Régi, jól bevált zöldségújdonságok

Egy zöldségnövény pályafutását jól bemutatja például a burgonya esete. Eleinte dísznövényként tartották főúri udvarokban, később rájöttek, hogy ehető, majd néptáplálékká vált – persze sok száz év alatt. Hosszú időnek kell eltelnie míg egy zöldség bekerül a köztudatba, majd elfogadják egyre többen használják, egyre több ételrecept alkotórészévé válik.

A burgonya nálunk a karriere csúcsán van, csakúgy, mint a paprika, paradicsom, saláta káposzta, tehát azok a zöldségek, melyeket gyakorta fogyasztunk. A padlizsán a spárga ismertek, de még nem olyan nagy mennyiségben fogyasztottak, tehát hazánkban ezek életpályájuknak még nem érték el a csúcsát. Az itt bemutatott különleges zöldségek csak nálunk különlegesek, ott ahol például tájfajtaként tartják, mindennaposak. Mivel itt többnyire az általunk is ismert és termesztett zöldségfajok különböző fajtáiról van szó, ezért ezek gondozása semmivel sem nehezebb, mint ismert társaiké.

Külföldi internetes oldalakon a keresőbe beírva angolul a zöldség nevét és valamilyen a különlegességre utaló jelzőt (extreme, colour, heritage) hamar találunk ilyen növények magjainak forgalmazásával foglalkozó weblapot. Ez a beszerzési módszer azonban némi nyelvismeretet igényel. A hazai kiszacskós, házikerti magkínálatban is egyre több különlegesség szerepel, tehát egy nagyobb gazdabolt vetőmagkínálatát végigböngészve kincsekre lelhetünk. De már többen forgalmaznak hazánkban is ilyen különlegességeket elég például az aukciós, apróhirdetési, vagy a közösségi (facebook, valeyrac exotics) oldalakon körülnézni. E fajták ára valamivel magasabb a kereskedelmi forgalomban levő vetőmagok árainál, de ez a különbség egyáltalán nem nagy, ha azt nézzük, hogy milyen különlegesség kerül a kertünkbe. Mivel e fajták addig nem voltak jellemzőek, lehet, hogy még a környékünkön sem, így egyes esetekben – ha szerencsénk van – kórokozó és kártevő is kevesebb vár e növényekre a kertünkben.

Miért jó a különleges?

Egyrészt mert különleges, színes, más az íze, jól mutat a tányéron, néha jó megkóstolni a hagyományostól eltérő zöldségek ízeit is. Vannak olyan fajták, melyek valamely eltérő tulajdonságuk miatt egyesek számára még kedvezőbbek is, mint az eddig termesztett bevált (-nak gondolt) fajták.

Erre egy példa: a piros paradicsomokat sokan nem tudják fogyasztani, akiknek sok a gyomorsava, mert a paradicsomtól még több lesz. A sárga és fehérhúsú fajták azonban sokkal kevésbé savasak, tehát érdemes kipróbálni azoknak is, akik az előbb említett tulajdonsága miatt eddig el voltak tiltva a piros paradicsomtól. Azért is jók e különleges zöldségek, mert díszítenek is egyben, sok közülük akár a díszkertben is helyet kaphat, amellett, hogy konyhai hasznuk is van.

Hagyományos zöldségeket a boltban is meg tudunk venni, minek termeljük? – mondhatnánk, de ugye a vásárolt vegyszermaradvány tartalmá­ról nincs biztos információnk, és a vásárolt zöldségeket gazdasági és nem biológiai érettségük idején szüretelték. Maradva a paradicsomos példánál; a kertünkben a magunk termelte paradicsomot akkor szedjük le, amikor teljesen érett, lédús, piros, puha azaz amikor ízre is a legfinomabb, és beltartalmi értékei (vitamin és ásványi anyag tartalma) is a legkedvezőbbek. A boltban vett paradicsomot nem biológiai érettségében szedik le, hanem gazdasági érettségekor. Ez alatt értendő: éretlenül. A még fél zöld paradicsom kemény, jól szállítható, hosszú ideig pulton tartható, és így kényszerérve várja a vevőt. Piros lesz, megérik, de a végeredmény mégsem ugyanaz.

A különleges zöldségeket nem kapjuk meg a boltban, tehát ha ilyet szeretnénk enni, nekünk kell megtermelni, tehát jobb minőségű lesz már csak az éretten szedés miatt is – ez is egy előnyük. De az elmélet helyett nézzük a gyakorlatot, hogyan lehet színesebb a zöldségeskertünk…

Egy fehérhúsú paradicsom, ami érzékeny gyomrúaknak is fogyasztható

Ha van fehér paradicsom, legyen fekete is! Hazánkban ritka látvány a fekete paradicsom

Ilyen egy nem hagyományos paradicsomtál

Ha már paradicsom: a zöld zebracsíkos változatot is érdemes megismerni

Retek válogatás, itt is a színességen van a hangsúly

Kukoricákból is vannak színesek. Ezek termései díszítési céllal is használhatók, de kukoricaliszt készítésre is alkalmasak

A laboda vagy „spenótfa” egyik változata. E növény egyedei akár 3 méteresre is megnőnek. Előnyük a spenóttal szemben, hogy mindig van rajtuk zsenge levél

...és az előbbi laboda egy bordólevelű változata. Jól mutat salátákba keverve

A kivano dinnyéhez hasonlóan termeszthető, egzotikus ízű gyümölcs

A földimogyorót sokan szeretik, de a képen a szinte ismeretlen földi mandula van. Laza talajon könnyen termeszthető

Az amarántnak a sárgától a liláig sokféle színű változata van. Dísznövénynek is jól mutat, levelei főzeléknek kiválók, magja pedig egészséges lisztadalék

A görögdinnye sárga változata nem ismeretlen hazánkban, de mégsem sokan tartják. Íze nem jobb, nem rosszabb, de teljesen más mint piros belsejű társának

A méteres zöldbab a háziasszonyok álma, hiszen ennél jóval kevesebb használhatatlan véget kell levágni, mint a tíz centis termésű babok előkészí­tésekor

A mángold sem túl elterjedt zöldségnövény, pedig levélnyele savanyítható, levele főzelék alapanyag, de salátának is jó. Még inkább ismeretlen, hogy ennyiféle színváltozata van: dísznövénynek is kiváló

A cékla is unalmas, ha mindig piros, és a sárga változatát könnyebb is kimosni az abroszból

Káposztából is vannak óriás fajták. Ezek általában nem túl jól tárolhatók, de jól mutatnak a kertben, és nyúl legyen a talpán aki eltünteti

A karfiol konyhában használt része a növény kifejletlen bimbója. Ennek van zöld, és „csigás” mintázatú fajtája is