Otthoni javítások: kis hibák, egyszerű megoldások

Fiók problémák

Az új csúszókkal szerelt fiókoknál már ritkán fordul elő, hogy a fióktest megszorul, vagy nehezen mozgatható. Ha mégis akadozik kihúzás közben, akkor emeljük ki a fióktestet, tisztítsuk meg a görgőt és a vezetéket is az esetleg rárakódott szennyeződésektől. Megkenni szükségtelen, a görgő könnyű forgása viszont alapvetően fontos. A golyós fiókvezetőknél is csak a vezetékpályába rakódott szennyeződés okozhat problémát, amit viszont némi WD 40 befújásával, mozgatásával, és a feleslegének a letörlésével ajánlott elhárítani.

A régebbi fiókoknál már több probléma adódhat. A műanyag bevonatú, hornyolt fiókvezetőkkel készült kávákat általában műanyag vagy keményfa lécek vezetik meg. A vezetéklécek ugyan alig kopnak, ám a hornyok felülete szennyeződik, és ezért egyre nehezebben mozgatható maga a fióktest. Egy alaposabb mosással ez megszüntethető, és az egymáson csúszó felületek vékony beszappanozásával újból könnyűvé válik a fiók mozgatása. Ezt időnként és szükség szerint érdemes megismételni.

A teljesen fából készült fióktesteket vagy az oldalukra és a szekrénykávák oldalára erősített léc párok vezetik meg, ritkábban azonban mart horony is előfordul a fiókokon, esetleg a fiókkáva alsó élei támaszkodnak a vezetőlécekre. Az előbbi megoldásoknál a lécek egymáson elcsúszó felülete szokott elkopni, illetve a két szélső oldal is kikopik, és a fiók nekifeszülhet a vezetőléceknek. Ez jelentősebb kopás esetén a vezetőlécek cseréjével, illetve az oldallap simára csiszolásával, majd szappanos bekenésével szüntethető meg. A nagyon laza oldalillesztésű fiókoknál ilyen esetekben ajánlatos kissé megnövelni a vezetőlécek méretét oldalirányban, amivel a fióktestek oldalsó holtjátéka kisebb lesz, kevésbé lehet majd ferdén kihúzni.

Szekrényzár javítások

A régi szekrényzáraknál is adódhatnak bosszantó problémák. Ezek egy része abból adódik, hogy a káva nincs kellően szintbe állítva, így az ajtózárak is csak akadozva működnek, és a pántjaik is állandóan befeszült állapotba kerülnek. Előbb tehát magát a szekrényt kell a kellő szintbe állítani, ami akár vastagabb kartoncsíkokkal is megoldható. Ha már az ajtók akadálymentesen csukhatók a kávaszélek közé, vagy az oldallapokkal egy szintbe kerültek, akkor érdemes a ma már avítt, ám működőképes rúdzárakkal foglalkozni. Ezek általában belülről rácsavarozható egyszerű zárszerkezetek, amelyek az ajtók alsó-felső zárását biztosítják. Van ahol ezeket fa, vagy műanyag takaróléc fedi, más típusokon pedig csapokra fordulva gátolják a szekrényajtók kinyílását.

Először azt kell megvizsgálni, hogy maga a zár működőképes-e? Ha akadozik, lehet, hogy kopott a kulcs hornyolt nyelve. Újat a zárszaküzletek valamelyikében könnyű beszerezni a kulcs száma alapján. Ha csak a lamellák akadnak egymásba, némi kis olajjal és beigazítással újból működőképessé tehető és visszaszerelhető a zár. A zárórudak fedőlemezének lazasága is okozhat zárási problémákat. A laza leszorító csavarokat vagy szegeket jobb kissé nagyobbakkal helyettesíteni, és a fedőlapok végét is ajánlatos lerögzíteni. Az elforduló rudak kiálló és esetleg laza csapjait pedig ragasztással vagy a csavar meghúzásával szilárdítsuk meg.

