Raklapbútorok

2015-04-21 12:57:30 | Módosítva: 2015-04-21 13:03:37

A raklapok különféle terjedelmesebb rakományok gyors, targoncás mozgatására kialakított, teherbíró fa szerkezetek. Viszonylag olcsók és többnyire nyers, gyalulatlan faanyagból készülnek. Ez a kreatív gondolkodású emberek fantáziáját is megmozgatja, és a kész faszerkezetből több-kevesebb átalakítással különféle bútordarabokat állítanak össze. Ötletadóként most néhány igényesen kivitelezett darabot mutatunk be olvasóinknak.


Igényesen is elkészíthetők

Különféle célokra számos különböző raklapot készítenek, amelyek egyedi jellegzetességűek, viszont a faanyaguk kivétel nélkül gyalulatlan felületű fenyő vagy nyárfa. Szerkezeti felépítésük alapján vannak csúszótalpas-, megfordítható-, sík-, tömör fedlapu-, Epal-, tuskós és egy utas raklapok. Méretük általában 80x100-120 cm, magasságuk pedig 128-130 mm. A fedlapot alkotó deszkák kiosztása, azaz egymástól való távolságuk sem egyforma, a fedlap deszkák bizonyos kétszárnyú típusoknál két oldalon túlnyúlnak a keresztdeszkán, vagy az összekötő tuskókon. Bútorok készítésére általában az egy utas 5 és 7, vagy több deszkával fedett raklapokat szokás használni, mert olcsóságuk ellenére jelentős faanyagot tartalmaznak, és szennyeződés-mentes felületüket könnyű finomítani, átvonni.

Azt pedig, hogy melyik raklap típus ideális az adott célra, mindig maga a bútor jellege alapján célszerű kiválasztani. Például egy egyszerű tanuló íróasztal elkészítéséhez a tömör fedlapú raklapok a legmegfelelőbbek, amelyeknek deszkái között nincsenek rések. A csúszótalpas raklapokból pedig akár komplett kerti garnitúra is viszonylag gyorsan elkészíthető. A különféle részegységek kialakításakor szétvágással lehet a raklapokat a szükséges méretűre szabni, vagy esetleg alkotóira bontva, az igényeknek megfelelően átalakítva, újból összeerősítve átformálni.




A raklapok szálkás felületét mindenképpen simára kell munkálni. Erre első lépésben a szalagcsiszoló gép a legalkalmasabb, mégpedig egyre finomabb szemcséjű szalagokat használva. A géppel mindig szálirányba dolgozva kell fokozatosan finomítani a deszkák felületét és élét, valamint a tuskók oldalait. A csiszoláskor a korszerű porgyűjtővel rendelkező gépek használatával a minimumra csökkenthető a környezet szennyeződése. A felületi csiszolásokat a nem szétbontott raklapok belső oldalain csak kézzel, és elég nehezen lehet elvégezni. Ha viszont óvatosan elemeire szedjük szét a raklapot, ezek a felületek is könnyen simára koptathatók. Igényes kivitelű daraboknál ez szinte alapkövetelmény a szebb összhatás érdekében. A fedlapok deszkái általában szegezéssel rögzítettek, ami szeghúzóval, vagy az elemek kíméletes szétütésével, majd lefeszítésével oldható meg. Ilyen esetekben a rátétfa alkalmazásával elkerülhetők a fafelületek komolyabb sérülései. A szegek pedig még a csiszolás megkezdése előtt eltávolítandók, vagy kissé a felszín alá ütendők, mert különben a csiszolóanyag károsodását okozhatják.




A már simára csiszolt fa alkatrészek portalanított felületét ezt követően a későbbi bevonathoz igazodóan kell pórustömíteni. Lakkozáshoz a félolajos beeresztés, lazúrozáshoz pedig színtelen lazúrral történő bevonás ajánlott. Ezt követően újabb finom, felületi, kézi csiszolás és portalanítás következhet, majd jöhet a lakkozás, vagy a lazúrozás, esetleg a vastag lazúros bevonó réteg felkenése. A darabokra szedett alkatrészeknek minden felületét be kell vonni, ecsetelve vagy festőhengerrel lehet a bevonó anyagokat a raklapok belső felületeire felteríteni. Zománcfestékes bevonatok esetében feltétlenül szükséges az alapozó- és közbenső festék, mert a bevonatrendszer tartósságát csak a megfelelő rétegrenddel lehet biztosítani, ami különösen a külső térben való használatnál nagyon fontos.

A különféle munkadarabokat csak ezt követően célszerű a végső formájukra összeszerelni, amihez a szegek helyett a süllyesztett fejű facsavarok alkalmasabb kötőelemek.





A különféle célú és kialakítású bútordarabokhoz természetesen esetenként új faanyagok beépítésére is szükség lehet, amelyeket a barkácsáruházakban könnyű beszerezni az összeszereléshez szükséges egyéb kötőelemmel együtt. Ez utóbbiak korrózióálló bevonatúak, és olyan hosszúak legyenek, hogy az összeerősítendő anyagok vastagságának a 2/3-át átérjék. Az összeerősítendő darabokat ragasztóval is célszerű megerősíteni, ám néha csak a csavaros kötések is elegendőek a darabok szilárd összefogásához. A cél az, hogy ne összecsapott, hevenyészett kinézetű, hanem igényes kivitelű bútordarabok kerüljenek ki a kezünk alól. Ám a raklap jelleget azonban minden ilyen konstrukció többé-kevésbé magán fogja viselni.




















További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!


Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Tükrök a mindennapjainkban

Naponta gyakran és sokszor szinte rutinszerűen használjuk ruházatunk és külsőnk ellenőrzéséhez afelületéről visszatükröződő képet. Ám e mellett számos más előnyös tulajdonságai is vannak a...


Képes kerti ötletek

Egy kert kialakításának sok mozzanatát le lehet írni, be lehet mutatni, ám rengeteg olyan ötlet van, amit elég meglátni, különösebb magyarázat nélkül tetszik az embernek,. Összegyűjtöttünk egy...