Kültéri fűtések

Járdafűtés

A hó és jég évről-évre mindig jelentős személyi balesetek és dologi károk okozója. De a közlekedés biztonságához szükséges hóeltakarítási és sózási költségekre is évente több tízmillió forintot kell fordítani.
A villamos felületfűtési rendszer alkalmazásával a gépkocsi be- és kihajtók, rámpák, lépcsők, járdák, utak és hidak hó- és jégmentesítése nagy ráfordítások nélkül is lehetséges. A felülethőmérséklet- és nedvességérzékeléssel kombinált elektronikus szabályozás az érzékelőktől kapott jelek függvényében a beállításoknak megfelelően önműködően be- és kikapcsolja a fűtést. A fűtési rendszerrel a közlekedési területek hó- és jégmentesítéséhez szükséges idő- és anyagráfordítások elmaradnak. A sózások következtében fellépő másodlagos károk elkerülhetők, ez jelentős hozzájárulás a környezetvédelemhez.
Kisebb felületek villamos fűtésénél, pl. lakóház bejáratok, egy közvetlenül a felszín alá beépített hőmérsékletérzékelővel a szükségtelen energia-felhasználás is elkerülhető. A felületek gazdaságos fűtéséhez azonban elengedhetetlen a megfelelő szabályozás.

A szokásos elektromechanikus vagy külső hőmérsékletérzékelős termosztátokkal szemben a gazdaságos üzemeltetéshez, külső talajhőmérséklet és nedvességérzékelővel rendelkező elektronikus szabályzó rendszerre van szükség. Ez a rendszer csak akkor kapcsol, ha a feltételek adottak (talajhőmérséklet a beállított érték alá került és nedvesség - hó, eső, dér stb.- is jelen van, amely ráfagyhat a felületre). A fűtési rendszer leolvasztás után kikapcsol, mert valamelyik feltétel megszűnt. Így akár 80%-os energia-megtakarítás is elérhető a hagyományos rendszerekkel szemben. Ha figyelembe vesszük a havas napok számát, a rendszert viszonylag ritkán kell bekapcsolni, egy leszárítás pedig 6-8 órát vesz igénybe, az időjárástól függően.
Kültéri fűtéseknél a burkolat fajtájának megfelelő teljesítmény igényt (W/m2) kell a fűtendő felülettel (m2) megszorozni. Az így kapott teljesítményt kell egy, vagy több fűtőkábellel beépíteni. Sok esetben nem szükséges a teljes felületet fűteni, elegendő csak a keréknyom alá fűtőkábelt rakni: pl. 11 m hosszú 2 x 50 cm-es nyomsáv fűtésére beton burkolatban kb. 2700 W szükséges.

Csőfűtés

A kültéri vízcsövek fagyvédelme fontos lehet akkor, ha télen is használni szeretnénk a kerti csapot. A fűtőkábeleket több módon lehet a csövekre rögzíteni a szükséges teljesítmény függvényében, egy vagy két szál kábellel, hosszanti irányban a cső oldalán, hullámosan, illetve spirálisan feltekerve. A csövek különféle anyagokkal hőszigetelhetők, ezek vastagsága általában 10-50 mm közötti. A hőszigetelést minden esetben védeni kell pára és nedvesség ellen, ugyanis ezek rontják az anyag szigetelőképességét.
Szerelésnél fontos a biztonsági előírások betartása. Minden esetben jelezni kell, hogy a csövek elektromos fűtéssel üzemelnek, pl. a csőre kívülről felirat helyezhető.
Néhány esetben kizárólag a cső belsejében lehet fűtőkábeleket elhelyezni. Ez a fajta fűtés rendkívül hatékony, hiszen a kábel közvetlenül a fűteni kívánt közegben helyezkedik el. A kábel polietilén külső szigetelése semmilyen vegyi változást nem okoz az ivóvíz ízében. Egy beépített hőmérsékletfüggő ellenállás a két egymás mellett haladó rézér között szabályozza és behatárolja a kábel hőmérsékletét. Ez automatikusan lehetővé teszi, hogy a kábel bármely pontján levő hőmérséklet szabályozza a kábel adott helyen felvett és leadott teljesítményét is. Ha a környezeti hőmérséklet emelkedik, akkor a kábel leadott teljesítménye csökken. Így működés közben a kábel más pontjain különböző teljesítményfelvétel történik. Ezzel a megoldással a kábel túlmelegedés ellen védetté válik, pl. a kábelek keresztezéseinél. Lehetőség van arra is, hogy bárhol elvágható legyen. Ha a kábel esetleg valahol megsérül, nem kell a teljes hosszt cserélni, csak a sérült részt.

Ereszcsatorna fűtés

A csatornafűtéshez használatos fűtőkábel tulajdonképpen egy nagy ellenállású vezeték, amely az elektromos hálózatba bekötve felmelegszik, és leadja a hőt a környezetének, így fagy- és hómentesíti a tetőket, ereszeket, vápákat. Két fajtája létezik, az állandó ellenállású, és az önszabályzós fűtőkábel. A csatornákba és lefolyó csövekbe elhelyezett fűtőkábeleket egy nedvesség-, és egy hőérzékelő segítségével a szabályozó berendezés kapcsolja be és ki. Csak akkor üzemel a fűtés, ha csapadék van a felületen, és +3 °C alatt van a külső hőmérséklet. Bekapcsolás után megolvasztja a jeget, és amikor lefolyik a csatornából a víz, kikapcsol. Ez a vezérlés szükséges az önszabályzós kábelhez is, hiszen e nélkül száraz hidegben is fűt a kábel.
Egy méter csatornára a beépítendő fűtési teljesítmény 35-40 W. A kábelek megtáplálása hidegvezetékkel történik. Az épület külső falán a csatorna közelében el kell helyezni egy kötődobozt a sorkapcsok részére. A doboztól a hidegvezetékkel elindulva a fűtőkábelt behelyezzük a csatornába úgy, hogy a hidegvég kötés már a csatornán belül legyen, ezzel biztosítva a jó hőelvonást. Végig kell vezetni a kábelt a vízszintes csatornarészen és - a fagyhatárig, vagy a szabad kifolyásig - belógatni minden lefolyócsőbe. Hosszabb csatornákba, vagy szélesebb vápába több fűtőszálat kell beépíteni, és azokat párhuzamosan kell összekapcsolni. Nagyon fontos, hogy esőcsatornába csak UV - álló fűtőkábel és hidegvezeték helyezhető el.

A csatornákat, vápákat természetesen nem fűtjük egész télen, hiszen csak az olvadékvizet kell fagymentesen elvezetni. Az optimális - vagyis a minimálisan szükséges - fűtési időtartam nincs az emberekre bízva, éppen a pénztárcánk védelme miatt. Az automata működéshez mindössze egy hőmérséklet-érzékelőre - van-e fagy vagy nincs - és nedvességérzékelőre van szükség. A két érzékelő adja a jeleket a szabályzónak, és az adatok alapján ki- vagy be kapcsol. A nedvességérzékelő alacsony hőmérsékletnél fűti magát, hogy a ráeső hó elolvadva nedvességet jelezhessen. Összefoglalva a vezérléssel működtetett csatornafűtés biztosítja a legoptimálisabb, egyúttal a legolcsóbb üzemelést.