Elektromos falszigetelés

Költséghatékony utólagos vízszigetelés

A fal anyagát felépítő szemcsék (pl. homok, agyag, tégla agyagásványai) között mikroszkopikus üregek, kapillárisok húzódnak. Ha ezek a pórusok vízzel érintkeznek (pl. a fal alapozása a nedves talajjal), akkor a víz a felületi feszültség és a nedvesítő hatás következtében felfelé kúszik bennük. A kapilláris vízemelkedés mértéke függ a pórusok méretétől és az anyag nedvesíthetőségétől. A porózus építőanyagok – mint a tégla, vakolat, mészkő vagy vályog – különösen hajlamosak a nedvesség felszívására. Sok régi falazóanyag (pl. tömör tégla, vályog) finomszemcsés szerkezetű, így rengeteg hajszálcsövön keresztül tudja a vizet felhúzni. A finomabb (kisebb átmérőjű) pórusokban a kapilláris hatás erősebb, viszont a vízmozgás lassabb; ezzel szemben a nagyobb üregeken a víz könnyebben mozog, de kisebb maximális magasságig emelkedik. Ennek következtében a falban felfelé a nedvességtartalom általában csökken, mert a felszín felé haladva egyre több víz tud elpárologni, illetve egyre kevesebb jut még fel.

Ha a nedvesedés folyamatos, a fal anyagába oldott sók (pl. nitrátok, szulfátok) rakódhatnak le, amelyek higroszkóposak (páramegkötők), és a fal felsőbb részeit is nedvesen tarthatják – ez az utólagos szigetelésnél kihívást jelentő sókivirágzás jelensége. A jelenség mérhető. A fal és a talaj között potenciálkülönbséget mérhetünk, melynél a talaj a pozitív, a fal a negatív pólus. Ez a feszültségkülönbség serkenti a kapilláris vízmozgást, így a víz egyre feljebb emelkedik. Általában 1-2 méter magasságig jelentkezik a falakon a nedvesedés, de kedvezőtlen körülmények között magasabbra is szállhat.

Az elektroozmózis egy korszerű, roncsolás-mentes falszárítási technológia, amely az elektrokinetika elvét kihasználva aktív módon állítja meg a kapilláris vízemelkedést, és szárítja ki a falakat. A technológia lényege tehát az elektroozmózis alkalmazása: gyenge egyenáramú elektromos teret hozunk létre a falban és a talajban elhelyezett elektródák között, amely hatására a nedvesség visszafelé, azaz a talaj irányába kezd mozogni a fal anyagában. Így megakadályozható a víz további felszívódása, és a falak idővel kiszáradnak.

Az elektroozmotikus rendszer vízszintes irányban elhelyezett elektródasort alkalmaz a falban (jellemzően a fal alsó részében fúrják be az anódokat), valamint katódokat a talajban (földelésként). Amint a gyenge egyenáramú feszültséget rákapcsoljuk, az elektromos tér ellentétes irányú áramlásra kényszeríti a vízmolekulákat, mint a természetes kapillárisáramlás: a víz már nem felfelé, hanem vissza a talaj irányába indul meg a pórusokban. Ezzel a fal alsó zónájában lévő víz lassan visszahúzódik a talajba, illetve részben a fal külső-belső felületén elpárolog.

A teljes pórusban lévő vízáramlat beindul a kívánt irányba. Az elektroozmózis nem csak a könnyen elpárologtatható szabad víztől szabadít meg, hanem a makacsul kötődő nedvességet is kimozdítja. Ez különösen azokban az anyagokban hasznos, amelyeknél a pórusok finomsága miatt más módszer (pl. injektálás nyomással) nem tud hatékonyan működni. A folyamat során a falazat nedvességtartalma hónapok alatt fokozatosan csökken, és megfelelő működés mellett 6–18 hónap alatt teljes kiszáradás érhető el. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a száradás időigényes folyamat, és a falban lévő oldott sók a száradás során kiválhatnak a pórusokban vagy a vakolat felszínén. Ezért a szigetelés mellett gyakran szükség van utólagos sótalanító vakolat alkalmazására is, ami a falból esetlegesen kilépő sókat átmenetileg megköti, hogy ne károsítsák a látszó felületet. Minden utólagos vízszigetelésnél szükség van a károsodott vakolat cseréjére és sótalanításra. Az így kiszárított fal száraz marad, azon foltosodás, penészesedés, gombásodás, további állagromlás nem fordul elő.

Az elektroozmotikus utólagos vízszigetelési eljárás szárító hatása azonnal jelentkezik és időben nem korlátozott. Ez egy rendkívül költség-hatékony rekonstrukciós módszer. Nem igényel mélyre ható beavatkozást az épület szerkezetébe, a telepítés során statikailag nem sérül az épület. Minden falszerkezetre alkalmazható, legyen az vályog, tégla, beton, kő vagy vegyes építőanyag.

A lábazatból is távozik a nedvesség, a feszín alatti lábazatot is szárítja és a padlóra is hatással van. Időjárási körülményektől függetlenül alkalmazható, a falszárítás működése időben korlátlan. Alacsony költséggel telepíthető, rendkívül költség-hatékony eljárás. A falszárítás környezetbarát: nincs szükség semmiféle vegyszer vagy más természetidegen anyag alkalmazására. Az elektroozmotikus falszárítási eljárást 1957 óta több ezer épületen sikerrel alkalmazzák (kastélyok, műemlékek, templomok, lakóházak stb.), bizonyítva a technológia hatékonyságát.