Ajtókilincs korrekciók

Lötyögő kilincsek szinte minden otthonban vannak. A régi záraknál a kilincset befogadó zárdió lyukának, illetve a kilincs kónikus végének a kopása okozza a bajt. Ezen egy vékony, szögben meghajlított fémlemez betéttel könnyű segíteni. A kilincs a csapszeg kiütése, vagy a későbbi változatokon a rögzítő csavar kilazítása után széthúzható, és megállapítható, hogy a kilincs szárára milyen vastagságú lemezből kell meghajlítani a szűkítő lemezbetétet. Ez mindig derékszögben hajlított legyen, különben csak egy oldalról szünteti meg a kilincsszár lötyögését. A csapszeg fészkének nem megfelelő helye, mérete is okozhatja a lötyögést. Ezt viszont a kilincs nyaka alá huzalból hajlított gyűrű felhelyezésével lehet egalizálni. Az újabb, csavarral rögzíthető kilincseknél elég csupán a kilincspár erős összenyomása után újból meghúzni a csavart. Ám az oldalirányú lötyögést ezeknél is csak lemezbetét behelyezésével lehet megszüntetni, mert a zárcímer nem mindenkor gátolja meg a kilincs ilyen mozgását.

Üveg és kerámia tárgyak korrigálása

A porcelán és kerámia tárgyak tisztításakor vagy a használatuk közben gyakran kicsorbul a szélük. Ha a darab megvan, az kerámiákhoz ajánlott pillanatragasztóval – gondos illesztést követően – visszaragasztható. Az esetleges kitüremlett ragasztó megszilárdult része éles késsel eltávolítandó. Hasonló a helyzet a vastagabb üvegtárgyaknál.

Ha viszont nem elég széles a törés felülete, nem érdemes kínlódni vele, mert a ragasztás nem lesz tartós. Üvegpoharak szára is összeragasztható speciális üvegragasztó pillanatragasztóval. A pontos összeilleszthetőség nagyon fontos, és ha kis szilánkok hiányoznak, nem is érdemes vele kísérletezni, mert a kérdéses darab már csak díszként lesz használható. A javítások helye ugyanis mindig látszani fog, és a szilárdsága sem lesz kielégítő.

Dísztálak vagy egyéb vastagabb falu üvegedények, porcellán vagy kerámia tárgyak is újból összeragaszthatók, ha a törött felület zsír és egyéb szennyeződésektől mentes. A pontosan összeillesztett darabokat ragasztószalaggal célszerű a ragasztó kötésének idejére rögzíteni. Mivel a ragasztás helye mindig látható marad, ez főként égetett kerámia és terrakotta tárgyaknál lesz szembeötlő. Ezért nem szabad túladagolni a pillanatragasztót, mert a pórusokba szivárgott anyag foltját utólag már nem lehet eltüntetni. Az esetleges kisebb felületi hiányokat, pl. csorbult éleket, ragasztás után hiányzó darabokat pedig kétkomponensű, színében közel azonos anyaggal, vagy e célra készült epoxi gyurmával lehet „kiplasztikázni”. Porcellán tárgyakhoz, az apróbb felületi pótlásokhoz használható a Neroflex késtapasz is. A javítás természetesen látszani fog, ám ha egy kedvelt tárgyról van szó, adott esetben ez még elviselhetőbb, mint a csorbult szél, vagy a tárgy egyéb felületi hibája.

Bőr holmik kisjavításai

A cipőknél gyakori, hogy a talpszélek az orrészen vagy oldalt elválnak a felsőrésztől. Ezt jobb még az észleléskor visszaragasztani, különben később a hiba tovább terjed. Ilyen esetekben közepes csiszolópapírral kell az elvált felületeket előbb tisztítani, majd Palma cipőragasztóval bekenni mind a két felületet és 10 percnyi szikkadás után visszapréselni a felsőrészre. A ragasztás tartóssága érdekében kalapáccsal erősen végig kell ütögetni, hogy a levált rész jobban összetapadjon. Kisebb felületű szél leválások pillanatragasztóval is visszaragaszthatók, ha a sérült rész nem hajlításnak kitett helyeken van. Ez a ragasztó ugyanis merevvé teszi a ragasztást.

Táskák, tárcák felvált széleinek a visszaragasztásánál is hasonlóan kell eljárni, ragasztóként a vékony rétegben alkalmazott Palmatex is megteszi. Az esetleg felfeslett varratokat azonban már ritkán lehet utánöltéssekkel pótolni, bár bizonyos esetekben ezzel is lehet kísérletezni, ha mind két oldalról hozzáférhető a sérült rész. Az ilyen varrásokhoz a varrófonalat használat előtt érdemes méhviaszon áthúzni.

Táskák cipzárjának a visszavarrását érdemes szakemberre bízni, mert a gépi varrás sokkal tartósabb a kézzel végzett öltéseknél.