Ötletek öntözéshez

A jó nyári vízellátás a kerti növényeknél is a kedvező fejlődés, a virágzás és a termésképzés feltétele. Az ehhez rendelkezésre álló víz minél jobb hasznosulása is nagyon fontos, kiváltképpen vízszűkében.

Az ötletszerű öntözés, a gyakori és kis vízadagú öntözgetésekkel egyetemben rendszerint még hátránnyal is jár, ugyanis a gyakran, de kevés vízzel végzett öntözgetés hatására a gyökerek sűrűn, de sekélyen, a talajfelszín alatt fejlődnek ki, és emiatt még az esetenkénti átmeneti szárazságot is hamar megsínylik. Ez egyben a gombás betegségeknek és a házatlan - meztelen - csigáknak is kedvez. Az ilyen öntözéskor szokott a legtöbb víz feleslegesen elpárologni.
A mikor kell öntözni? A szokásosan felvetődő kérdésre legfeljebb az az általános érvényű válasz adható, hogy a talaj - a föld - teljes kiszáradását sohasem jó megvárni. Általában akkor szükséges öntözni, amikor a talajból elfogyott az úgynevezett könnyen felvehető víz, ami az összesen felvehető víznek mintegy a fele. Ennek a bekövetkezését, illetve azt, hogy van e még elégséges víz a talajban, szokás a talaj tapintásával is vizsgálni. A tapintásra nedves és még golyóvá formálható, de határozott ujjnyomásra széteső talaj (1), tartalmazhat még annyi vizet, hogy a növények ne szomjazzanak.
A növények vízigényének figyelembevételével történő öntözés a legcélravezetőbb. Ehhez viszont a növények jellemző vízigényét ismerni kell, de a csapadékviszonyok sem hagyhatók figyelmen kívül, mint ahogy a hőmérséklet alakulása és a széljárás se közömbös e tekintetben.
Az öntözővíz szükséglet meghatározója az is, hogy egyszeri öntözéssel legalább annyi víz kerüljön kijuttatásra, amennyi felér egy kiadós esővel. Ez pedig mintegy 25-30 mm-nek megfelelő vízmennyiség. Mivel 1 mm víz 1m2-en 1 litert jelent, az előbbieknek megfelelően egy négyzetméternyi területre 25-30 liter vizet kell öntözni alkalmanként.
Rendszeres öntözés esetén 1 cm-es talajréteg átnedvesedéséhez nagyjából éppen 1 mm víz szükséges (2). A lágyszárú növények gyökérzetének zöme a felületi 25-30 cm-es talajsávban helyezkedik el. Így a korábbiaknak megfelelően, az alkalmankénti öntözővíz igényük legalább 20-30 mm, illetve 20-30 liter négyzetméterenként. Ez egyharmaddal is több lehet, az elfolyási veszteségek miatt. A legnagyobb nyári szárazság idején és csapadék hiányában, hozzávetőleg kéthetenként szükséges az ilyen vízadagú öntözés megismétlése. Átlagos időjárású nyarakon és az egyébként is szokásos feltételek mellett, összesen 6-8 ilyen öntözés válhat szükségessé. A szőlő, a gyümölcsfák és díszrokonaik, vagyis a mélyebben gyökeresedő, fás kerti növények ritkább, de alkalmanként 50-80 mm-es öntözése a célszerűbb. Ez érvényes a fenyőfákra és más örökzöld növényekre is. A gyümölcstermőknél az érés előtti öntözés fontos. A kerti pázsit vagy gyep alkalmanként megelégszik 15-20 mm-nyi víz kijuttatásával, mintegy órányi időtartam alatt, de homokon legalább egytizeddel több a vízigénye. Összesen pedig átlagban, az év során, körülbelül 400-500 mm esőnek megfelelő öntözővíz igénnyel lehet számolni.
Kisebb vízadagú öntözések csupán frissítő hatásúak, ami csak két-három napra szól. Ez is indokolt azonban fokozott vízigény és vízhiány esetén.
A vízhiány tipikus jele a lankadás a legfiatalabb és csúcsrészektől kiindulóan. Ezt megvárni nem szabad, sőt legjobb megelőzni utánpótló öntözéssel. A fűfelületek vízhiánya könnyen felismerhető arról, hogy a különben üde zöld fűlevelek kékesszürkék lesznek. Az ilyen fűfelületen a lábnyom sokáig meglátszik, ellentétben a víztől duzzadt gyeppel, amely ruganyos, és a lábnyom helyén a fűszálak néhány órán belül újra kiegyenesednek.
Még biztosabban megállapítható az öntözés szükségessége, ha a felületükből kiemelünk egy 10 cm vastagságú kis kockát. Ennek a világosabb színű földrétege mutatja a kiszáradás mértékét. Ha a felső harmada száraz (3) és a többi nyirkos, az öntözést tovább halogatni már nem célszerű. Amikor pedig már a fele száraz, csak bőven adagolt vízmennyiséggel állítható újra helyre a kívánt nyirkosság.
Kivételes növény vízellátás szempontjából az uborka, mivel sekélyen gyökeresedik. Emiatt öntözés nélkül, még csapadékos nyarakon is kevesebb termést hoz, mint rendszeres öntözés mellett. Ugyanakkor a gyökerei a levegőtlen talajt sem tűrik. Ezért esetében kivételesen a kis vízadagokkal való gyakori öntözés a jobb.
Az öntözővíz mennyisége egy-egy alkalommal legfeljebb annyi lehet, hogy a talajba lefelé szivárogva, még a mélyen gyökeresedő gyümölcstermő vagy díszfáknál se menjen 60-80 cm alá. Az összetömörített vagy erre hajlamos talaj esetében gyakori, hogy az öntözések során víz jelenik meg a talajfelszínen. Akkor le kell állni az öntözéssel. Még jobb, ha öntözés előtt a tömődött talajt előzetesen fellazítjuk és az öntözővizet apró cseppekben, finom porlasztással, lassú adagolással juttatjuk ki.
