Először is az asztal anyagát, formáját, méretét mindenkor a kiválasztott
csempelapok alapján határozzuk meg. Az asztal kerámialapos felületét 120 mm széles,
20 mm vastag deszkákból összeállított keret övezi, ez alatt pedig akár
faforgácslapból leszabott lap fogja egységbe az asztal teljes lapját. A keretsarkok
gérbevágottak, és a keret darabjait alulról behajtott csavarokkal megerősítve
ragasszuk az alaplapra. A keretanyag vastagsága alapján határozzuk meg a csempelapok
alá erősítendő szintezőlap vastagságát, mivel ennek az a feladata, hogy a
kerámialapok egy szintbe kerüljenek a keret felső oldalával. Ez lehet MDF, vagy kisebb
vastagság esetén rétegeltlemez is. A keretdarabok által határolt rész méretének
meghatározásakor azonban azt is vegyük számításba, hogy a lapok között, és a
keret mentén 2-5 mm-es fugákat célszerű hagynunk, tehát ezek összeadódó
értékével kell a keretek, az alaplap, továbbá a betétlap méretét meghatároznunk.
Az asztal alap- és betétlapját szabjuk ki, majd egymásra illesztés után ragasztva,
rövid facsavarokkal is megerősítve szereljük össze. Ezt követően a keret darabjait
is szabjuk le, mégpedig nagyon pontosan, különös tekintettel a 45 fokban egymás
mellé illesztett oldalaikra. A keretléceket az alaplap felől behajtott facsavarokkal
fogassuk a helyükre (1). Az alkatrészek elmozdulása ellen, csavaros szorítókkal
ajánlatos védekezni. Ezt követően az asztal lábait állítsuk össze. E célra is
fenyődeszkát használjunk, amelyeket előbb szabjunk fel 150 mm széles darabokra. A
lábak hossza 480-550 mm közötti lehet. A lábakat alkotó darabok éle merőleges
legyen a lapjukra.
Következő
lépésben él-lap kötésben ragasszuk össze és hosszú, vékony szegekkel erősítsük
is meg a négyzetszelvényű lábidomokat. Szegek helyett természetesen használhatunk
rejtetten beerősített facsapokat, illetve lamelló-csapozást is. Ennek előnye, hogy a
pontosan összeillesztett deszkadarabok összeillesztési vonala alig észrevehető, így
szinte tömör anyagnak látszik a négy egyébként üreges asztalláb. Ezután két-két
lábat csavarokkal fogassunk egy-egy 150 mm széles, és az asztallappal azonos
hosszúságú hevederdeszkára, majd e párosított lábakat csavarozzuk szilárdan az
alaplap aljára (2), mégpedig annak éléhez igazítva. A rétegelten összeerősített
asztallap éleit csiszoljuk teljesen egyenesre, majd ragasszunk az élére olyan széles
domború fenyőfa idomlécet, amely teljesen takarja az egymásra ragasztott rétegeket.
Ha e keretszegély léce netán 4-8 mm-rel szélesebb a kelleténél, az nem akadály,
csak a keskenyebb nem jó e célra. Az élszegély darabjait ugyancsak gérbevágva
ragasszuk egymáshoz és az asztallap élére, majd az öszszes felületet benedvesítés
és száradás után csiszolással koptassuk teljesen simára. A portalanítást
követően színtelen lakkal, vagy viaszolva adjuk meg a bútordarab végső felületét.
Végső
munkafázisban ragasszuk fel asztalunk kerámialapos burkolatát. Előbb a szélső
darabokat ragasszuk a helyükre, majd soronként haladva, az azonos fugaszélesség
érdekében hézagoló idomokat használva, az összes csempelapot ragasszuk a helyére
(3). A csemperagasztó elterítésére fogazott kenőlappal a kerámialapokat azonos
magasságba ragaszthatjuk le. Arra azonban nagyon ügyeljünk, hogy a lapok felszíne egy
szintbe kerüljön a kerettel.
Arra is felhívjuk a figyelmet, hogy ilyen burkolatok csak első osztályú, válogatott
csempékből készíthetők. A válogatásra azért is van szükség, mert még az első
osztályúak között is adódhatnak méretkülönbségek. Ez pedig befolyásolja az
azonos fugaszélességet. Válogatással ez kiküszöbölhető, és végeredményben nem
igényel sok időt. Most már csak a finálé következik, mégpedig a megfelelő színű
fugázó anyaggal történő réskitöltés. Ez az anyag résbe simítását követően
még egy elsimító műveletet is igényel, amelynek során a fugatömítő felületét
egy 2-3 mm-es sima huzal, vagy 6-7 mm átmérőjű PVC-cső palástjával húzzuk
hosszirányban simára. Így a por és az egyéb szennyeződések jóval kevésbé
koszolják be a színüket, és a tisztítás is eredményesebb lesz. A fugasimítás
után előbb nedves, majd száraz textíliával töröljük le a kerámialapok
felületéről a fugázás nyomait (4), majd másnap már a helyére állíthatjuk új
kerámia felületű asztalunkat, amely bizonyára jól beilleszkedik a többi bútordarab
közé.
Csempézett asztal
"Szakállas
ötlet", mondhatná bárki, igaza lenne. Ám az is lényeges, hogy egy közismert
megoldást milyen formában használunk fel. A bemutatott asztalnál a mostanság oly
divatos fenyőfa szerkezet a lényeg. Ám az asztallap csempeburkolata mégis
meghatározó jellegű, és a divatkövető "körítéssel" együtt lesz belőle
a mai ízlésnek megfelelő bútordarab. Elkészítése aligha okoz problémát a
gyakorlottabb barkácsolóknak.
További érdekes cikkeinkről se maradsz le, ha követed az Ezermester Facebook oldalát, vagy előfizetsz a nyomtatott lapra, ahol folyamatosan újdonságokkal jelentkezünk!
Szólj hozzá a cikkhez!
Be kell jelentkezned,
hogy hozzászólhass a cikkekhez!
Ezermester, Facebook, vagy Google fiókkal is bejelentkezhetsz.
Hidegburkolatok
Előbb-utóbb minden fürdőszobában, konyhában vagy toalett helyiségben szükségessé válik a burkolatok cseréje. A régi kerámia padló- és csempeburkolatok részben avíttá válnak, másrészt pedig az új...
Bútorok üvegből
Szinte minden lakásban van üvegajtós része valamelyik bútornak, lehet ez a dohányzóasztal lapja, a konyhaszekrény ajtók valamelyik felső eleme vagy a szobai vitrin. Üvegajtó mögött általában...