Többcélú asztal

Asztalt készen is lehet kapni igen sokfélét, megfizethető áron, ám ha vásárlásra kerül a sor, a dekor színe, fajtája, a darab mérete, vagy az asztal lapja nem felel meg a vágyainknak. Az ezermester ilyenkor nem fecsérli további keresgéléssel az idejét, megfelelő anyag után néz, majd munkához lát. Teheti, hiszen a lapunkban már számos megoldás leírását ismertettük, amelyek sorát most egy újabb egyszerűen elkészíthető darab bemutatásával gyarapítunk. Egyszerűségén túl igen vonzó tulajdonsága, hogy a legkülönfélébb célokra is megfelel, csak jól kell megválasztani a méreteit.

AAz asztalka lényegében két facsapokkal összeerősített vaskos keretből és az ezeket - azonos keresztmetszetű - összekötő hevederekből áll. A faanyag 50x50 vagy 60x60 mm-es, lehet jó minőségű, sűrű erezetű borovi fenyő, tölgy-, bükk, sőt akár egzóta fa is. Lényeg a dekoratív erezet, a kellemes színtónus (a felületkezelés után) és a görbülésmentes száraz faanyag. Szükségünk lesz még négy önbeálló bútorgörgőre, vagy fém- illetve fa bútorlábra, egy-két 250-300 mm hosszú bútorfogantyúra, üvegfogó lécekre, 4-6 mm-es üveg-, vagy 10 mm vastag MDF lapra és esetleg kis méretű csempelapokra, a kivitelnek megfelelően.
A következő lépésként az asztalka méreteit határozzuk meg. A franciaágy, kanapé, vagy fotel mellé való asztalkának nem célszerű nagy alapterületű darabot készítenünk. Az ilyen célra készülő asztal váza 500 mm magas, 400x450 mm alapterületű legyen (A). Ülőbútorok elé való dohányzóasztalként a magasságát nem Bérdemes növelni, a hosszát viszont igen, az lehet 7-800 mm is (lásd címképünk), feltéve ha 60x60 mm-es keretanyagot szereztünk be. Ülősarkok elé négyzet alakú asztalt is készíthetünk. Ha viszont tálalókocsit szeretnénk készíteni (B), akkor a keretek magasságát növeljük 600 mm-re, a hossza és a szélessége pedig maradjon 7-800, illetve 450 mm, de ehhez az 50x50 mm-es keresztmetszetű faanyag a megfelelő.
Virágtartóként is nagyon mutatós az ilyen vázszerkezetű asztalka (C), ám e célra az 550-600 mm-es asztalmagasság esetén 650x450 mm alapterületű darabot célszerű készítenünk, mégpedig süllyesztve beépített rakodólapokkal. Igaz, hogy e bútordarabnál szinte nincsenek alaki megkötések, viszont sem túl alacsony, sem túl hosszú asztalt nem szerencsés kialakítani, mert ha túl hosszú, akkor nehézkessé válik a mozgatása, az alacsonyaknál pedig a növényeknek alul nem marad elég szabad hely. Média-állványt is készíthetünk belőle (D), feltéve ha méreteit a készülékek helyigényéhez igazodva választjuk meg, ám 7-800 mm-nél ne legyen magasabb.
CA váz két oldalkeretének kialakítását a sarokkötések módja némileg befolyásolja. Ha a legegyszerűbb, köldökcsapos megoldást választjuk, akkor gérvágó láda segítségével szabjuk le a megfelelő hosszúságú elemeket (E). A végeikre hagyjunk rá 2-3 mm-nyit, amit majd később - a darabokat összefogva - munkáljunk pontosan méretre. A függőleges keretdarabok egymással szomszédos oldalának a végeire készítsünk egy-egy 10 mm-es vakfuratot, amelyek mélysége fél anyagvastagságnyi legyen, és középen érjenek egymásba. A vakfuratok egymásra merőlegesek legyenek, és próbaként üssünk mindegyik lyukba egy-egy 10x50 mm-es köldökcsapot. Az összekötőlécek bütüjeinek a közepét is fúrjuk ki, majd próbaként köldökcsapokkal fogassuk - ragasztó nélkül - egymáshoz az alkatrészeket (F). A sarokkötések mindegyike merőleges legyen, és az egymáshoz illesztett darabok oldalai azonos szintbe kerüljenek (G). Az azonos hosszúságú darabokat ezt követően összefogva munkáljuk pontosan azonos méretűre, majd a keretelemeket sarokszorító, vagy sík lapra szegelt léckaloda segítségével ragasszuk össze.
