Nyári metszés

A nyári időszakban is alakíthatunk a lombozaton – ha szükséges

Miért inkább ősszel metszünk?

Amikor a lombhullató fák és cserjék többsége lehullajtja lombját, ezzel felkészül téli pihenőidejére. A nagyobb metszési beavatkozások elvégzésére ez az időszak a legideálisabb: a lombhullástól, a tavaszi rügypattanásig tartó hónapok bármelyik fagymentes napja alkalmas-e műveletek elvégzésére. Ilyenkor nincs nedvkeringése a növénynek, emiatt sokkal kisebb sokk éri, ha néhány ágától megfosztjuk. Szintén előnyös, hogy az időjárási körülmények és a nedvkeringés hiánya miatt a fertőzések veszélye és terjedése is jóval kisebb. Tehát elmondható, hogy a fő metszési időszak valóban az ősz és a tavasz, valamint a fagymentes téli napok, de ennek ellenére nem ritka, hogy nyáron kell beavatkozásokat végezzünk.

Mit metsszünk nyáron?

Mindent, ami nem várhat, és azonnali beavatkozást igényel. Az esetekből van bőven, nézzük sorba…

Nem öntisztuló virágok: az egynyári és évelő növények nemesítésénél egyik jelentős szempont, hogy öntisztulók legyenek, azaz az elnyílt virágok maguktól lehulljanak, ne csúfítsák a növényt, amikor díszítőértékük már a múlté. Egyes fajták azonban nem öntisztulók, ezeknél le kell vagdosni az elnyílt virágokat, mely eljárással egyben bokrosabb növekedésre, és újabb virágok létrehozására sarkalljuk a növényt.

Rózsák: a rózsák elnyílt virágait a virág alatti 2-3. levélnél metsszük le, néhány milliméterrel a levél felett. A levelet ezt követően egy laza mozdulattal tépjük le. Ezzel aktiváljuk a levél hónaljában található alvórügyet, melyből akár 7-10 nappal hamarabb lesz újabb virág, mintha e felső levelet otthagynánk.

Sövények: akkor nyírjuk, ha a fiatal hajtások már félfásak, azaz rugalmasan hajlékonyak, de már nem teljesen éretlenül zöldek. A sövényeket olyan formájúra nyírjuk, hogy az alsó részük szélesebb legyen, mint a felső. Ha fordított az arány, vagy egyenes, függőleges a felület, akkor a napfény alig éri az alsóbb részeit a növényeknek, emiatt hamar felkopaszodnak, és elcsúful a sövényünk. A tápanyag utánpótlásról is gondoskodni kell. Egy sövény akár több mint 10 évig is a helyén lehet, ez idő alatt a talajból folyamatosan kivonjuk a tápanyagokat azzal, hogy a növényi részeket levágjuk, de azok nem helyben bomlanak le, így nem térnek vissza a tápanyagok körforgásába. Mivel a sövények elsősorban lombtömegükkel díszítenek, így nitrogén túlsúlyos műtrágyával, vagy évenkénti komposztterítéssel lehet tápanyagszükségletüket biztosítani.

Vízhajtások: az őszi-tavaszi nagymetszések után, ahol jelentős csonkolást érez a növény, ott ezt vízhajtás növekedéssel próbálja ellensúlyozni. Egy levágott vastag ág helyén akár 10-20 vízhajtás is megjelenhet. Ezek egymással konkurálnak, így egyik sem képes igazán megerősödni, hogy később teljes értékű vázággá fejlődhessen. E vízhajtások nagy részét távolítsuk el, csak 1-2 jó állásút hagyjunk meg, amiből majd ágat nevelünk.

Egyes faseb kezelő készítmények nem csak a fertőzések bejutását gátolják, de a vízhajtásképződést is csökkentik, így ha ilyet használunk kevesebb vízhajtásra kell számolnunk. A vízhajtásokat minél előbb távolítsuk el, ne várjunk, míg 50-80 centiméteresek lesznek, hiszen ezek ekkorára fejlesztése feleslegesen terheli a növényt. Ha elfeledkezünk a vízhajtások eltávolításáról, a növény ágrendszere besűrűsödik, a hajtások a fényért és a tápanyagokért versengenek, vegetatív fázisban maradnak. Nem fognak teremni, vagy ha igen, értékelhetetlen minőségű és mennyiségű gyümölcsökre számíthatunk ilyen vízhajtásokból nőtt seprűágakról…

Vadhajtások: a vadhajtások hasonló gondot okoznak, mint a vízhajtások, csak ezek helyileg nem az ágakon jelennek meg, hanem a földből törnek elő. Ha az adott gyümölcsfa gyökérnyakba oltott, akkor e földből jövő hajtások a vad alanyról származnak, és nem a nemes fajta részét képezik. Hátrányosak, hiszen jelentős mennyiségű tápanyagot követelnek, így kevesebb jut a ráoltott nemes résznek. A vadhajtásokat minél kisebb korukban, minél mélyebben, és az összest el kell távolítani.

Termésválogatás: ha virágzást követően sok termés kötődik be azok egy részét még zölden célszerű eltávolítani, megritkítani. Amennyiben rajtahagyjuk az összest, akkor vagy sok apró nem túl ízletes gyümölcsünk lesz, vagy ha megnő mind mondjuk a jó tápanyagellátás következtében, akkor könnyen leszakad majd az ág.

Viharkárok, ágtörések: a szeles időszakokban – főleg amikor az ágak terméssel jól meg vannak rakva – gyakoriak az ágtörések. Ilyenkor a szálkásan tört részen egyenesre kell vágni a törési felületet, és bekenni faseb-kezelővel, hogy a baktériumok, gombák bejutását megakadályozzuk a fába.

Éles metszőollót használjunk, hogy minél kisebb sebzést ejtsünk vágáskor

A zölden leszedett szőlőből verjus, ecetet helyettesítő „éretlen must” nyerhető. Ha zölden ritkítjuk a termést, a fennmaradó fürtök nagyobbak, ízletesebbek lesznek

Ha megkurtítjuk a fák cserjék nyári hajtásnövekményét, ott az elágazás miatt kompaktabb lesz a növekedés

Az elnyílt virágok, illetve a vázába való virágok leszedése is egyben nyári metszésnek tekinthető

A sövényvágás is nyári metszés

Almából is szükséges lehet a termésválogatás a darabosabb, nagyobb gyümölcsök érdekében

Mindig rügyre metszünk, hiszen a metszés alatt megmaradó rügy fog aktiválódni

A vízhajtások némelyikéből új ág nevelhető, ám az ilyen odvas részek csak gyengítik a fát