Kiskerti talajmunkák

Szükségesek vagy feleslegesek?

Az ásás, kapálás hívei szerint e munkaműveletek segítenek a gyommentesen tartásban, emellett pedig az ideális apró­morzsás talajszerkezet kialakítását is elősegítik, ami igaz. Gyökérzöldségeket, ha nem felásott, mélyen fellazított talajba vetünk (petrezselymet, sárgarépát, retekféléket, póréhagymát), akkor jobb esetben csak kisebb lesz a betakarítható, felhasználható rész, egyes fajoknál pedig olyan elágazó, hogy hasznavehetetlenné válik a konyhai felhasználásra.

Tehát nem minden fekete és fehér, bizonyos esetekben a talajlazításnak, és forgatásnak is vannak előnyei, de a másik oldalnak is van igazsága, akik a talajforgatás nélküli művelést helyezik előtérbe. Ők mondják sokszor, hogy nézzünk szét az erdőben vagy a mezőn, növény-növény hátán, pedig senki nem szántott ott soha… Szerintük az ásásnak egyenesen káros hatásai vannak: az ásás során az anaerob (levegőtől elzártan élő), és nem fénykedvelő élőlények a felszínre kerülnek, és nagy százalékuk elpusztulnak. Míg az aerob (nagy levegőszükségletű) és fénykedvelők a beforgatás által pont a talaj mélyebb rétegeibe kerülnek, ami meg számukra nem lesz ideális. Ez valóban nem jó, de ha a talajból pont kártevőket forgatunk ki, melyek a téli fagynak köszönhetően elpusztulnak, akkor pedig hasznunkra volt a folyamat…

Hosszútávon jobb, ha nem forgatjuk a talajt

Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet több ajánlást is tett már a talajműveléssel kapcsolatban. Kiemelték, hogy a forgatásos talajművelés, a fedetlen talajfelszín idővel talajvesztéshez vezet, a talajerózión keresztül. Emiatt a talajművelési gyakorlatok megváltoztatása, és a talajok védelme nem halasztható. A talajművelés redukálása, főképp pedig a forgatás elhagyása azonban rövidtávon súlyos, döntően növénykórtani jellegű problémákat idézhet elő, amelyek fellépésére és megelőzésére a termelőknek fel kell készülniük. Ezeknek a kórokozóknak közös tulajdonságuk, hogy az elhalt növényi részeken fejlődnek ki ivaros alakjaik, ott alakítják ki termőtesteiket, tehát a korábbi évekről a talaj felszínén heverő különböző növényi maradványok a fő fertőzési források.

Forgatás nélkül a növényvédelem macerásabb

Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet leírása szerint amennyiben direktvetéssel, vagy forgatás nélkül talajművelési rendszerben fogunk a biotermesztésbe, próbáljuk meg betartani a következő ajánlásokat a növényvédelmi problémák csökkentése céljából.

Gondosan válasszuk meg a növényi sorrendet, és attól ne térjünk el. Az egy- és kétszikű növénykultúrák váltogatásával, a vetésforgó diverzitásának fokozásával (minél később kerüljön ugyanaz a növényfaj ugyanarra a helyre) elérhető, hogy legalább nem adunk tápnövényt a jelen levő kórokozóknak. Ezek a nekrotróf kórokozók egy évnél tovább ritkán maradnak fenn a növényi maradványokon. Nagyon gondosan járjunk el a fajták megválasztása esetében. Legalább a veszélyesebb kórokozók (Fusarium, Ramularia, Drechslera fajok) esetében törekedjünk minél inkább rezisztens fajták termesztésére. A rezisztens, az adott kórokozóknak ellenálló fajták alkalmazásával nagyon sok problémától és növényvédelmi kezelési munkától megóvhatjuk magunkat.

Lehetőségeink szerint segítsük a talajban élő antagonista és konkurens szervezeteket. A növényi maradványok formájában jelen levő biomassza nem csak a nekrotróf kórokozók számára táplálékforrás, hanem a talajban és a talajfelszínen élő ezernyi hasznos, szaprofág, azaz lebontó, élőlény számára is. Ha ezek – a kertészek segítségével – fel tudják használni ezt a szerves anyag tömeget, akkor a nekrotróf kórokozók egy része éhen fog halni, de legalább is képtelen lesz termőtest fejlesztésére. Ez kevesebb spórát, kisebb fertőzési nyomást eredményez.

A biotermesztésben is használható termésnövelő anyagok közül a mikrobiológiai termékek között számtalan szárbontást segítő, a tarlómaradványokat bontó készítmény van, melyek különböző baktériumokat és gombákat tartalmaznak.

Egy olyan évben, amikor valamilyen komoly járványt kellett elszenvedni, ekkor a talajra kerülő maradványok biztos, hogy extra mértékű fertőzési forrásként fognak funkcionálni a következő évre nézve. Ekkor – a szükség törvényt bont tétel alapján – inkább forgassuk le a maradványokat, vagy még jobb megoldás: vigyük el a területről, és semmisítsük meg. Jobb egy évben megakasztani a talajélet épülésének folyamatát egy forgatással, mint a szomszédos táblákon a gazdanövényként funkcionáló vetésekben esetleg tehetetlenül figyelni a kórokozók tombolását.

A kórokozók mellett érdemes figyelni az állati károsítókra is. A talajművelés nélküli területek bolygatatlan talaja egy idő után mágnesként vonzza a mezei pockot, illetve a hozzá társuló egyéb egérféléket. Erre időben gondolni kell, és a T-fák kellő időben történő kihelyezésével a mezei rágcsálók állományának növekedése még a betelepedés kezdetén, kis állománysűrűség mellett megakasztható. E „T” alakú kihelyezett fákat igénybe veszik majd a ragadozó madarak, melyek megtizedelik a rágcsálóállományt.

A lényeg, hogy forgatás nélkül a talaj termékenysége, állapota javul hosszú távon, de emiatt rövid távon megnövekedett nyomásra kell számítani a kórokozók, kártevők terén, tehát eleinte ennek a talajművelési módnak a hátrányaival is szembesül a kertészkedő.