Először is azt kell számba venni, hogy a szekrény adott területén belül milyen ruhaneműk tárolására van mód. Minden csoportot a megfelelő hely alapján a lehető legideálisabb módon, esetleg hasonló ruhaneműkkel "társbérletben", pl. egy nagyobb fiókban, vagy tároló rekeszben egymás mellett célszerű elhelyezni a jobb helykihasználás miatt. A jó csoportosítással kis helyen is sok ruhaneműt lehet áttekinthető módon elhelyezni. Az összezsúfolt holmik azonban előbb utóbb rendetlenséget okoznak.
A hagyományos akasztós szekrények első terét is érdemes a célnak megfelelőbben átalakítani, amihez a készen vásárolt különféle rendszerezésre alkalmas fémhuzalos kosarakat és egyéb szerelvényeket előnyösen lehet alkalmazni. Az ajtókat nem célszerű tolóajtókra cserélni, ha a kinyitásuk nem okoz különösebb problémát. Igaz, hogy a tolóajtók helytakarékosabbak, ám beépítésük elég összetett feladat, és inkább a beépített jellegű szekrényeknél előnyös.
Azt pedig, hogy ezekhez milyen tolóajtó vasalatok szükségesek, azt mindig az ajtók súlya alapján kell kiválasztani. A könnyebbekhez az alsó megvezetésű vasalatok is elégségesek, a nagyobb felületű és 30 kg-nál nehezebb ajtókhoz már a felső megvezetésű vasalatok szükségesek. A por ellen mindkét változatnál kefés porfogó betétekkel ajánlatos védekezni, és az ajtók zárt helyzetben horonyba csúszva zárjanak. Az alsó vezetősíneket süllyesztve célszerű szerelni, a felsőket pedig takarólappal szokás előröl lefedni. Az egymás előtt elmozduló ajtólapok között legalább 8 mm hézagot kell biztosítani. Az ajtólapok ne legyenek 400 mm-nél keskenyebbek, és a két ajtó között az átfedés kb. 30 mm legyen. Az ilyen ajtók kivitelezése körültekintő tervezést és pontos kivitelezést igényel, amit jobb szakemberre bízni.
A belső tér kialakítása már akár saját kivitelezésű is lehet, amivel jelentős anyagi megtakarítás érhető el, feltéve, ha ismert a különféle szerelvények választéka és beszerzési helye. A belső terek jó kialakításához ez elengedhetetlenül fontos, természetesen a kellő koncepció kreatív összehangolása mellett.
Íme néhány megvalósítható ötlet a szekrények átrendezéséhez.
A felső ruházat darabjait célszerű felülre helyezni, mégpedig ún. ruhalift rúdjára akasztva. Előnye, hogy e nehezen elérhető részről egy rúddal kibillenthetők, és így már könnyen elérhetők az öltönyök, dzsekik, zakók, vagy esetleg az ingek, majd könnyen vissza is tolhatók a helyükre. A liftek 450-1170 mm széles változatokban készülnek, és a csuklószerkezetük a szekrény oldalaira erősíthetők. Az akasztó rudas megoldások hátránya, hogy a szekrény alsó része így nehezen hasznosítható, legfeljebb cipők vagy egyéb dobozban tárolható holmik elhelyezésére ad módot. A vállfatartó rúd természetesen lejjebb is helyezhető, ha a felette levő tér könnyen elérhető, és alkalmas néhány fémkosár vagy kihúzható rakodólap beszerelésére.
A fehérneműk tárolását a kihúzható fióklapok megkönnyítik, de csak akkor, ha azok teljesen kihúzhatók, és szélesebbek a tárolt holmi méreténél. Az 1 m-nél szélesebb fióklapok élét merevítő élszegéllyel vagy erős huzalkorláttal célszerű megerősíteni. A kihúzható lapok megvezetésére az oldalsó élükre-, vagy az alsó oldalukra erősíthető görgős fiókvezetékek a megfelelők. Ezeket oldalfalak közé kell szerelni, tehát esetenként a szekrénybe utólag beépítendő válaszfalakra is szükség lehet. Az ilyen tárolókat legfeljebb szemmagasságig célszerű kialakítani, hogy könnyen elérhetők legyenek.
A tároló lapok helyett huzalból készült ruhakosarak is alkalmazhatók a szekrény belsejébe szerelve. Ezek különféle kivitelűek lehetnek, felerősítésükhöz pedig kosártartó keretek szükségesek. Előnyük, hogy a nagyobb kosarakba könnyebb a ruhaneműk elhelyezése, és pl. a zoknik, alsóneműk tároló helye elválasztó rudakkal lehatárolható, így könnyebb rendet tartani a különféle kisebb helyigényű holmik között. Ideális esetben a kisebb és többszintes kosaras szerelvények egymással szemben is a szekrény oldalfalára csavarozhatók. Az ilyen kosarak 300x500 mm alapterületűek, általában 2-3 szintesek, kosaraik pedig egymástól kb. 300 mm távolságban vannak.
A nadrágokat és a nyakkendőket kihúzható ruhatartókra akasztva érdemes tárolni. Ezek némelyike közel függőleges alaphelyzetben van, ám a ruha kiemelésekor vagy felakasztásakor vízszintes helyzetbe emelve megkönnyíti a ruhadarab gyűrődésmentes villára helyezését. E szerelvények általában 400-500 mm hosszúak, teljesen kihúzhatók, és öt-hat ruhadarab elhelyezését teszik lehetővé. Általában a szekrények oldallapjára érdemes ezeket felszerelni, mert így kisebb helyet foglalnak el. Ennél több ágú nadrágtartó is beszerezhető, ezeket már teljesen kihúzható keretekre kell felerősíteni, és a helyigényük is jelentősebb. A kihúzható tartókeretekre pl. cipőtartó kosarak is felerősíthetők. Egy ilyen kosár - méretétől függően - 4-8 pár cipő tárolására alkalmas. A kosártartók és a rá szerelhető különféle huzal kosarak szélessége 400-800 mm kötött változik, mélységük pedig 500 mm. Az övek, nyakkendők, stólák viszont egy keskeny, kihúzható, fiókhoz hasonló kávás tárolóban is tárolhatók. E megoldás elegáns, a kávás tárolót alul és felül az oldalfalhoz erősített fiókcsúszókkal kell felfogni a fenék és az oldallaphoz.
Az tagadhatatlan, hogy a por ellen a zárt fiókok védenek legjobban, ám ezek kialakítása már komoly szakipari munkát igényel. A fióktestekre teljesen kihúzható görgős fiókcsúszókat kell szerelni, hogy kényelmesen hozzáférhetők legyenek a belsejükbe helyezett holmik. A nagyokat válaszfalakkal célszerű rekeszekre osztani a jobb kihasználás érdekében. Ezeket a kényesebb holmik tárolásához célszerű kialakítani a szekrény belsejében, de lehetőleg csak 1,5 m magasságig.
A gardrób- vagy ruhás szekrények belső térkihasználását alapos átgondolással és kellő tárolóhelyek kiépítésével jól áttekinthetővé és ideális helykihasználásúvá tehetők. Ez pedig nemcsak a ruhaneműket védi a gyűrődéstől, hanem a rendben tartásukat is megkönnyíti, amiért érdemes némi anyagi áldozatot hozni.