Felsőmarás felsőfokon 2.

A felsőmarók viszonylag nagy - percenként 10 000-30 000 - fordulatszámon pörgő gépek. A megvezetési különbségek mellett ez is az oka annak, hogy pl. fúrógépbe fogott marófejjel közel sem lehet olyan hatékonyan dolgozni. A legtöbb felsőmarónál lehetőség van a maximális fordulatszám leszabályozására. Szükség is van erre, hiszen az optimális fordulatszám többek között a megmunkált anyagtól és a használt marófej átmérőjétől is függ. Fordítva fogalmazva; az optimális vágósebesség a fordulatszám és a szerszámátmérő függvénye. Az előtolási sebesség pedig a leválasztandó forgácsmennyiségtől, az anyagminőségtől, a száliránytól és a vágóél élességétől függ. Megfelelő vágósebességgel megakadályozható a fa megégése. Az optimális tartományban a vágás minősége a lehető legjobb lesz, a forgácsolás tiszta és pormentes. A fordulatszámra általánosan érvényes: kis átmérőjű maróhoz nagyobb, a nagyobb átmérőjű maróhoz kisebb fordulatszám tartozik. A grafikonban a vágási sebesség, a fordulatszám és a szerszámátmérő összefüggését adjuk meg.
A jó minőségű forgácsoláshoz fontos a pontos köszörülés és a vágóél geometriája is, bár ezt inkább csak ellenőrizni tudjuk, legfeljebb egyenes vágóélű HSS szerszámnál van esélyünk az él utánköszörülésére. A homlokszög (g) befolyásolja a forgács kidobást, a marófogak élszöge (b) az élettartamot, míg a hátszög (a) a vágás minőségére gyakorol hatást (1). A vágószög a b+g-ból adódik. A nagyon kis átmérőjű szerszámoknak általában csak egy vágóéle van, ezeknek optimális a forgácskidobása. A közepes és nagy átmérőjű maróknak rendszerint két, beforrasztott keményfém vágóéle van. Léteznek három vágóélű szerszámok is, amelyekkel kis vágóerővel nagyon tiszta felületet kaphatunk (2).

A tiszta élű és biztonságos maráshoz nagyon fontos a marás irányának helyes megválasztása. Ha vezetőléc nélkül, pusztán kézben tartott géppel dolgozunk, akkor számítanunk kell arra, hogy a gép ki akar térni az egyenes irányból. Mivel a marófej felülről nézve mindig az óramutatóval megegyezően forog, ezért a magunk felé húzott gép jobbra (3), az előretolt gép balra (4) akar kitörni. Egyenes hornyot marni vezetőléc nélkül szinte lehetetlen. A horonynak mindig az a fala lesz szebben (tisztábban) megmunkált, amelynél az előtolási irányba, szemben mozog a marókés. A másik oldal, ahol visszafelé jön, mindig érdesebb, szőrösebb lesz. Ezt az oldalt a szerszám visszahúzásával lehet lesimítani.
Az előbbiek miatt fontos, hogy az anyagszéleknél, párhuzamvezetőt használva, hogyan választjuk meg az előtolás irányát. Ha az előtolás a vágóél mozgásával egyirányú, akkor a párhuzamvezetőt a szerszámnál keletkező erő a munkadarab oldala felé húzza, és ez biztosítja a szerszám pontos vezetését (5). Ha az előtolást fordítva választjuk meg, a marófejen keletkező erő elnyomja a gépet (a párhuzamvezetőt) a munkadarabtól (6), így a frissen mart él göröngyös, egyenetlen lesz. A vágóerők úgy megnőhetnek, hogy kitépik a használó kezéből a gépet. Az előbbi erőhatások érvényesülnek akkor is, ha nem az anyagszélnél dolgozunk, hanem zárt hornyot marunk. A párhuzamvezető mindig az előtolás irányától jobbra essen, hogy a keletkező erők nekihúzzák az anyag szélének (7), a vezetőléc viszont balra essen, hogy ugyanaz az erő nekitolja a talp lapolását a vezetőlécnek (8). Így a gép egyik esetben sem tud a szabad irányba kitörni.
A faanyag szálirányára merőlegesen, az anyagszélnél haladva a szerszám a sarkoknál kitörheti az anyagot. A száliránnyal párhuzamosan ez nemigen fordul elő. A tapasztalt asztalosok tudják, hogy ha egy anyagnak mind a négy oldalát körbe kell marni, akkor a munkát mindig az elülső oldalon és a szálirányra merőlegesen kezdik (9). A sarkoknál bekövetkező kitörést ugyanis jó eséllyel lemarják a szállal párhuzamosan végzett marásoknál, a harmadik vagy negyedik lépésben. Így a homlokoldal mindenképpen hibátlan lesz.
Az ívelt élek marásánál nagy hasznát vehetjük a marószerszámon lévő vezetőcsapnak (10), vezető golyóscsapágyaknak (11), illetve megfelelő sablont használva a másolóhüvelynek (12). Egy sima felületen a vezetőcsap is könnyen végigcsúszik, így követhető vele bármilyen ívelt él, miközben a marószerszám azzal párhuzamos vállat mar. A vezető golyóscsapágyas marószerszámnál még könnyebb az ív követése, mert szinte semmilyen súrlódási erő nem keletkezik a támaszkodó felületen. A másolóhüvely a legtöbb felsőmarónak alaptartozéka. Tulajdonképpen egy - a talpba erősített - csőhüvely, amelynek ugyancsak az a funkciója, hogy már meglévő ívelt élet kövessen. Természetesen a cső és a marószerszám átmérője pontosan meghatározza, hogy az adott "párossal" milyen szélességű lépcsős vállat tudunk marni.
A párhuzamvezető szinte minden felsőmaró alaptartozéka, vezetőlécként pedig bármilyen egyenes léc és két gyorsszorító is megfelel. Az egyenes vonalú marásoknak ezek a legfontosabb tartozékai, segítségükkel valóban pontos munkát végezhetünk. A párhuzamvezetőt gyakran kiegészítik egy körzőcsúccsal, amelynek segítségével körív mentén marhatunk. Ez már kevésbé pontos, és inkább kétemberes munka; az egyik leszorítja a körzőcsúcsot, a másik pedig a felsőmarót vezeti. Opcionális tartozékként persze az előbbieknél sokkal precízebb kiegészítők is megvásárolhatók. Ilyen például a Bosch marókörző (13) és vezetősín (14) adapter készlete, amelynek segítségével egy kezelő is pontosan tud dolgozni. A körvágó feltétet (15) a párhuzamvezetőhöz lehet rögzíteni, és segítségével külső sugarakkal párhuzamosan lehet marni. Az alap párhuzamvezetőnek is van precízebb kivitele, amely finom-beállítási lehetőséggel rendelkezik (16), így minden - a széllel párhuzamosan futó - marási munka pontosan végezhető vele.

Irányértékek a marók vágási sebességéhez