Tárolók a tetőtérben

Ötletadóul az alábbiakban bemutatunk néhány olyan megoldást, amelyek kivitelezése nem túl bonyolult, dekoratívak, s helykihasználásuk is ideális. Ezeket modulelemekként és önálló darabokként is elkészíthetjük, így más bútorvariációk alapjául is szolgálhatnak.

Tároló szekrény a térdfal elé

Az alacsony rakodós szekrény kialakítása egyszerű, csak a megfelelő magasságú ajtólapokat és a korpuszt alkotó bútorpanel lapokat kell hozzá beszereznünk. A szekrény választott mélysége és az oldalfal hajlásszöge határozzák meg ajtóinak és a fedőlapjának a magasságát. Az ajtók harmonikaszerűen párban is nyílhatnak, ám ez csak keskeny ajtók esetében előnyös. A szélesebbeknél kivetőpántokat célszerű alkalmazni.
A kávalapokat csapozva fogassuk egymáshoz, s minden ajtónál, vagy ajtó párnál hátul a falhoz. A fedőlap alá csapozással rögzített válaszlapok szükségesek. Ezeket alul a padlóhoz is fogassuk le közepes vasalatokkal. Az ajtókat akár a Falco által gyártott, ún. háromdimenziós, idompréselt ajtók, keretek, vagy fóliázott zsalus tolóajtók közül is kiválaszthatjuk, ám akkor ezek méretválasztékához igazodva kell a szekrény magasságát meghatároznunk. Nyers, azaz kezeletlen felületű, zsalus fenyőfa ajtókat pedig a barkácsáruházak árusítanak, amelyeket tetszés szerinti színre lazúrozva felületkezelhetünk. Ebben az esetben azonban a szekrény többi alkatrészéhez is célszerű fenyődeszkát használni.
Az ajtók a kávaélek közé csukódnak, túlcsukásukat rövid ütközőlécek felcsavarásával akadályozzuk meg. Ezt már a bútor tervezésekor vegyük figyelembe. Mágneses csappantyúkra nem lesz szükségünk, mivel a kivetőpántok csukott állapotukban behúzzák az ajtókat. A szekrény hátfala maga a falfelület, s fenéklapra sincs szükségünk, hiszen az a padló burkolata. Ha a fedőlapot elég szélesre választjuk, még kisebb dísztárgyak elhelyezésére is módunk lesz.

Fiókos szekrényfalak

Az olyan helyiségekben, ahol a függőleges térdfal viszonylag magas, és a helyiség alapterülete ezt lehetővé teszi, fiókos szekrényfal kialakításával oldhatjuk meg a ruhaneműk és egyéb holmik tárolását. Szerkezetükre két megoldást ajánlunk, ezek mindegyike igény esetén később még bővíthető is.
Az első változatnál a falsíkokra és a padlóra erősített függőleges válaszfalak alkotják a szekrény vázát, és felül e válaszlapok közé rögzített fedőlapokkal zárjuk le az így kialakított korpuszvázat. Az elemeket csapozva, vagy 2 mm vastagságú, az alkatrészekre csavarozott sarokvasakkal rögzíthetjük egymáshoz és a falhoz is. A válaszfalak közé alul célszerű pontosan a lapok közé szabott keskeny lábazati elemeket beépíteni.
A fiókok előlapja lehet kis méretű idompréselt ajtólap, vagy ABS élfedésű fóliázott bútorlap. A 16 mm vastagságú fóliázott bútorlapból ragasztva, csavarokkal megerősítve alakítsuk ki. Magasságukat úgy válasszuk meg, hogy a bennük tárolt holmihoz könnyen hozzáférjünk. Fióktestként használhatunk, pl. 90 mm széles, fóliázott felületű fiókoldallap idomot is. Fenéklapként fóliázott farostlemezt érdemes választani, a fióktesteket pedig görgős fiókvezetékkel ellátva szereljük a válaszfalakra. Az előlapokat a fióktestek elejére belülről csavarozzuk fel, s a fogantyúkat lehetőleg az előlapok közepére erősítsük. A pontosan méretre szabott alkatrészekből viszonylag gyorsan és könnyen összeállíthatók az ilyen tároló szekrények.
Hasonló módon, falra rögzített válaszlapok közé erősített polclapokból kialakított, illetve néhány fiókkal, ajtókkal lezárt rekeszes szekrényt is készíthetünk. Az ilyen kialakítású bútordarabok rendezettségét a vízszintes és függőleges tagolóelemek modulméreteinek szabályossága adja, ezért e méreteket meggondoltan válasszuk meg, s legfeljebb csak egy válaszfalon belüli részen felezzük meg a fiókok magasságát.

Dobozos szekrények

Ezek valójában azonos mélységű, egy, két, vagy háromrekeszes dobozok, amelyeknek rekeszeit igényünk szerint fiókokkal, vagy ajtókkal kiegészítve tehetünk változatossá. Jól illeszthető az előző, szerkezetileg némileg eltérő fiókos szekrényhez. A dobozok méreteit némileg befolyásolhatják a helyiség adottságai, nevezetesen a térdfal magassága és a tető hajlásszöge, de csupán annyira, hogy a modul négyzetes front mérete megmaradjon. Ez a biztosítéka ugyanis annak, hogy a különböző méretű elemekből az igényünknek megfelelő méretű bútort rakhassunk össze.
A dobozok káváját 19 mm-es fóliázott, vagy laminált bútorlapból méretre szabott darabokból, él-lap kötésben csapozva állítsuk össze, mégpedig egy és háromrekeszes kivitelben. A dobozok mélysége min. 300 mm legyen. A kávákat a hátsó élükbe süllyesztetten berögzített, fóliázott vagy festett farostlemez hátlapokkal erősítsük meg. A homlokéleket természetesen felvasalható élfóliával fedjük le. Az egyes rekeszeket csak a modulok egymásra, illetve egymás mellé helyezése után lássuk el fiókokkal, vagy ajtólapokkal. A modulokat célszerű – bútorösszehúzó csavarok helyett – két rétegben egymásra ragasztott kétoldalas ragasztószalaggal egymáshoz rögzíteni, hogy esetleg később, más formációban újból, külső sérelmi nyomok nélkül átrendezhetők legyenek.
Ahhoz, hogy a számunkra ideális szekrényalakzathoz szükséges elemek számát meghatározhatjuk, célszerű elölről kiosztás rajzot készíteni, ami alapján eldönthetjük, hogy hány darab egyes, illetve három rekeszes dobozra lesz szükségünk, melyik rekeszekbe szeretnénk fiókokat szerelni, s melyiket óhajtjuk ajtóval lezárni. E vázlat alapján vágassuk le a szükséges alkatrészeket, amelyekből – dobozzá alakításuk után – már könnyű a bútordarabot kompletté tenni. Aki pedig nem kedveli a sarkokat, az a szekrény mellé állított, egyszerű kivitelű, lekerekített sarokpolccal oldhatja meg ezt a problémát.