Napos időben, a déli órákban, 25 °C léghőmérséklet felett, a nagy és puha levelű növények felülről öntözését nem tanácsos elkezdeni, legfeljebb csak azokét, amelyek árnyékban vannak. A késő délutáni, még inkább az esti öntözés azért is célszerűbb, mert a léghőmérsékletnél rendszerint jóval alacsonyabb hőmérsékletű öntözővíz ilyenkor a már lehűlő növényeket éri, és reggelre ez be is szívódhat jól a talajba, így viszonylag kevés a párolgási veszteség. A palánták vagy a gombafertőzésre érzékeny rózsa kivételéve, nyáron legjobb az éjszakai öntözés, feltéve, hogy ellenőrizhető vagy automatizálható.
Egy kétszáz négyszögöles kert egyszeri öntözése, legalább 12 órát vesz igénybe, a kellő mértékű megöntözéshez, a szokásos félcolos vízvezetéki csőről. Ennek ugyanis a percenkénti vízszállítása hozzávetőleg éppen 25 liter. Legjobb, ha a még fiatal és megfelelő távolságú növények töve körül pár centiméteres földréteget kapával körben elhúzunk, vagyis kiképezünk körülöttük egy kis földbetöltést. Ugyanez akár egy-egy ágyásnyi növény esetében, együtt is jól megoldható. Az így kialakuló kisebb-nagyobb mélyedés, földtányér azután alkalmanként egyszer-kétszer tölthető fel közel színültig vízzel, szórórózsa nélküli öntözőkannából vagy tömlővégből csurgatva bele a vizet. Ha a víz maradéktalanul beszívódott, el is bontható a földgát.
Felszínt takaró, vízvisszatartó céllal a szétfolyást gátló földtöltés még száraz oldalsó földjét is érdemes visszahúzni a nedves földfelszínre. Ugyanígy takarónak elteríthető a kaszált fű vagy kiszedett, még fel nem magzott gyomnövények, még inkább apróra vágott lombos és fertőzésmentes nyesedék, de akár a részben érett komposzt is. Az efféle takarásra megfelel még a műanyag fólia, akár darabokban is. Ez a növények töve köré vagy a sorokba elfektetve, illetve a sorközökbe elterítve, a szélén földtakarással jól rögzíthető. Az ilyen fóliatakarás, vékony földborítással teljesen el is fedhető. Mindez különösen indokolt lejtős területen, és ahol kevés a víz, mert jól mérsékli az öntözővíz, valamint a csapadék elkerülhetetlen elfolyását, amellett, hogy egyidejűleg a gyomosodást is gátolja, és kedvezőbb talajállapotot biztosít.
Egyedi öntözés céljára, a paradicsom, a dália vagy más kiváló vízhasznosítású és egyben nagy vízigényű, termetessé váló növények töve közelében, a talajba műanyag kanna vagy vödör ásható (4) le. Ennek alján előzetesen ejtett legfeljebb pár darab tűszúrásnyi nyíláson át szivároghat a talajba a beleöntött víz, megközelítőleg a növény vízfogyasztásának ütemében (4/a). Közben a víz kellő hőmérsékletűre melegedhet, és az esetleges klórtartalmától is mentesül. A továbbiakban pedig már csak a víz utánpótlásáról kell gondoskodni.
A díszítő vagy gyümölcstermő fák, a régóta helyben lévő és elterebélyesedett cserjék, rózsatövek, valamint a gyümölcstermő bokrok és a szőlőtőkék vagy más hasonlóan mélyre hatoló gyökérzetű kerti növényeknél legkedvezőbb a mély öntözés. A tövük környékén talajfúróval vagy hegyes végű rúddal legalább fél méter mélyen vízlevezető nyílások mélyíthetők a talajba, hogy a mélyen lévő gyökereikhez is eljusson a víz. Legalább fél méteres, alsó harmadukban több sorban is átlyukasztott, 20-30 mm belső átmérőjű műanyag csődarabok is süllyeszthetők a talajba, lyukfúró segítségével, fél-egy méteres közökkel, ügyelve arra, hogy ez ne járjon számottevő gyökérsérüléssel. A csaknem talajszintig lesüllyesztett csődarabok tölthetők fel azután öntözővízzel, szükség szerint, általában a nyár második feléig. Tiszta víz helyett kellő hígítású műtrágyaoldat bejuttatására is sor kerülhet ilyen módon. Kanna vagy vizesvödör, de akár gégecső (5) vagy több, fejjel lefelé fordított és a zárókupakján tűszúrással vízszivárgóvá tett műanyag palack is megfelel a célnak. Az alját vágjuk le (4/b), hogy könnyen feltölthessük vízzel. Ha a felhasználható öntöző palackok, vödrök nagyobb lyukkal készülnek, úgy azokat szivacs darabok behúzásával tegyük szivárgóvá.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: öntözés

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Kényelmi megoldások az öntözésben

Az öntözőrendszer összeállítások nagy választéka lehetővé teszi az egyénre, és kertre szabott megoldások kialakítását. Így készíthetünk, készíttethetünk olyan rendszereket, melyek alkalmanként...


Szobanövény öntözés

Ez a feladat különösen akkor válik kritikussá, ha hosszabb időre nyaralni megy a család, és a kedvelt szobai vagy esetleg a balkonra telepített növények felügyelet, azaz öntözés nélkül maradnak. Ha...