Palagáz

Környezetkárosító jelen

A palagáz és a földgáz gyakorlatilag ugyanaz az anyag. A közöttük lévő különbség abból fakad, hogy hol és hogyan helyezkednek el a föld mélyén. Leegyszerűsítve, a hagyományos földgáz az artézi vizekhez hasonlóan átszivárog a rétegeken, és ha egy záró geológiai réteghez ér, ott összegyűlik. Ezzel szemben a palagáz nem gyűlik össze, hanem a föld mélyében lévő, szintén alacsony áteresztőképességű pala-alakzatok egészen kicsi, olykor mikroszkopikus méretű üregeiben, csatornáiban és hajszálereiben reked meg.

Korábban azt gondolták, hogy ennek a kitermelése sohasem lesz gazdaságos, de mára a földgáz világpiaci ára annyira megdrágult – vagy legalábbis ingadozóvá vált –, hogy kifejlődtek a palagáz kitermeléséhez szükséges technológiák, és gazdaságosságban is versenyképessé váltak a hagyományos kitermeléssel. A hidraulikus repesztéses eljárás során lefúrnak a gáztartó rétegbe, majd homokot és különböző vegyszereket is tartalmazó, hatalmas mennyiségű vizet szivattyúznak bele, amely megrepeszti a palaréteget. Az új eljárásnak köszönhetően lehetővé vált a palagáz kitermelése, amely az Egyesült Államok energiapiacára volt a legnagyobb hatással. A korábban gázimportra szoruló hatalmas országnak mára jelentős többlete lett, ami a palagáz-kitermelés beindulásának köszönhető. Ezt a gázt sűrítve (LNG), hajón szállítják ma szerte a világba, Európába is.

A világon – így Európában, és azon belül Magyarországon is – igen jelentős palagáz készletek vannak. Az európai palagáz-készlet becsült nagysága körülbelül 89 ezer milliárd köbméter, mely a 2021-es 400 milliárd köbméter körüli EU-s fogyasztással számolva több mint 200 évig tudná fedezni az EU felhasználását. Ebből Magyarország 813 milliárd köbméterrel részesedik, amely a 10 milliárd köbméter közeli éves hazai gázigény kielégítésére a 21. század végéig elegendő lenne.

A palagáz kitermelésének környezeti hatása már nem ilyen kedvező. A hidraulikus rétegrepesztés pl. Európában egyenesen be van tiltva, mert hatalmas szennyezéssel jár. Az óriási zajterhelés, a sok kút létesítéséből adódó földhasználati és tájképi változások, a felszín alatti vízkészletek elszennyeződése, illetve a repesztések által akár a felszínen is érzékelhető földrengések kockázatai a sűrűbben lakott Európában erősebben esnek a latba. Nem beszélve a kitermeléssel járó gázemisszióról, vagy a felszínre hozott repesztő folyadék tárolási problémáiról. És ez akkor még csak a kitermelés! Utána jön a felhasználás, a gáz elégetése, ami növeli a levegő üvegházhatást okozó CO2 tartalmát, ami semmiképpen nem lehet a jövő útja.