DAz illesztett darabok teljes felületét kenjük be ragasztóval. A sarokszorítók garantálják az egymáshoz csatlakozó keretelemek merőlegességét, és a ragasztó megszilárdulásáig elmozdulásukat is megakadályozzák. A kereteket ennél szilárdabbá tehetjük, ha darabjaikat két-két köldökcsappal kapcsoljuk egymáshoz. Ám ez esetben 8 mm-es köldökcsapokat használjunk, és a lyukak kifúrásához célszerű helyező sablont is készítenünk, hogy minden elemen azonos helyre kerüljenek majd a csapok és csapfészkek.
Bármelyik asztalhoz két egybevágó keret szükséges, amelyeket négy azonos méretű összekötőléc fog össze. E lécek végeit is összefogva munkáljuk merőlegesre és pontosan azonos hosszúságúra. Ez nagyon fontos. Az így előkészített darabokat sarokszorítók segítségével merőlegesbe állítva ragasszuk előbb az egyik, majd a másik keretre. Az asztal nyers váza ezzel készen is van, ám a bútorgörgők felerősítése után még tovább kell rajta munkálkodnunk. Csiszolással hozzuk szintbe a vázelemek felületeit, különös tekintettel a bütükre, az éleket pedig mindenhol finoman kerekítsük le. Nagyobb lekerekítéseket azonban csak felsőmaróba fogott idommaróval végezzünk, és akkor is csak a külső éleket munkáljuk így le. Erre csak akkor van szükség, ha a többi bútordarab lekerekített élei miatt szembetűnő lenne a sarkos asztalkeret. A váz felületeit végül 150-es szemcsézetű csiszolópapírral szálirányba csiszoljuk teljesen simára.
EA vázról még hiányoznak a megfelelő rakodófelületek. Ezt különféle anyagokból készíthetjük el. A dohányzóasztalon nagyon dekoratív hatású a 6 mm vastag üvegből leszabott tető- és fenéklap, és az üveglapok az ágy melletti asztalkán is jól mutatnak. Ide a 4 mm vastag üvegből kivágott darabok is megfelelők, de 16 mm vastag laminált pozdorja lapok is nagyon mutatósak lehetnek. A tálalókocsihoz az üveglapnál üdvösebb csempézett asztalfelületet kialakítanunk, míg a görgős virágállványhoz a 10 mm vastag MDF lapból kivágott betétlapok a megfelelők, amelyekre murva-, vagy kavicsréteget teríthetünk. A média-állványnál is alkalmazhatunk üveget fedőlapként, ám a közbenső polc(ok)hoz és a fenéklaphoz inkább16-19 mm vastagságú laminált felületű bútorpanelt célszerű választani.
A különféle anyagú asztallapokat viszonylag azonos módon, vakkeretlécekre erősítve oldhatjuk meg. E célra 10x10 mm-es léceket válasszunk, amelyeket ragasztva és vékony szegekkel megerősítve fogassunk fel alul és felül a keretelemek belső oldalaira. A lécek helyét úgy válasszuk meg, hogy üveg-, és laminált felületű lapok esetében is azok a vázanyaggal azonos szintbe kerüljenek. A csempelap burkolatú asztallapoknál is dönthetünk a keret szintjéig érő burkolat kialakítása mellett, de könnyebb a csempelapokat leragasztanunk, ha azok 5-10 mm mélyen a keret széle alá kerülnek. FAlapjukként az MDF lapokat ennek megfelelő magasságba szegelt lécekre kell felerősítenünk. A kőzetréteggel leteríteni szándékozott rakodólapokat azonban feltétlenül a keretek szintje alá süllyesztve szereljük fel, hogy a kőréteget legalább 30 mm magasságban vegye körül az asztal váza.
