Átfolyós vízmelegítők

Magyarországon a háztartások mintegy 60%-a része az országos gázhálózatnak. E szám növelése az 1990-es évektől kiemelt feladat, nemcsak a földgáz relatív kedvezőbb ára, hanem a szigorú hazai és EU-s környezetvédelmi előírások miatt is. Az utóbbi évtizedben e törekvések nyomán látványosan csökkent a szénféleségek, tűzifa és a fűtőolaj háztartási célú felhasználása. Ezzel egy időben jelentős fellendülést mutat a gázkészülékek piaca. Amennyiben gázos vízmelegítővel kívánjuk kielégíteni háztartásunk használati melegvíz-szükségletét, érdemes átgondolni, hogy milyen körülmények között használjuk majd berendezésünket. Ilyen szempontok lehetnek a háztartásban élők száma, a melegvíz felhasználási területe (zuhanyzás, mosogatás), egyszerre hány vízvételi helyet kell ellátni stb. Nem mellékes az sem, hogy a felszerelendő készülékből milyen módon távozhatnak el az égéstermékek.

Szerkezeti kialakítás

Az átfolyós vízmelegítőket több szempont szerint osztályozhatjuk. Ilyen szempontok lehetnek a teljesítmény, a füstgáz elvezetésének kialakítása, valamint az égést tápláló levegő forrása. Ezen tulajdonságok természetesen nem függetlenek egymástól. Tekintsük át őket röviden. Kisteljesítményű (max. 5 l/perc vízhozamú), általában mosogatási, kézmosási célokra használt berendezések esetében találkozni az elvezetés nélküli kialakítással. Az ilyen készüléket legfeljebb 10 percig szabad folyamatosan használni, elhelyezésük pedig csak olyan helyiségben megengedett, melynek térfogata nagyobb mint 15 m3. Közepes ill. nagyteljesítményű (10-15 l/perc) készülékek esetén gondoskodni kell a biztonságos égéstermék-elvezetésről, mely történhet a már meglévő kéményen, illetve (az ún. parapetes kialakításnál) a ház falán keresztül, közvetlenül a környezetbe. Utóbbinál az elhelyezésnél fokozott körültekintéssel járjunk el, különösen emeletes házak esetében, ahol kizárólag a legfelső emeleten engedélyezett a parapetes készülékek üzembe helyezése, ellenkező esetben az alsóbb emeleteken képződő füstgáz, a felsőbb szintek ablakain keresztül bejuthat(na) a lakásokba.
Eddig még nem beszéltünk az égést tápláló levegő forrásáról. A parapetes vízmelegítőket - hogy ezeknél maradjunk - szokás zárt égésterű készülékeknek is nevezni, tekintettel arra, hogy a levegő az épületen kívülről jut a készülékbe, és a képződő füstgáz is oda jut vissza, így az égés nem a helyiség oxigénjét fogyasztja. Ebből már adódik, hogy az első két kialakítás ún. nyílt rendszerű, ahol az égést a zárt térben lévő levegő táplálja, így ezeknél fokozott figyelemmel kell lenni a helyiség méretére és a folyamatos oxigénellátásra. Többek közt ezért is szabálytalan az ilyen helyiségek tökéletesen légzáró szigetelése.
Érdemes megemlíteni, hogy a földgázzal üzemelő vízmelegítők a főégő fúvókájának cseréjével, szakszervizben átalakítathatók PB-üzeműre is, így olyan helyeken is használhatóvá válnak, ahol nem áll rendelkezésre vezetékes gáz. Mivel a PB-gáz fajsúlya nagyobb a levegőjénél, az ily módon átalakított berendezés nem helyezhető el olyan helyeken, ahol a PB gáz esetleges szivárgás esetén összegyűlhet (pl. pince, alagsor, mélyedés, csatorna). A gázbiztonsági szabályzat szintén tiltja az ilyen berendezés használatát pincével rendelkező társasházakban, ill. paneles szerkezetű épületekben.

