Téli csúszásmentesítés

Anyagok és lehetőségek

A fás szárú növények védelme érdekében a kormányrendelet írja elő: „...a közúti forgalom számára igénybe vett terület (úttest) kivételével – a síkosság-mentesítésre csak olyan anyag használható, amely a közterületen vagy annak közvetlen környezetében lévő fás szárú növény egészségét nem veszélyezteti.” A takarításhoz beszerezhető csúszásmentesítő szerek elvben megfelelnek e követelményeknek, de más felhasználási céllal kaphatók csúszásmentesítésre tiltott anyagok is (pl. konyhasó).

Egyes szerek ugyan nem hatékonyak a hó és a jég elolvasztásában, de a síkos járdák, utak csúszásmentesítését megoldhatják. Ilyen a letaposott hórétegre kiszórt homok, hamu, salak, fűrészpor, ha kellő mennyiség van belőle. Hátrányuk, hogy ezek csak lefedik a havat, vagy a jégréteget, ám nem olvasztják el, és újabb hóesés után újra kell szórni a síkos a járófelületeket. Felületi szennyező hatásuk sem elhanyagolható szempont, gyakoribb és alaposabb a takarítási feladatot jelent a lépcsőházakban és a lakásokban is. Ráadásul ezeknek az anyagoknak a beszerzése nehézkes, a tárolásuk pedig elég helyigényes.

Az kétségtelen, hogy a hólapát a legkörnyezetkímélőbb takarítási mód. Ám mivel nehéz megfelelő időben és kellő gyakorisággal használni, ezért a legtöbb esetben a síkosság-mentesítést elősegítő szereket szokás helyettük alkalmazni. A kereskedelemben kapható síkosság-mentesítő szerek mindegyike megfelel a fentebb említett előírásoknak, de bizonyos fajtájuk nem minden felületen előnyös.

A szokványos útszóró só használata pl. csak ott lehetséges, ahol a járda teljesen aszfaltozott, és a megolvadt hólé a csatornába folyhat le. Előnye, hogy olcsó, és még fagypont alatt is – egészen -6 fokig – jó az olvasztó hatása. A felolvasztott járófelületekről időnként ajánlott a latyakos réteget hólapáttal letolni, és újra felszórni. Így már jelentősebb mennyiségű hó lehullásakor sem alakulhat ki vastagabb csúszós hóréteg, illetve az nem fog lefagyni a járdára.

Ha azonban a járda és az úttest között földsáv van, akkor már csak a kimondottan környezetkímélő hatású (Zöldsó, kalcium-klorid, zeolit, kalcium-klorid pehely stb.) szerek használhatók. Az egyes termékek, pl. a zeolit vagy a Zeo-kal 0,5-5 mm-es szemcseméretű kőzúzalékot is tartalmaznak, ami természetes növényi tápanyagként is hasznos. Ezek vékony jég és a letaposott hóréteg olvasztására is alkalmasak, és kiváló csúszásmentesítők is. Nem is kell belőlük sokat kiszórni, m2-enként elég 100-200 gramm.

A betonfelületeket, feljárókat többnyire kalcium-kloriddal vagy kalcium-klorid pehellyel célszerű felszórni, és a térkő burkolatokhoz is ezeket a szereket célszerű használni hó olvasztáshoz és csúszásmentesítéshez. Az útszóró sót e célra csak nagyon visszafogott mértékben szabad használni, helyette inkább a zeolitos termékek a megfelelőbbek. Kerti utak hó- és csúszásmentesítésére a Zöldsó, zöld övezeti útszóró só vagy a kalcium-klorid pehely az ideális, amelyek gyorsan hatnak, és nem károsak a kerti növényzetre.

Lényeges, hogy az alkalmazott útszóró sókból mennyit célszerű kiszórni, hogy kellően hatásosak legyenek. Ez a használt terméktől függ, ezért a csomagoláson mindig meg szokták adni az ideális hatást biztosító mennyiséget. Ezt minden olvasztó hatású és síkosság mentesítő anyagnál célszerű betartani, mert a túlzó használatukkal olvadás után – az alkalmazott adalékoktól függően – jelentős szennyezőanyag marad a járdákon. Ezek feltakarítása pedig utólag plusz feladatot jelent. A tisztaság érdekében a munkát a már felszáradt járófelületeken el kell végezni.

A különféle sókat a legcélszerűbb kisebb lapátról kis seprővel a járófelületre juttatni, mégpedig lehetőleg egyenletes eloszlásban és nem túladagolva. Ha szabad kézzel történik a kiszórásuk (amit nem javaslunk), a munka után feltétlenül alapos kézmosás szükséges, mert a sós szerek kiszárítják és marják a bőrt. A kézmosást követő használjunk kézkrémet. A kézi sózáskor ajánlatos gumikesztyűt használni.

A síkosság-mentesítő szerekből több-kevesebb a tél végén megmaradhat, ez jövőre is felhasználható. A zsákját lehetőleg légmentesen, a maradék anyagig letekerve, ragasztószalaggal lezárva, hűvös, napfénytől mentes helyen tárolható a következő téli időszakig. Ha mégis nedvesség jutna a zsák belsejébe, akkor az összeállt só réteg eltávolítása után a többi anyag újból felhasználható. Ajánlatos a hosszabb tároláshoz egy másik műanyagzsákot is az eredetire húzni, amivel elkerülhető az eredeti csomagolóanyag kiszakadása, és növelhető a tárolt szer benedvesedése is.

A síkosság-mentesítő szerek hatása attól is függ, hogy a járófelületeket előzőleg kellően letisztították-e a hótól. E művelethez egy jó erős hólapát szükséges. Az így letakarított útra kiszórt olvasztó és síkosság-mentesítő szerek az újabb hóréteget is elolvasztják. A nedvesség lefagyását a latyakos hólé leseprésével, és újabb adag lefagyásgátló szer kiszórásával lehet megelőzni. A letaposott havas utak és járdák felületéről viszont már nehéz letolni az eljegesedett réteget. Ezekre kőzúzalékot is tartalmazó, és e mellett csúszásgátló hatású sós keverékeket célszerű használni, hogy az elcsúszás veszélyét csökkentsük, és közben a már eljegesedett hóréteget is felolvasszuk. A latyak ezt követően már könnyen eltávolítható, és újabb só kiszórásával megakadályozható a később leeső hó lefagyása.

A kerti utak és kocsibeállók jégmentesítése az útburkolat alá beépített elektromos útfűtéssel is megelőzhető, sőt az esőcsatornák elektromos fűtésével a nagyon veszélyes jégcsapok kialakulásának is elejét vehetjük. Erre már jó előre fel kell készülni, és a fűtőkábelek beépítését még idejében el kell végezni, hogy a téli fagyok beköszöntével a fűtés már működésképes legyen.

A téli csúszásmentesítéshez szükséges anyagok és szerszámok beszerzésére érdemes előre felkészülni. Az esetlegesen sérült hólapátokat, seprűket is ajánlott újabbra cserélni, amelyekkel a takarítási munkák könnyebben elvégezhetők. Így csökkenthető a takarítás fáradsága, és megelőzhető a balesetveszélyes helyzetek kialakulása.