Kerti tavak téliesítése

Amikor tartósan 10 °C alatti vízhőmérsékletet mérünk kerti tavunkban, akkor eljött az ideje a téliesítés munkálatainak elvégzésére. Az első fagyok beköszöntekor a lombhullató fákról az utolsó levelek is lehullnak. A tóba hullókat távolítsuk el, mert lesüllyedve, bomlásukkal nem kívánt gázképződés lép fel, ami a telelő halakra és a növényekre egyaránt káros. Az iszap eltávolítására legegyszerűbb iszapleszívó berendezést használni, ez kiszűri a szerves eredetű szennyeződéseket is, és a tiszta vizet engedi vissza a tóba.
A vízparti növények elszáradt részeit vágjuk le, a magas példányokat pedig kötözzük össze. A fagyérzékeny vízinövényeket edényestől szedjük ki a tóból, és vízzel telt hordókban 2-5 °C közötti hőmérsékleten tároljuk tavaszig. Ennél magasabb hőmérsékleten hajtani kezdenek, ám ezek a hajtások a fényhiány miatt erőtlenek lesznek. Emiatt pedig csak tartalékait éli fel a növény, így tavasszal egy legyengült tövet telepíthetünk vissza.
Amennyiben szökőkutat, vagy egyéb vízi berendezéseket üzemeltettünk, akkor emeljük ki ezeket, tisztítsuk meg, majd vízzel telt edényben fagymentes helyen tároljuk tavaszig. A kinn maradó csöveket víztelenítsük, a vékonyabbakat akár kompresszoros kifújatással is.
A halaknak és a vízinövényeknek télen is szükségük van oxigénre, ezért vagy meg kell akadályozni az összefüggő jégréteg kialakulását, vagy rendszeresen lékelnünk kell azt.
Egyik lehetőség a vízmelegítő készülék alkalmazása, de a szökőkutat működtető szivattyúval is megoldható a víz fagymentesen tartása, a víz mozgatásával. A szökőkút-szivattyút a vízfelszín alatt szórófej nélkül is működtethetjük olyan mélységben, hogy az aljzaton telelő halakat ne zavarja, de a vízfelszínt mozgassa, ami megakadályozza annak befagyását. Ezen kívül lehetőség van elektronikus, vagy mechanikus befagyás-gátlók alkalmazására is, melyek biztosítják a tóban képződő gázok távozását. Ezek akár mínusz 20 fokon is megakadályozzák a teljes vízfelület befagyását. Függőleges oldalfalak esetén fagytestek behelyezésével kell védekezni a táguló jég nyomása ellen.
Ha lékelnünk kell a jeget, akkor azt először fúrjuk meg, majd kézifűrésszel vágjuk ki. (Láncfűrész használatakor fúrni sem kell, de utána a láncot olajozzuk le.) A baltás módszer a szerterepülő szilánkok miatt balesetveszélyes, és a halak téli álmát is zavarja. A jég többi részéről rendszeresen seperjük le a havat, hogy a tóban telelő növények fényhez jussanak.
Másfél méternél sekélyebb tóban rizikós halakat hagynunk, ezeket inkább szedjük ki, és egy hordóban, fagymentes helyen tartsuk tavaszig. Sokan elkövetik azt a hibát, hogy a barkács áruházakban olcsón kapható, alig fél négyzetméteres vízfelületű, és 70-80 centiméter mély tóban képzelik el a halaik teleltetését. Ám tavasszal szembesülnek azzal, hogy a kemény télen teljes vastagságában átfagyott a vízréteg, ami a halak pusztulásához vezetett.
Ha halainkat télen szobahőmérsékleten, mondjuk akváriumban tatjuk, akkor rendszeres etetést igényelnek. Ha hűvös 3-5 °C-os, sötét helyen tartjuk őket, akkor etetni sem szükséges ez alatt a pár hónap alatt, maximum 1-2 alkalommal. Ilyenkor ugyanis anyagcseréjük lelassul, akárcsak a nagyobb tavakban a mélyben telelő társaik, alszanak.