Palántanevelés

Nem célszerű elsietni

Hazánkban május 10-e az az időpont, ami után a tapasztalatok alapján már nem kell számítani talajmenti fagyokra sem. Május 10-e előtt is kiültethetünk palántákat, hiszen a szabadföldben sokkal gyorsabban fejlődnek, csak ekkor a talajmenti fagyra nagyobb a kockázat. E kockázat mérsékelhető például fátyolfóliás takarással. Tehát ez szerencse kérdése, ha nem kap fagyot a korán kiültetett palántánk, akkor még korábban lesz termés rajta, ha kap fagyot, akkor vagy elpusztul a palánta, vagy – ha túléli akkor – hetekre visszaveti ez a fejlődését.

Ha állandó helyére, szabadföldbe vetünk zöldségmagokat, akkor azok esetén még hetek telnek el, míg kicsíráznak, és mire néhány lombleveles egyedekké fejlődnek. Ebbe a stádiumba jó esetben május végére, június elejére érnek el a növények. Ha azonban előneveljük, ideális esetben üveg- vagy fóliasátorban, kevésbé ideális esetben ablakpárkányon a palántákat, akkor azok a május közepi kiültetéskor már jóval fejlettebbek, mint a szabadföldbe vetett társaik. Ennek köszönhetően pedig hamarabb fognak teremni, és szintén emiatt hosszabb lesz a vegetációs idejük, ami általában az első őszi fagyokkal ér majd véget. A koraiság azért előnyös, mert minél korábban tudunk termést betakarítani róluk, az általában annál értékesebb, hiszen a tömegtermési szezon előtt drágábbak a termények. És a hosszabb vegetációs idő alatt több termést hoznak majd, ez is plusz gazdasági hasznot jelent.

Nem éri meg túl korán vetni

A hobbikertészek leginkább a szobában, az ablakpárkányon nevelnek palántákat, és sokszor szembesülnek vele, hogy ezek a növények sokkal gyengébbek, kisebb vitalitásúak, mint azok a vásárolható palánták, amiket fóliában, vagy üvegházban neveltek. Ennek oka, hogy a szobai hőmérséklet a csírázás ideje alatt kedvező, ám ezután már nem igazán tudjuk a növényeinknek az optimális feltételeket biztosítani, még egy déli fekvésű jól benapozott ablakban sem. A csírázáshoz a 23-24 °C az ideális, de utána annak érdekében, hogy ne nyurguljanak meg a palántáink, 6-7 fokkal alacsonyabb hőmérséklet, és annyi fény kellene, amit ablakban valószínűleg nem tudunk számukra biztosítani. Minél korábban vetettünk, a csírázást követően annál több idő van még május 10-ig az ideális kiültetési időszakig, tehát annál hosszabb időt lesznek a palántáink a számukra nem igazán optimális körülmények között az ablakpárkányon, kicsit túl melegben, kicsit kevés fényben. A megnyúló, etiolált palánta szára vékony, idővel megdől, sokkal kevésbé ellenálló a betegségeknek, és kiültetéskor is sokkal könnyebben éri károsodás, például napégés.

Ezt a problémát elkerülendő, vagy a kedvezőtlen hatásokat csökkentendő, három dolgot tehetünk az ügy érdekében. Ha kikelt a növény és a szikleveleken kívül már az első lomblevél is megjelent próbáljuk minél naposabb helyre tenni a lakásban, és ezzel együtt a szobahőmérsékletnél hűvösebbre is, hiszen a megnyúlás legjobban a meleg és az elégtelen fény együttes hatása miatt alakul ki. A harmadik módszer, hogy ne vessünk túl korán, például márciusban, csak április közepén. Így kisebbek lesznek a májusban kiültethető palánták, de sokkal kompaktabbak, egészségesebbek.

Kiültetés előtt szoktatni kell a növényeket

A kiültetés előtt fontos, hogy az addig beltérben nevelt palánták megszokhassák a kinti körülményeket, fény- és hőmérsékleti viszonyokat. Ezért a palántákat ne egyből ültessük ki, hanem előbb tegyük ki pár napig csak nappalra, de árnyékosabb helyre, majd éjszakára is hagyjuk kint, végül körülbelül 5-7 nap ilyen jellegű edzés után ültessük ki, de lehet, hogy némi árnyékolásra még így is szükség lesz egy ideig. Az edzés nélkül kiültetett palántákon, ha napégés következik be (az elégtelen szoktatás miatt), azzal hetekkel visszavethetjük a fejlődésüket, azaz minden addigi munka hiábavalóvá válik, hiszen azért neveltünk palántát, hogy koraiságot érjünk el az állandó helyre vetett magokból kelt növényekhez képest, és egy napégés miatt pont ez az előny fog elveszni. Így a palántázott állomány esélyes, hogy semmivel nem terem majd korábban, mint az állandó helyre vetett, mellyel jóval kevesebb munkánk volt.

Nem minden növényt lehet, vagy érdemes palántázni

Palántát nevelni elsősorban a melegigényes, lassabban fejlődő zöldségfajokból érdemes, és azokból, melyek jól viselik az átültetést. Ezért leggyakrabban paradicsomot, paprikát, padlizsánt, kelbimbót, káposztát, karfiolt, tököt és dinnyeféléket érdemes palántának nevelni. A salátafélék, uborkafélék palántáról, de helybe vetve is jó eredményeket hoznak. Nem lehet, vagy nem érdemes kiskerti felhasználásra palántát nevelni a következőkből: vöröshagyma, fokhagyma, póréhagyma, spenót, sóska, mángold, fodros kel, bármilyen tépősaláta, rukkola, retek, borsó, bab, főzőtök, kukorica, sárgarépa, petrezselyem.

Időzítsünk, számoljunk…

Nagyon fontos, hogy a magokat csak olyan mélyre vessük, ahonnan ki tudnak jönni a talajból, általában elegendő, ha körülbelül annyi, vagy kicsivel vastagabb földdel takarjuk a magokat, mint azoknak a vastagsága. Az apró szemű magoknak megfelelő, ha a laza talajba csak belapogatjuk őket.

Az elvetett és benedvesedett magok a csírázásig nem száradhatnak ki, tehát addig tartsuk a talajt folyamatosan nedvesen. Ezt nem csak öntözéssel érhetjük el, sokszor az is elegendő, ha fóliával takarjuk a vetést, így a nedvesség nem párolog el a kelésig. Az egyes zöldségfajok és fajták különböző idő alatt csíráznak; a paradicsom 6-7, a paprika 7-14, a káposztafélék 8-11, dinnyék és uborkák 3-8 nap múlva kelnek ki. Ha magasabb hőmérsékleten tartjuk őket, akkor ez az idő rövidülhet, ha hűvösebb helyen vannak, akkor hosszabbodhat.

A vetésidőre számoljuk még rá a csírázás idejét, és arra még körülbelül két-három hét további nevelési időt. Ezek ismeretében, ha eldöntöttünk mikor akarunk kiültetni, ennyivel hamarabb vessünk.