A láncfűrész használata

Otthoni munkák során a láncfűrészt leginkább tűzifa vágásához használjuk; a hosszabb oszlopokat, fatörzseket, vastagabb ágakat daraboljuk a kályha, kandalló számára optimális méretre. Ez a legegyszerűbb munka, ha megfelelő fűrészállványt használunk hozzá. A fűrészállványt azonban semmiképpen ne spóroljuk el, mert ez a biztonságos munka egyik záloga, de ugyanide tartozik a megfelelő védőfelszerelés (szemüveg, bőrkesztyű, kötény is).
Gyakori "amatőr" hiba, hogy a farönköt a fűrészállvány két támasza között úgy kezdjük átvágni, hogy a félig átvágott fa összecsípi, beszorítja a láncot és a láncvezetőt. Ilyenkor ha a vágást tovább erőltetjük, akkor kinyújtjuk a láncot, sőt a gépet is leégethetjük. Ügyeljünk tehát arra, hogy a vágási vonalunknál a fatörzs mindig kinyíljon (pl. ne a támaszok között, hanem azon kívül vágjunk), így a teljes keresztmetszetet átvágva a darab egyszerűen leesik. Kell egy kis műszaki érzék ahhoz, hogy érezzük; hol van a fa súlypontja, hogy fog viselkedni az átvágás után.
Földön sohase vágjunk, mert a beton ugyanúgy árt a láncfűrésznek, mint a puha föld. Veszélyes is, hiszen nincs megoldva a faanyag megfelelő rögzítése. Még gallyazáskor is lehetőleg támasszuk fel a fatörzset, és szilárdan rögzítsük.
A fűrésszel mindig a láncvezető tövénél, alul vágjunk, úgy, hogy az anyag az ütközőkarmon megtámaszkodjon. Így a lánc nekihúzza a törzset a támasztókaromnak. Ettől csak gallyazásnál kell eltérnünk, de akkor is mindig a lánc alsó felét használjuk és az orrészét sohasem. Ez a legveszélyesebb hiba, hiszen az orrésznél a fűrész felcsapódik, amit még a felcsapófék (láncfékoldó) sem mindig tud kivédeni. Akár gallyazunk, akár törzset vágunk állványon, ügyeljünk a láncvezető síkjának megválasztására. Ez sohase legyen fejünk és lábunk vonalában, mert láncszakadáskor illetve a gép lebillenésekor nagy veszélybe kerülhetünk.
A fakivágás veszélyesebb művelet, mint a tűzifa aprítás, erre csak rutinosabbak vállalkozzanak, nagyobb fák vágását pedig bízzuk a profikra. Ha a kidöntéshez van elegendő helyünk, akkor a művelet két részből áll. Az ún. hajkvágásnál a rönk 1/4-éig vágjunk ki egy éket abban az irányban, amerre a fának dőlnie kell. Ezután az ún. döntővágással az ék közepének vonalában, azzal szemben vágjuk át a törzset, egy kb. 1/10-nyi fatörzsátmérőt meghagyva. Ehhez a "fatörzs-töréslépcsőhöz" közeledve a törzs dőlni kezd. Ekkor a fűrészt azonnal húzzuk ki a vágásból és hátráljunk el. A dőlés vonalában senki nem tartózkodhat. Ha a törzs nem dől ki magától, akkor használjunk feszítőéket, de semmiképpen ne akarjuk a teljes átmérőt átvágni a fűrésszel, mert ekkor már nem tudnánk kihúzni a láncvezetőt, és a fa súlya összenyomná, tönkretenné.
A fadöntést csak akkor szabad elkezdeni, ha a hátráláshoz, a dőléssel ellentétes irányban, kb. 45 fokos tartományban biztosított a helyünk. A dőlés irányát meg kell terveznünk. Az esés irányát befolyásolja a fa természetes dőlése, esetleges torzulása, a fa magassága, a korona formája és a domborzati viszonyok ugyanúgy, mint az aktuális szélirány és szélerősség is. A fizikai adottságoktól eltérően a fa csak akkor fog dőlni, ha kötéllel más irányba vontatjuk.
Nagyobb, vagy kényes helyen lévő fa kivágására ne vállalkozzunk. Az ilyen fát felülről, szép lassan kell "elfogyasztani", a levágott ágakat kötélen leereszteni, hogy ne tegyenek kárt. Ehhez alpinista módszerekre, vagy kosaras emelőre, biztonsági felszerelésekre és nagy rutinra van szükség, ami otthoni körülmények között nem áll rendelkezésre. Ne felejtkezzünk meg a fakivágás jogi szempontjairól sem.