A vakkeretet tehát e szempontok szerint erősítsük fel a vázra, mégpedig a sarkoknál gérbevágott illesztéseket alkalmazva. A belső élüket kerekítsük le, vagy már eleve lekerekített élű, esetleg háromszögű sarokléceket alkalmazzunk. A keretek közé illesztett fedőlapokat majd csak a keret és a lécek végső felületkezelése után tegyük a helyükre. Ez azonban a csempe- és kőzetburkolatot hordozó lapokra nem vonatkozik, ezeket nyugodtan a vakkeret léceire ültetve a helyükre ragaszthatjuk.
A felületkezeléshez egy alapos - 120-150-es szemcsenagyságú csiszolópapírral végzett - szálirányú csiszolás, ezt követő nedves szivaccsal történő áttörlés, száradás után pedig 240-es papírral való finomcsiszolást követően fogjunk hozzá. Így a későbbiek folyamán a bevonóanyagok nem húzzák fel a faanyag szálait, sima marad a felületük. Igényes kivitelű darabokhoz a viaszolást ajánljuk, a virágállványhoz pedig a poliuretán lakk, pl. a Tikkurila Diccopur lakkja ad rugalmas és páccal színezhető dekoratív, nedvességnek is ellenálló bevonatot. A viaszolt felületekhez előbb keményolajjal addig kell a faanyagot telíteni, amíg az felszívja a szert. Az olajba kevert színezékekkel a faanyag színtónusát is megváltoztathatjuk. A fel nem szívódott keményolajat 10 perc elteltével vissza kell törölni, különben fényes, ragacsos, nehezen eltávolítható foltokat okozhat a felületen.
A nagyításhoz KLIKK ide!Száradási idő kb. 1 nap, majd a felületeket 250-es csiszolópapírral finoman át kell dörzsölni még akkor is, ha teljesen simának tűnnek. E csiszolással biztosítjuk a viasz megfelelő tapadását. A viaszt leheletvékonyan textillabdával hordjuk fel, a vastag viaszréteg ugyanis nem keményedik át megfelelően. A viaszolt felület csak a megadott kikeményedési idő után polírozhatjuk fényesre. A frissen kezelt felületek még érzékenyek, ezért 2-4 hétig semmiképpen ne érje nedvesség. Tisztításához használjunk viaszbalzsamot, amely a felületen finom viaszfilmet képez.
Ha a felületkikészítést kellő igényességgel végeztük el, akkor már csak a lecsiszolt élű üveglapokat, illetve a tömör asztallapokat kell a keretlécekre helyeznünk, illetve ragasztva rögzítenünk, s ezt követően az új asztalt máris a helyére állíthatjuk, "berendezhetjük", használhatjuk funkciója szerint.

További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!

Címkék: asztal

Szólj hozzá a cikkhez!

Be kell jelentkezned, hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.

Régi bőröndből kisasztalka

Vannak olyan tárgyak, amelyek mondhatni generációról generációra öröklődnek. Nem biztos, hogy használják, inkább csak nosztalgikus tiszteletből rakják ide-oda, de ki nem dobják. Régi, még...


Tolóajtós gardrób átgondoltan

Egy lakás igen fontos része egy gardróbszekrény. Minél kisebb a lakás mérete, annál inkább a gardróbszekrény hivatott elnyelni a család használatban lévő és szezonálisan éppen nem használt...