Fagymentesítés a ház körül, idejében!

A fagyérzékeny növényeket természetesen mindenki igyekszik idejekorán védett helyre vinni, de a vízvezetékben illetve a fűtetlen épületekben levő vizes szerelvényekről könnyen elfelejtkezhetünk, pedig azokat is éri a fagy. Cikkünkben azokat a teendőket szeretnénk felsorolni, amikkel a fagyérzékeny berendezéseket védhetjük, és ezzel a további fagykárokat megelőzhetjük.
Elsőként a vízzel érintkező, vizet szállító, tároló berendezéseket fagymenyesítsük. Ugyanis ezek többnyire fém alkatrészeket is tartalmaznak, és a fémek jobban lehűlnek a fagy hatására, hamarább megfagy bennük a víz is.

Először a kerti zuhanyt és a locsolócsapokat kell víztelenítenünk. A kerti zuhanyhoz vezető vízvezetékszakaszt le kell zárnunk, és a vizet le kell engednünk a zuhanyig érő vezetékszakaszból, és a zuhanyzóból is. Ezt elősegíti, ha ún. leürítő-szelepes csapot építettünk be a fagyvédett mélységben fektetett vízvezetéknél lévő lecsatlakozási helynél.
Ezeket, a csapokat a földalatti szelepnél kell elzárnunk egy "T" kulcs segítségével, aminek mozgatását a szelepre, a felszínfölé érően előre beépített, ~1"-os műanyag csővel tesszük lehetővé. A szelep köré az árokba a beépítéskor két-három lapát kavicsos-homokot (sódert) célszerű tenni, mert ide fog áramlania vezetékszakasz föld feletti részéből a víz az elzárást követően. Ezzel a szelep feletti fagyveszélyes részt víztelenítettük a zuhany vagy locsolócsap vezetékének.
A locsolócsaphoz csatlakozó tömlőkből is le kell engedni a vizet. A műanyag tömlőket le kell szerelni. A tömlőt teljes hosszában a földre kell fektetni és az egyik vége, felöl kezdve összetekerni, így a bennük tárolt víz a másik végén kifolyhat. A víztelenített tömlőket naptól védett fagymentes helyen tároljuk.
A földalatti locsolórendszerek elvileg fagyvédettek, de az adott típus fagymentesítési előírásai szerint kell azokat téliesítenünk.

Az esőcsatornák vizét gyűjtő felszíni tartályokból célszerű a vizet leengednünk, mert azokba a tárolt esővíz befagyhat, és a kitáguló jég a tartályokat szétfeszítheti.
A felszín alatti tartályok fagymentesnek tekinthetők, amennyiben legalább 0, 8 m földtakarás van rajtuk.
A kerti fürdőmedencéket körülvevő talaj téli megfagyásakor nagyobb nyomást gyakorol a medence falára. A vízzel telített medence jobban ellenáll a nyomásnak, ezért a medencében hagyjuk benn a vizet.
Télen a vízfelszín kb. 20-30cm vastagságban, megfagy. A medence falaira a belülről ható nyomás ún. fagytestekkel elnyelhető. Ezek a műanyag súlyozott testek bemerülnek a vízbe, és a jég nyomását teljes keresztmetszetükben felveszik.
Ősszel a medence vízébe megfelelő mennyiségű téliesítő folyadékot kell önteni. A téliesítő vegyszerek csökkentik a vízkőkiválási folyamatot, és megakadályozzák az algák szaporodását, megkönnyítve a tavaszi takarítást. A medence felszínét speciális téli fagyálló, a napsugárzást kizáró fóliával kell letakarni, amely tökéletesen lezárja a medencét. A vízforgató berendezéseket víztelenítés után fagymentes helyen kell tárolni.

A kert tavak téliesítése a méretüktől függ. A megfelelően mély (1,5 m-től) kerti tavak a természetes tavakhoz hasonlóan telelnek át. Azaz a felső 30-40 cm vastag réteg befagy, a többi részen +4 oC körüli vízhőmérséklet alakul ki. Így a halak megfelelően elvermelhetnek. A kényesebb fajoknak egész télen át működő levegőztetőt célszerű a tó fenékre telepíteni, az ebből kikerülő légbuborékok a felszínre áramlanak, és ezzel állandó vízmozgást okoznak, így a víz a levegőfeláramlás körül nem fagy be.
Alkalmazható még egy 100 mm átmérőjű KPE csőből összehegeszthető úszó gyűrű, ami a tó felszínén úszik, és a jég csak kissé nyomja össze, a gyűrűn belüli jeget pedig könnyen feltörhetjük, így levegő juthat a vízbe.
A tóba hullott leveleket még a fagy előtt le kell szedni a vízfelületről. A kényesebb tavi növényeket (nem télálló tavirózsa, lótusz) a telepítő kosarukkal együtt szedjük ki, és sötét nedves fagymentes helyen (pince) teleltessük azokat. A műanyag fólia bélelésű tavak partszegélyén a műanyag fólia jégálló, nem igényel külön védelmet.

Természetes a tavak szellőztető, szűrő berendezéseit ki kell szerelnünk, és víztelenítés után fagymentes helyen kell azokat tavaszig tárolnunk.
A kert nem fűtött épületeiben található vízvezeték és lefolyórendszer víztelenítésével is sok felesleges elfagyás, épület és szerelvény károsodás előzhető meg.
A kerti épülethez vezető vezetékszakasz főelzáróját zárjuk le. Ezt az elzárót is a locsolócsapoknál ismertetett leürítőcsappal lássuk el, mert így az épület vízrendszerét egyszerűen leüríthetjük. A csapokat, szelepeket hagyjuk nyitva a leürítés megkezdésekor, mert így az összes víz kifolyhat a hálózatból.
A lefolyórendszerhez a szerelvények, ún. bűzelzárókkal csatlakoznak. A mosdóknál, mosogatóknál lévő bűzelzárókat szedjük szét, és a vizet folyassuk ki belőlük. A padlóösszefolyókból (szuez) és a WC csészékből szivaccsal itassuk ki a vizet, vagy öntsünk beléjük fagyálló folyadékot, nehogy befagyva szétrepesszék a szaniterberendezéseket.
A nem működő bojlerekből is le kell a vizet eresztenünk, vagy kisteljesítményű (4-5W) fagyvédő fűtőegységgel tarthatjuk ezeket fagymentes hőmérsékleten.
A napkollektorokban célszerűen már fagyálló folyadék a hőátadó közeg, de ha mégsem (pl. medence fűtő nyári kollektor) akkor a vizet le kell belőlük eresztenünk. A fagyálló folyadékkal feltöltött és télen is üzemelő napkollektor például alkalmas a nem fűtött épület bojlerjét is fagymentesen tartani.