Működési elv és műszaki paraméterek

Az átfolyós vízmelegítők műszaki paramétereinek értelmezéséhez nem árt pár szóban összefoglalni a berendezés működését. Egy egyszerű vízmelegítő a következő fő egységekre bontható: burkolat, füstgázvisszaáramlás-gátló, hőcserélő, főégő, gyújtóégő, víz- és gázarmatúra, összekötőcsövek. A melegvízcsap kinyitásakor a víz átáramlik a vízarmatúrában található ún. venturi-csövön, és az ezen történő nyomásesés hatására megemeli a szintén itt helyet foglaló membránt. A membrán egy tömszelencén átvezetett rudazatot tol meg, mely kinyitja a főégő gázszelepét, amelyet alaphelyzetben egy rugó tart zárva. Így a gáz kiáramlik a főégőn és a folyamatosan égő gyújtóláng begyújtja. Az áramló víz a hőcserélő csőkígyóján folyik keresztül, amely átadja a láng hőjének egy részét, így a víz felmelegszik, majd a vízvételi helyekhez jut.
Az egyszerű készülékeken az átfolyó víz, illetve a gáz mennyisége szabályozható. A vízmelegítő fontos paramétere a teljesítménye, melyet a főégő és a hőcserélő mérete határoz meg, mely a gyakorlatban azt jelenti, hogy mekkora az egy perc alatt felmelegíthető víz mennyisége. Lényeges tulajdonság még a begyújtáshoz szükséges vízáram is, melyet szintén l/perc-ben szokás megadni. Újabb készülékeknél ez az érték egészen kicsi, tehát már az éppen csak kinyitott csapnál is melegvizet kaphatunk.

Biztonság, karbantartás

Korszerű gázüzemű berendezések elképzelhetetlenek alapvető biztonsági szerelvények nélkül. A vízmelegítő esetében az egyik ilyen kiegészítő a gyújtólángba nyúló termoelem. Amíg a gyújtóláng ég, a termoelem egy elektromágneses szelepet tart nyitva. Esetleges gázkimaradás esetén a gyújtóláng elalszik, majd rövidesen a gázszelep is lezár, így kizárható a gázömlés lehetősége. Ez esetben a kézzel működtethető gázadagoló gomb és a piezoelektromos gyújtó segítségével újragyújthatjuk az őrlángot, melynek begyulladása után meg kell várni, míg a termoelem felmelegszik.
Egy másik hasznos biztonsági kiegészítő a füstgázvisszaáramlás-gátló (deflektor), mely függetleníti a készülék égési folyamatát és az égéstermék kiáramlását a kéményben fellépő áramlási viszonyoktól. Ha a kéményből viszszafelé áramlik a füstgáz (pl. a kémény dugulása miatt), eltereli azt a homloklap nyílásán keresztül. Fontos! A CO mérgező gáz, 200x jobban kötődik a vér O2 szállítását végző hemoglobinhoz, mint az oxigén. Az ilyen elzáródás tehát könnyen halálos kimenetelű lehet. Ennek elkerülésére, a CO kimutatására léteznek megfizethető árú CO érzékelők és riasztók. A CO nem csak a kéményből kerülhet vissza a lakótérbe. Ha a hőcserélő lamellái elkormozódtak, a füstgáz nem tud eltávozni a számára kijelölt úton, és így szintén visszaáramlás jöhet létre. Egyes készülékek rendelkeznek még vízhőmérséklet-érzékelővel is, mely - ha ezen érték 95 °C fölé emelkedik - automatikusan kikapcsolja a főégő gázellátását, elkerülve ezzel azt, hogy a hőcserélőben tartózkodó víz felforrjon.
Ezek a biztonsági felszerelések az életveszélyes baleseteket hivatottak elhárítani. Mindazonáltal mi magunk is sokat tehetünk a készülékünk problémamentes és biztonságos üzeméért. Célszerű évente karbantartást végezni, melynek nagy része saját kezűleg, bizonyos része pedig szakember közreműködésével oldható meg.
Ilyen, évente elvégzendő műveletek a következők: a fő- és gyújtólángégő kiszerelése és tisztítása, a hőcserélő lamelláinak kiszerelése és erős vízsugárral való átmosása. A makacsul piszkos lamellákat motormosó folyadékkal tehetjük tisztává. Célszerű időnként hőálló ezüsttel is lefújni, mellyel a füstgáz-korróziót lassíthatjuk. Idősebb kazánoknál szóba jöhet a hőcserélő csőkígyójának vízkőmentesítése (savazás), amelyet szakműhelyben tudunk elvégeztetni. Fontos a gáz- és vízarmatúra tömörségének ellenőrzése, és az ezekben található O-gyűrűk zsírzása speciális karbantartó anyaggal. Ellenőrizni kell továbbá a gáz-szelep biztos zárását és a termoelem helyes működését. Amennyiben elállítódott, szükséges lehet a gázmennyiségek minimumának és maximumának beszabályozása. Végül de nem utolsósorban évente kötelező ellenőriztetni a kémény tisztaságát.