A jó termés titka: termesztési idő, tárolási idő és terméshozam

Ellenálló és toleráns fajták

A „genetikai betegségmegelőzést” úgy fejlesztették ki, hogy bizonyos kórokozókkal szemben ellenálló fajták jöttek létre. A rezisztens fajták olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek lehetetlenné teszik, hogy a kórokozó behatoljon a növénybe. Az ilyen rezisztencia nem általános, és többnyire csak egyetlen kórokozóra korlátozódik. A rezisztens fajták előállítása során a kapott géneket keresztezéssel vagy géntechnológiával viszik be az új fajták genetikai állományába. Ennek eredményeként már léteznek olyan „transzgenikus” növényfajták, amelyek emberi vagy állati géneket tartalmaznak, de hazánkban ilyenek forgalmazása, termesztése tilos. (Ez a módszer azonban nem korlátozódik a növénynemesítésre, egyes pontyfélékbe emberi géneket is bejuttattak már, hogy gyorsabban növekedjenek.)

Visszatérve a kertészeti növényfajtákra, a rezisztencia egy bizonyos fajtája a túlérzékeny válasz (hiperszenzitív reakció). Ez a gazdanövény túlérzékeny válasza a behatoló kórokozóra. A behatolás helyén lévő szövetek gyorsan elhalnak, ami elhalt, kör alakú levéldarabkákat eredményez, amelyek gyorsan lehullnak a levéllemezről, megakadályozva a fertőzés további terjedését. Léteznek ellenálló fajták is. A rezisztens fajtákkal ellentétben a kórokozó behatol a növénybe és megfertőzi azt. A növény azonban károsodás nélkül elviseli vagy semlegesíti a kórokozót. És vannak még a toleráns fajták, melyek megfertőződhetnek az adott kórokozóval, de a kialakuló betegség enyhe lesz, nem érinti jelentős mértékben a termés mennyiségét. A vetőmag csomagolásán feltüntetik, hogy a kiválasztott fajta melyik kórokozóval szemben rezisztens vagy toleráns.

Ideális termőhelyi viszonyok piktogramjai

A vetőmagok csomagolásán jelzik még, hogy napos, félárnyékos vagy árnyékos helyen érzi jól magát a növény, és sokszor a vízigényre is van utalás. Ezekre legyünk tekintettel, mert ha a növény nem a számára ideális fény, hőmérsékleti vagy nedvességi viszonyok közé kerül, akkor jóval kevesebb és rosszabb minőségű termésre számíthatunk. A zacskón szerepelhet a tenyészidő is, ami azoknak a napoknak a száma, amely a szabadföldi vetéstől, illetve a palánta kiültetésétől a kifejlett, termést érlelő állapotig tart. Ez a szám csak iránymutató, változhat az időjárástól, de a talajviszonyoktól is. A csírázási idő a magvetéstől a csírázásig eltelt napok száma.

Hibrid vagy szabad beporzású fajták

Ha azt olvassuk a csomagoláson vagy az adott fajta leírásában, hogy nyílt beporzású fajta, akkor az a nem hibrid fajta jelölésére szolgál; olyan fajtáról van szó, amelyről akár magot is foghatunk, és következő évben elvetve a saját magtermésből is jó minőségű vetőmagunk lesz. Ezeknél a beporzást rovarok vagy éppen a szél végzi el. Utódaik a szülő tulajdonságait öröklik, nem érhet meglepetés, ha begyűjtött magjait elvetjük, kivéve, ha egymással kereszteződni képes fajokat túl közel ültetünk egymáshoz. Ilyenkor természetes hibridizáció jöhet létre, ezért ajánlott egy adott faj – például a paradicsom – különböző nyílt beporzású fajtáit egymástól távol nevelni.

Előbbinek ellentéte a hibrid. Ezek magjai olyan szülőktől származnak, amelyek emberi beavatkozásra két különböző fajta keresztezésével jöttek létre; az egyik szülő pollenjével mesterségesen beporozták a másik fajta termőjét azzal a céllal, hogy egy új, az elődöknél jobb (pl. ellenállóbb), tetszetősebb (pl. különleges virágú) fajtát nyerjenek. Az F1 hibrid nemzedék az előbbiről gyűjtött magból kikelt, a kívánt tulajdonságokkal rendelkező növények nemzedéke. Ezeknek a magjait ne gyűjtsük, mert a következő, ezekből a magokból kikelt generáció tulajdonságai eltérhetnek, és a korábbi szülő vonalak tulajdonságait fogják véletlenszerűen megjeleníteni.

Híres, régóta bevált tájfajták

A Heirloom fajták (örökségfajták, tájfajták) generációkon keresztül a legjobb tulajdonságú növényekről gyűjtött magokból nevelt növények, általában egy adott földrajzi helyről származnak. Egyes fajták akár több évtizedes múlttal rendelkeznek, és ezek mind nyílt beporzású kategóriába tartoznak. A generációkon keresztül a legjobb tulajdonságú növényekről gyűjtött magokból nevelt növények fajtafenntartásába mi is szerepet vállalhatunk, ha mindig a legjobb tulajdonságokkal rendelkező, legjobb termést hozó példányokról szedünk magokat, és azokat vetjük el a következő évben – fenntartva és javítva a fajta tulajdonságait.

Az ökológiai előállításból származó öko-vetőmagok, amelyek tanúsítvánnyal rendelkeznek. Azok a vetőmagvak, amelyek nem rendelkeznek tanúsítvánnyal nem nevezhetők öko-vetőmagnak, legfeljebb vegyszermentes termesztésből származó magnak hívhatók. Ezekből akár emberi táplálkozásra alkalmas csíranövényeket, mikrozöldségeket is nevelhetünk, de természetesen hagyományos termesztésre is alkalmasak. Mivel ezek nincsenek csávázva, csírakori gombabetegségek fellépésére (pl. palántadőlés) több esély van. Ezzel szemben a csávázott vetőmagokat gombaölő vagy rovarölő hatású szerekben fürdetik, amelyek rászáradnak a maghéjra. Ennek célja, a csíráztatás, palántanevelés során történő fertőzések, károsodások kockázatának csökkentése.

Az apró magvakat drazsírozzák, vagyis porított, színezett réteggel veszik körül (ez lehet agyag, kovaföld) azzal a céllal, hogy a mag nagyobb méretű, könnyen kezelhető (vethető), jól látható legyen. Ezeket a magvakat a köpeny hosszabb ideig nedvesen tartja, ami a csírázásukat segíti. A drazsírozó anyaghoz gyakran gombaölő anyagokat is kevernek. Előnye, hogy így az eredetileg apró magok nagyobb drazséburkolatot kapva szemenként vethetővé válnak, és nem kell később ritkítani a vetést. Hasonló a célja a vetőszalagoknak is, amire a magok a tőtávolságuknak megfelelő távolságra vannak felragasztva, így a kikelő növényeket szintén nem kell ritkítani.