Újra hasznosítható régi bútorok

Íme néhány ötlet az átváltoztatásokhoz

Ezek a bútordarabok elég masszív a felépítésük, „van anyag bennük”, a felületük pedig még többnyire valódi fa. Van közöttük simán lakkozott, vagy a frontjukon fényes poliészter lakkal fedett ajtós, belül pedig lakkozott felületű darab is. A lényeg, hogy ne legyenek nagyon kopottak, vagy felületükön erősen sérültek. Az ilyen darabokból azután összehozható egy olcsó, eklektikus szobaberendezés. Ehhez persze állandóan figyelni kell a használt bútorokat kínáló portálok ajánlatait, amelyekből kiválaszthatók a szükséges darabok.

A megszerzett darabokat sok esetben némi felületi tisztítás és felületápolás után – némi festék segítségével – is újjá lehet varázsolni. Erre a komódok, kis szekrények a legalkalmasabbak. Natúr fa részeiket alkoholos tisztítás után viaszos bútorápolóval lehet „feltámasztani”. Ha csak néhol kopott a lakkozásuk, azt esetleg vékony, vizes bázisú, színtelen akril lakkal érdemes felújítani. Szerencsés esetben azonban ez nem szükséges. A fiókok, ajtók felületét pedig ugyancsak festéssel lehet divatossá tenni.

E célra a színes, vizes bázisú, selymes fényű spray lakkok a leginkább alkalmasak. Az átfestendő felületeket szórás előtt ajánlatos alaposan zsírtalanítani, sőt esetleg még egy finom átcsiszolással sem árt a bevonatok számára „fogadóképessé” tenni. A festés előtt természetesen érdemes az ajtókat, vagy a fiókelőlapokat leszerelni, kiemelni a bútordarabból, és vízszintes felületre helyezni. A festeni nem kívánt részeket, pl. a lapok élét a festéseknél használt ragasztószalaggal bevonva lehet lehatárolni, azaz kifedni. Ha a frontfelületeket csak részleges kell lefesteni, akkor a natúr részeket is ragszalagokkal, vagy fóliával lefedve lehet megvédeni a festékszóráskor keletkező festékköd szennyeződésétől. Így éles, határozott festési kontúrok alakíthatók ki még az osztott felületeken is.

A palackot az ajánlott szórási távolságban tartva, lassan, egyenletesen mozgatva kell kiszórni a festéket. Ilyen dekorációs célra a legkülönfélébb gyártmányok alkalmasak, amelyek matt, selyemfényű, és fényes változatban kerülnek forgalomba. A választható színek igen változatosak, így könnyű a választás. A flakonok 2-3 m2 bevonására elég festéket tartalmaznak gyártmánytól függően. A lényeg az, hogy a festett felületeken egyenletes, homogén szórt réteg alakuljon ki. Ha ez elsőre nem sikerülne, akkor 30 perc múlva felülszórható egy új réteg.

Hogy a bútordarab front felületei milyen megoldással változtatjuk meg, az ízlés kérdése. Vannak esetek, amikor elég néhány felületrészt átfestése a megújhodásához, máskor pedig egy merész átlós felosztású pasztelles átfestés az előnyös választás.

Merész színválasztás esetén a sötét színű festések nagyon dekoratív megoldást eredményeznek. Ilyenkor általában a teljes frontfelület átszórása ad jó eredményt. A szekrények natúr korpuszának a fafelületei ilyenkor különösen fontos szerepet kapnak. A festett mintázat kialakításakor természetesen alapvetően szükséges a ragszalagos lehatárolás, amit a művelet után azonnal el kell távolítani.

A míves kivitelű, ám ma már ósdinak mondható szekrényeket sem kell kidobni, különösen, ha megkímélt állapotúak. Egy korszerű festési trükkel a mai ízlésnek is megfelelő formába hozhatók. Az átlósan felfestett, sávolt felület sötétebb színűre festésével remekül kihangsúlyozható a szekrény igényes, bár régies felépítése. Így már beilleszthető bármely eklektikus szobaberendezés darabjai közé.

Választható más megoldás is az ilyen csodás fafelületű szekrény felújításakor, pl. a szekrény színátmenetes festése. A vizes akrilok egyik előnye, hogy a felfújás után még 30 percig vizesen visszamoshatók. Ha a festéskor alul sötét színűre fújjuk az ajtókat, majd e rész felső részére ködölve a világos festéket átmenetesen szórjuk át, akkor érzéssel visszamosva fokozhatjuk a két szín átmeneti sávját. A festésnél most is szükséges a kontúrok lehatárolása, ám szakadt szélekkel érdemes utánozni az ecsethúzások illúzióját. Az ilyen átformálásnál a szekrény oldalait is hasonló formában célszerű átfesteni.

Végül egy múlt század végi kombinált könyvszekrény átváltozását mutatjuk be. A felülete igényes, valódi faborítású, ám formája már divatja múlt, ezen azonban könnyen lehet segíteni, ha színesebbé tesszük. Választhatjuk az ajtók átfestését, de ezek frontcseréje is szóba jöhet. A színválasztás egyéni ízléstől függ. A frontcsere előnye, hogy nem kell a festéssel foglalkozni, viszont az eredeti fogantyúk visszaszereléséhez szükséges fészkeket ki kell marni, vagy választhatók új modern fém fogantyúk is, amihez csak két-két furatot kell készíteni. Az élfedések is fontos részei az ajtóknak, ezért fontos hogy azonos színűek legyenek. Ez felvasalható élfóliával vagy ragasztott élborítással oldható meg. A színválasztást ez a követelmény eléggé behatárolja, mert csak olyan dekorlap választható, amelyhez azonos színű élfedés is van. Az ajtócsere különben nem probléma, mivel ezek könnyen leszerelhetők és a pántok fészkét a lapszabászatban ki tudják marni. Ez korrekt megoldás, de sokkal többe kerül, mint egy flakon akril spray. Az ajtókat persze a festéshez is le kell szerelni, és ezek élét is festeni kell. Az ajtók belső oldalára ezért széles ragszalagot kell körbe ragasztani, hogy festéskor a belső oldalakra ne kerüljön festék. Ha a fogantyúkat nem lehet leszerelni, akkor ezeket is ragszalaggal kell lefedni. A felületek tisztítása és finom csiszolása után két egyenletes rétegben szórjuk a festéket. Az élekre nem árt vastagabb réteget fújni. A fogantyúkra esetlegesen felkerült festék még frissiben, nedvesen letörölhető, és száradás után az ajtók már könnyen visszaszerelhetők a helyükre. Bármilyen hasonló szekrényen elvégezhető a felújítás, melyek ezután megint részei lehetnek a szoba berendezésének.