuják, borókák, örökzöld cserjék) ágai leszakadhatnak a rájuk hullott hó terhe alatt. Oszlopos növekedésű, laza ágú fajtáknál ez ellen úgy védekezhetünk, ha még késő ősszel összekötjük madzaggal a lombjukat, csökkentve a felületüket.
Vannak azonban olyan növények (például a fenyők, vagy a talajtakaró borókák), melyek ágrendszere ezt nem teszi lehetővé. Ezeket a növényeket télen seprűvel szabadítsuk meg a hónyomás terhétől. Arra azonban figyeljünk oda, hogy csak a friss havat seperjük le! A már egyszer megolvadt, majd visszafagyott hótakarót inkább hagyjuk az ágakon. Többet ártunk, mint használunk ugyanis a tű- és pikkelyleveleknek akkor, ha a már jéggé dermedt, rájuk fagyott havat próbáljuk leverni róluk.
Az évelő, de fagyérzékeny növények ilyenkorra már visszahúzódtak. Itt az ideje felszedni, és fagymentes helyre vinni a dáliák, cannák töveit és a kardvirágok hagymagumóit.
fúrott kútAz egynyáriként tartott növényeink az első fagyok beköszöntével befejezik kerti pályafutásukat, elpusztulnak. Ezeknek a fajoknak egy része azonban természetes élőhelyén több évig él, csak a mi klímánkon nehézkes az átteleltetésük. Ezért tartjuk inkább egyévesként őket, és minden tavaszszal újra vásároljuk a palántákat. Példaként említhetők erre a muskátlik, amelyek ily módon, egy vegetációs idő alatt nem nőhetnek túl nagyra. Átteleltetésükre több módszer is van, veszteségekre azonban számítanunk kell, de a néhány túlélő jövőre kárpótol majd bennünket.
Vannak, akik cserépben, egy hűvös helyiségben, mérsékelt öntözéssel próbálják a tél folyamán életben tartani e növényeket. Az első tavaszi melegebb napokon azonban megindul növekedésük: kellő fény híján megnyúlnak, és kiültetésük után még sok időbe telik, mire újra felveszik a fajtára jellemző természetes alakjukat.
Másik módszer, hogy a kiásott muskátli tövek gyökeréről finoman lepergetjük a föld egy részét. Minden metszés nélkül (a vágási felület kiszáradást okoz) pincében, vagy sötét, de viszonylag nyirkos helyen papírra fektetve úgy helyezzük el a töveket, hogy ne érjenek egymáshoz. A jobb szellőzés érdekében a töveket gyökerüknél fogva, fejjel lefelé lógatva is tárolhatjuk. Valamilyen gombaölő szerrel érdemes lepermetezni a muskátlikat, mielőtt odvasodásmagukra hagyjuk őket. Tavaszig semmilyen öntözést, gondozást nem igényelnek. Ekkorra lombjukat ledobják, a száraik kissé megfonnyadnak (ha túl száraz a levegő a teleltetés során, akkor végleg ki is száradnak). Márciusban azután vízbe állítjuk, majd becserepezzük őket, április végén pedig kiültetjük. Így évről évre nagyobb példányaink lesznek, ellentétben a csupán tavasztól őszig tartott egyedekkel.
Az egynyáriak közül akad még néhány, melyekből hajtást szedve, majd meggyökereztetve a szobában is átteleltethetünk pár darabot, ha kellően világos helyet találunk számukra. Ilyen például a virágcsalán (Coleus sp.), amely jól tűri a kerti viszonyokhoz képest viszontagságos szobai létet.

tapló a legyengült fán

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Nagy Z. Róbert

Címkék: téliesítés

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Fagymentesítés a ház körül, idejében!

A nyár elmúltával még több hétig kellemes időjárás lehet, de gondoljunk bele, hogy a fűtési szezon hivatalosan október közepén beindul, sőt sokszor már előtte is néha be kell fűtenünk. Az igazi...


"Téliesítés" a kertben

Az idei tél későn köszöntött ránk, hiszen november végén is csak alkalmanként hűlt 0 °C alá az éjszakai hőmérséklet. De a tél előbb-utóbb mindig beköszönt, és a csak mérsékleten fagytűrő...