Lambériázás

Akár saját kezűleg is

A hagyományos lambériák anyaga luc-, borovi fenyő- vagy egyéb, nemesebb faanyagból készült léc. A lécek csaphornyolt élkialakításúak, és többnyire 10-14 mm vastagságúak. A hosszúságuk 2-4 m közötti, gyártótól függően. Felületük gyalult, élük esetenként fózolt, azaz ferdén lemunkált, sík, esetleg gerendaházra emlékeztetően enyhén domború.

A lécek felerősítése fém felfogó-kapcsokkal oldható meg, ami könnyű bonthatóságot is biztosít. A felfogó kapcsok 2-5 mm es méretben szerezhetők be, méretüket a lécek hornyolt részének a vastagságához kell megválasztani. Egy doboz általában 10-12 m² léc felerősítésére elég.

A lambéria léceinek falra erősítéséhez 40-50 cm távolságban ún. párnafák szükségesek. Ezek lehetnek gyalult – vagy akár gyalulatlan – egyenes, és lehetőleg csomómentes 35x50 mm-es tetőlécek, de megfelelnek a 20x40 mm-es lécek is. A léceket műanyag dübelekbe hajtott facsavarokkal kell a falra erősíteni, a fal esetleges egyenetlenségei pedig alátétekkel egyenlíthetők ki. Az övlécek között az átszellőzés miatt célszerű hézagokat hagyni, a különféle kapcsolók, csatlakozó aljzatok helyét pedig keretezve ajánlatos körbe venni.

Az övlécek felerősítését alapvetően befolyásolja, hogy a lambéria lécek milyen mintázatban kerülnek majd felerősítésre. A vízszintesen, függőlegesen, vagy ferde irányban futó, esetleg halszálka mintát alkotó lécekhez a mintázatot követően felerősített fogadólécek szükségesek. Vigyázat, nagyobb felületen a lécek iránya optikailag módosító térhatású lehet!

A fa burkolóléceket felhasználás előtt ajánlatos egyenként simára csiszolni, sőt a felületkezelésüket is ilyenkor érdemes elvégezni. Ez lehet hagyományos pácolás, lakkozás, lazúrozás vagy egyéb keményviaszos bevonat, amelyek a csapok felületét is fedjék be. Ezzel elkerülhető, hogy a faanyag összeszáradásakor a lécek közötti hézagok látható színeltéréseket okozzanak. A kész lambéria burkolatot ezen felül még utólag is ajánlott felületbevonó anyaggal lekenni. A léceket szorosan egymásba ütve, a hornyukba ütött felfogó kapcsokkal lehet szilárdan az övlécekre szegelni.

A munka befejező fázisa a már ugyancsak felületkezelt szegély- és lábazati lécek felerősítése. Ezeket gérben összevágott végekkel szokás egymáshoz illeszteni, majd szegezve a burkolatra erősítve zárják le a burkolat széleit. A kész burkolat ezt követően már csak csekély portalanítást és esetleges utófényesítést igényel.

Lambéria burkolatok kialakítására az előzőkhöz hasonlóan használhatók a csaphornyos szélű, faforgácsalapú, és felületükön kasírozott, lakkozott papírborítású falburkolók is. Mintázatuk általában különféle fautánzat, ám a felületük a durvább sérülésekre kényes. Általában 15, 18, és 25 cm széles, 2-3 m hosszú lapokban kerülnek forgalomba. Szegélyezésükhöz pedig az MDF alapanyagú és papírkasírozású, különféle fazonú választékból lehet válogatni.

A falburkolatok kialakítására természetesen más anyagok is felhasználhatók. Ilyen pl. a táblákban kapható, 3-5 mm vastag, 122-244 cm hosszú, laminált felületű kemény farostlemez, amelyek igen változatos mintázatúak és a felerősítésük is rém egyszerű. Sima falazatra építési szerelő ragasztó 20 cm-ként kinyomott sávjaival gyorsan és szilárdan felrögzíthetők a megfelelő nagyságúra szabott lapburkolati lemezek. Feltéve, hogy a falfelület elég sima és szilárd, különben a fal mélyalapozására lesz szükség. E burkolólapok csempemintás változatai – teljes felületükön a falra ragasztva – még vizes helyiségekben, a kerámia burkolat helyett is használhatók. Szegélyezésükhöz azonban csak a speciálisan e célra alkalmas, fóliázott polisztirol lécek alkalmasak.

Kisebb, ám sérüléseknek jól ellenálló és vízálló falburkolatként az olcsóbb, és vékonyabb laminált parkettákból is készíthető lambéria. Ahol nagyobb a sérülés, és a szennyeződés veszélye, ott nagyon előnyös a nagyobb felületi ellenálló képességük. Ebédlőkben, konyhákban, sőt még a jól szellőztetett fürdőszobák csapó víznek nem kitett felületein is jól használhatók. Felületük könnyen tisztántartható, és speciális hornyolásuknak köszönhetően akár kazettás kialakításuk is lehetséges. A lapokat ilyen esetekben csak a szegélyükhöz közel kinyomott szerelő ragasztóval kell a falra erősíteni. Szegélyezésükhöz pedig az MDF maganyagú és fóliázott idom- és padlószegélyléceket lehet ragasztva használni.

A műanyagból készült lambériákból akár szép csempehatású burkolat is készíthető. Mivel e burkolatanyagok illesztései vízmentes zárást biztosítanak, akár konyhák, fürdőszobák vagy zuhanyozók burkolására is alkalmasak. A különféle gyártmányok színválasztéka elég változatos, és ezért főként a „vizes” helyiségekben készíthető belőlük esztétikus és könnyen tisztántartható burkolatok. A méretük gyártmánytól és típustól függően 10-37,5 cm szélességig változó.

Különösen a minimál stílusú lakóhelyiségekben juttathatók érvényre a 3D-s mozaik lambéria burkolati elemek. Ezek felülete különféle méretű tölgy és dió lécekből leszabott darabokból áll, amelyeket polisztirol lapokra ragasztanak fel. A lécek felülete lehet gyalult, vagy akár nyers, méretük pedig egyedileg változó. Az egyenetlen és nagyon változó felületű burkolat még kis felületen is dekoratívan ellensúlyozza az egyébként letisztult stílusú tárgyakkal berendezett lakóhelyiség hangulatát, de természetesen más környezetben is nagyon attraktív hatásúak lehetnek. A mozaik lambéria darabjai akár szorosan egymás mellé, vagy eltoltan illesztve is jól mutatnak.

Alkalmazásukkal azonban nem árt óvatosnak lenni, mert nehéz a jó felületi arányokat és formákat egy adott felületen előre „megálmodni”. Ilyen burkolatoknál érdemes egy lakberendező tanácsát is figyelembe venni, mert könnyű nagyot tévedni, ami adott esetben költséges is lehet. Az ilyen burkolatokról nem árt tudni még, hogy felületük porosodásra hajlamos, a tisztításuk pedig elég körülményes.