Egy fenyőkomód felújítása, átalakulása

Egy bútor átalakulásának rövid története

Először persze kicsit megrettenve néztem a kíméletlenül kidobott bútordarabokat. De ahogy ráéreztem a technikai feladatok megoldására és a bútorfestés örömet adó tevékenységére, így lett ez mostanra szenvedélyemmé. Az egész egy polc átfestésével kezdődött és lett belőle „szerelem” a szó mindkét értelmében.

Legutoljára egy bútoráruházban 15 éve vásárolt natúr fenyőkomódot alakítottam át, mely az egyik szobánkban tengődött. Az alábbi képeken szemléltetem az előtte és utáni állapotot, hogy milyen volt és milyen lett a komód a kezem alatt. Persze a teljesség igénye nélkül hisz a dokumentálást, vagyis a fotókat csak saját kedvemre készítettem az átalakulás közben.

Itt az ASP vizes bázisú festék és némi stencil sablon volt a főszereplő és persze a csiszolás. Mivel ez nem „régi bútor” volt és nem kellett nekiesnem, hogy szútalanítsam, illetve egyéb komolyabb restaurálást sem igényelt, így ez kimondottan hálás feladat volt. Egy két hiba korrekciója fatapasz használatával és smirglivel, és máris nekiláthattam a hőn szeretett festésnek. Ezt viszont kreatívan át kellett gondolni, és az új bútorfogantyúkat is, mert ha már újra festem, akkor megérdemelt néhány új fogantyút. Ezt a bútort vaksszal kezeltem le a festést követően először világos majd sötét vakszot használva, és sokat simogattam a ronggyal, hogy szép egyenletes legyen. Némi kézi koptatást csiszolóvászonnal nagyon visszafogottan elkövettem rajta, de alig-alig, csak szinte az éleken és picit a felületén, mert nem akartam erőltetetten kopottas bútort készíteni belőle.

Nagyon szeretem a festés általi felújítást, mert így egy sablonos, széria bútor is látványosan megváltozik és olyanra festhetem, amilyenre csak szeretném. Kedvencem a rusztikus stílus, ami barátságossá és otthonossá tesz minden szobabelsőt.

A csiszolást ennél a bútornál is csiszoló géppel végeztem. A kisebb hibák korrekcióját követően kivettem a belső polcokat és leszereltem a fogantyúkat. Majd az ajtókat maszkoló szalaggal ragasztottam körbe, mivel itt egy country grey nevű krémszínt használtam, a többi részén a bútornak pedig a burgundi bordó színt. A fiókok lefestésénél belül a széleknél szintén a maszkoló szalaggal védtem meg a fiók belsőt a festék lefolyásoktól. A festés alatt a több óra száradást is figyelembe kellett vennem, ez a festék nagyon gyorsan tapad és szárad, ráadásul szinte teljesen szagtalan is, ezért viszonylag gyorsan, 3-4 nap alatt, napi 3-4 órai munkával készre lehet festeni egy nem túl viseltes bútordarabot vele.

A burgundi színt nem csak kívül, hanem belül is megkapta, és én szeretek precíz lenni így a talpán lévő pogácsa lábak és az alja is átfestésre került. Utána következett az ajtó, melyre körbe burgundi szín, középre krémszínt festettem. Egy stencil sablon segítségével és egy kis festő hengerrel – ennek fontos a használata, hogy egyenletesen kerüljön fel a festék – mintát festettem az ajtóra. Míg eddig lapos ecsettel dolgoztam, a vakszolásnál gömbölyűbb fejű ecsetet használtam, és puha rongyot a törlésre, amivel a felesleget szedtem le, és szinte csillogóra políroztam vele a felületet. A bútor pólusaiba a sötét viasz belesimul és különlegesen izgalmas lesz ettől. Nekem mindig ez a kedvenc részem, mivel itt már majdnem teljesen látni lehet, hogy mi is lesz a végeredmény. Ez után a fogantyúk felszerelése az ajtók visszaszerelése következett és még egy kis száradás, vagyis inkább kikeményedésnek hívják ezt az okosok.

Én teljesen laikusként vetettem magam bele ebbe a munkába, és azóta már több dolgot is felújítottam, átfestettem. Úgy érzem minden munkám után, hogy nagyon megéri, mivel lelkileg is sikerélmény, nagyon jó ránézni egy saját alkotásra. Valamint költséghatékony is, hogy nem kell másra bíznom. Remélem, a fotók önmagukért beszélnek.

Jóvér Andrea