Öntapadó tömítők

Gyors megoldások huzat ellen

Azt azonban nem árt tudni, hogy az ilyen megoldásokkal csak átmenetileg lehet az ablakok és ajtók hézagmentesítését megoldani. Gyakran az ablak, vagy ajtó nyitásakor helyenként leválnak, és bár visszanyomhatók a helyükre, de a tapadásuk egyre gyengébb, fokozatosan csökken. Ez a réskitöltésüket is hátrányosan befolyásolja. A különféle anyagú, öntapadó ragasztóréteggel ellátott hézagtömítő idomok csak akkor hatásosak, ha a mázolt felületeket kellően letisztítottuk, és jól választottuk meg a rések méretéhez igazodó tömítő idomok alakját.

A nyílászárók aljazására csak akkor tapadnak fel kellő erősséggel a tömítő idomok, ha a felületet előzőleg alaposan zsírtalanítottuk, és esetenként még e felületek finom csiszolására is szükség lehet. A tisztításhoz szivacsos törlő és erős zsíroldószer szükséges. Ha a felület erősen szennyezett, vagy nagyon elöregedett, egyenetlen, akkor 200-as szemcsenagyságú csiszolópapírral célszerű a felületet előbb érintőlegesen végig koptatni, hogy a festett réteg teljesen sima legyen, és a mázolás lecsiszolt sávját csak ezt követően mossuk tisztára. Ez különösen a poliuretán szivacsos anyagú tömítő anyagoknál fontos, mert ezeknek a ragasztórétege nem elég erős, és a rácsukódó felület szemcsés felülete a nyitott cellás anyagba akadva könnyen letépi a helyéről.

A tömítő idomot természetesen csak teljesen száraz felületre ragasszuk fel. A ragasztáskor az idomokat ne nyújtsuk meg, a védőfólia eltávolítása után csak annyira húzzuk meg, hogy alakváltozás nélkül nyomhassuk a helyükre. Fontos a tömítés egyenessége is, ezért előbb csak lágyan és folyamatos illesztés közben nyomjuk az aljazásba, majd ezt követheti az erős felületre préselés, de nem húzás közben, hanem sűrű ujjnyomásokkal lefelé haladva. Ha van keskeny tapéta hengerünk, akkor azzal görgetés közben erősen a felületre préselhetjük a felillesztett idomot. A nyújtás közben felragasztott réstömítők igyekeznek visszanyerni eredeti alakjukat - amikor nincsenek a tokhoz préselve - és ez gyengíti a ragasztóréteg tapadását, ami egy idő múlva az idom szakaszos leválását okozza. Leválást okozhat még az is, hogy az ablak, ajtó becsukása közben a tömítés túlságosan összenyomódik, meggyűrődve deformálódik, ami ugyancsak gyengíti a ragasztórétegének a tapadását. Ezért kell a tömítő profilt úgy megválasztani, hogy záráskor az ne deformálódjon túlságosan, mert ez az ajtó, vagy ablakszárny zárását is megnehezíti, a faszerkezetüket feszítve növeli annak további deformációját.

A tömítők hosszában történő toldása sem ajánlott, mert a szárny becsukásakor nem lesz azonos az összenyomódásuk a toldott részen, és ez is a leválásukat okozhatja. Ajánlatos az egy nyílászáróra szükséges tömítő idom teljes hosszúságát figyelembe venni. Mivel egyes gyártók dobozos tömítőinek a hossza többnyire 3, 6 m, ezeknél esetlegesen sok lesz a leeső maradék, ami legfeljebb a rövidebb oldalakra elégséges, de a toldásokat e részeken is mellőzni kell. Ezt úgy lehet elkerülni, hogy a tekercsben kapható idomokból vásárolunk, mégpedig annyit, hogy sehol ne kényszerüljünk toldásra. A sarkokon pedig az idomok végét merőlegesen, és ne ferdén - gérbe vágva - illesszük egymáshoz.

A tömítő idomok csak meghatározott méretű rések kitöltésére alkalmasak, ezért alaposan meg kell gondolni, hogy melyik a céljainknak legmegfelelőbb. Az E-profil 9x4 mm-es és 2,5-3 mm-es, a 9x5,5 mm-es méretű P-idomok és a 9x6 mm-es D idomok pedig már 3-5 mm hézagok elzárására alkalmasak. A közkedvelt és olcsó Tesa szivacsszalagos hézagtömítők a mérete 10x5 mm, nyitott pórusú szerkezete miatt változó szélességű réseknél jól alkalmazhatók. Légzárása az összenyomás mértékétől függ, ráadásul hamar piszkos lesz a pórusai közé rakódó porszemcsék miatt, ami szinte évenkénti cserét jelent. A szilikongumiból készült öntapadó tömítő idomok kevésbé koszolódnak el, és tisztítószeres ruhával áttörlésük után szinte tejesen letisztítható a felületük, amiket utána szárazra kell törölni. Nedvesen ugyanis a mázolt felületre tapadhat az összenyomott részük, és ez nyitáskor a leválásukat okozhatja. Ha e körülményekre kellő figyelmet fordítunk, akkor még ezek a gyors hézagtömítések is eredményesek és kellően tartósak lesznek.

Akril tömítésű résszigetelés

Mivel a régi faablakok gyakran elég vetemedettek is, a hézagaik többnyire változó méretűek. Az ilyen változó vastagságú rések megszüntetése a kész tömítő idomokkal elég nehéz, ehhez előzőleg célszerű asztalossal elvégeztetni az ablakok passzítását, és csak ezt követően ajánlott a réseiket – a megfelelő öntapadó réstömítő idomok valamelyikével – kitölteni. Egyszerűbb megoldás ilyen esetekben, az egymásra csukódó felületeket a változó vastagságú réseihez igazodó akril tömítő anyaggal kitölteni. Így még az ablakpasszítás is mellőzhető, legalábbis a szakszerűbb réstömítés elvégzéséig.

E művelethez a festett felületeket finoman át kell csiszolni, majd kinyomó pisztoly segítségével körben, a legszélesebb hézagnál vastagabb rétegben „plasztoelasztikus akril tömítő pasztát” nyomni. A masszacsík folyamatos legyen, és szélesebb folpack fólia csíkkal lefedve az ablak becsukásakor a képlékeny akril anyag pontosan ki fogja tölteni a réseket, annak változó méretéhez igazodva.

Az anyag általában egy nap alatt megszilárdul, anyaga viszonylag rugalmas marad, és a fólia eltávolítása utána szélei egyenes vonalzó mellett, éles késsel, két oldalról egyenesre vághatók. A szélek mentén átvágott tömítő anyag vésővel viszonylag könnyen eltávolítható, és a már egyenletes tömítés át is festhető.

Ezt az anyagot célszerű egyébként az üvegezés gitt tömítésének a pótlására is használni. A régi gittréteg teljes eltávolítása után – és mind a befogadó horony, mind az üveg fedett részének alapos letisztítása, valamint a kihullott háromszögű üvegfogó szegek pótlása után – akril tömítőanyaggal kell a gitteléshez hasonlóan, ferde síkú feltöltéssel pótolni a régi gittelést. A tömítőanyag pár nap alatt megköt, és lefesthető.