Támfalak házilag

Az utóbbi időben hazánkban is egyre több katasztrófáról hallani, amikor megindul egy löszfal, egy megáradt hegyi patak kimossa a hegyoldalt, ami leomlik, partrészek csúsznak a Dunába, vagy az útra hullik kő a fölötte levő hegyről... Ezeket a problémákat is támfal építésével küszöbölik ki, amennyiben van rá idő, és elegendő pénz.
Egy kertbe épített támfalnak is hasonló szerepe van, mint az utak mentén épített védelmi célúaknak, csak kicsiben. Az, hogy a támfal a kerten belüli magasságkülönbségek áthidalásának eszköze, nem jelenti azt, hogy itt csak nagy különbségekre gondolunk. Belvizes területeken érdemes az épületeket magasabb helyre építeni, itt is szükség lehet kisebb támfalakra, csakúgy, mint egy alápincézett, vagy szuterénes háznál, ahol a "földszint" a földtől magasabban van. Ott is indokolt lehet támfal építése, ahol kisebb kiemelt ágyásokat szeretnénk létrehozni, így megemelve, hozzánk közelebb hozva a bele ültetett kis termetű növényeket.

Természetes kövekből vagy betonelemekből

A kövekből épített támfalak előnye, hogy természetes látványt nyújtanak, ám építésük pont emiatt bonyolultabb, hiszen formáik nem illeszkednek pontosan egymáshoz. A betonelemekből épített támfalak előnye, hogy az elemek egyszerűen egymásba illeszthetők, így sokkal gyorsabban halad a munka, és az egymásba kapcsolódó támfaldarabok biztonságosabban tartják a mögöttük levő földtömeget is. Építésüknél nem kell feltétlenül habarcsozni. A természetes köveknél a szárazon rakás, azaz a habarcs, vagy más kötőanyag alkalmazása nélküli építés csak akkor ajánlott, ha olyan nagy tömegű köveket rakunk egymásra, amelyek már tömegükből adódóan nem mozdulnak el, képesek feladatukat ellátni, tartani a mögöttük levő földtömeget. A betonelemes megoldás is lehet természet közeli. E betonelemek már kaphatók különféle anyagukban színezett formában is, így nem kell feltétlenül a beton színt nézzük. Másik előnye e támfalelemeknek, hogy kis ültető-réseket tartalmaznak, ahova különféle kúszó, vagy alacsony növésű évelő fajokat ültethetünk. A beültetett növények gyökerei előbb-utóbb elérik a támfal mögötti talajt is, így öntözésükről jórészt a természet gondoskodik. A már záródó növényzet később befedi a támfalelemeket, így egy teljesen természetes zöld fal látványát kelti idővel. Természetes kövekből rakott támfalnál érdemes kevesebb növény beültetésével számolnunk, mint a betonelemesnél, hiszen ennél az itt-ott kilátszó kövek nem zavaróak látvány szempontjából, hanem pont harmonizálnak a növényekkel. Érdemes itt is arra a kertészeti célra törekedni, hogy van egy probléma, amit támfallal kell orvosolni, és ha már szükség van egy ilyen tereptárgyra, jó ha az az eredeti funkciójának ellátása mellett még díszíteni is képes.

Lényeges a lejtés

Egy 50-80 centiméteres támfal lehet akár függőleges is, hiszen nem tart akkora földtömeget, amelynek a megtartásához komolyabb ellentartásra lenne szükség. Ezt a függőlegest azonban csak emelt ágyásnál érdemes tartani, mivel itt nem kell számolni a víz okozta erodáló hatással.
A támfalak többsége azonban nem derékszöget zár be a talajszinttel. Ennek több oka is van, és a lejtés meghatározása nagyon lényeges a későbbi funkció szempontjából. Előnyös, ha a támfal követi a felette, mögötte levő domborzat vonalát. Így egyrészt nekitámaszkodik annak, azaz ellent tart a föld tömegének, másrészt esőzésekkor a lezúduló víz is kevesebb kárt okoz, ha akadálymentesen tud lefolyni. Ha a támfal sokkal nagyobb lejtésű, mint a megtartott földnek a vonala, akkor a víz gyorsabban fog lefolyni, emiatt az eróziós hatása is nagyobb, azaz lemossa a földet a támfal fölötti részről.
A támfalak növényekkel való beültetése is annak stabilitását növeli. A nagyobb gyökerek, amelyek a támfal mögötti talajba érnek, annak összetartását, megtartását is segítik. Az alacsonyabb, évelő növényeknek is fontos funkciója van a díszítés mellett; hóolvadáskor vagy nagyobb esőzésekkor nem engedik a támfal talaját kimosódni. A levelekre kerülő vízcseppek esetén a levél tompítja annak eróziós hatását.

Beültetés növényekkel

A természetes kövekből készült támfal esetén a hézagokban nem túl sok talaj áll a növények rendelkezésére. A csekély mennyiség miatt annak állapota is gyakorta szélsőségessé válhat. Csapadék esetén hamar átnedvesedik ugyan, de hamar ki is szárad. A kövek között nyáron nagyon felmelegedhet, télen pedig jobban átfagyhat a kövek között levő föld. E szélsőséges viszonyok nem kedveznek a növényeknek, de a problémát két módon is megoldhatjuk.
Egyik, hogy ilyen extrém hőingadozásokat és szárazságot is tűrő fajokat ültetünk a kövek közé (ezek a sziklakerti növények: kövirózsák, varjúhájak stb.). Másik lehetőség, hogy a növényt nem a támfalba, hanem alá, vagy fölé ültetjük, és kúszónövényeket alkalmazva befuttatjuk velük azt. A föléültetés előnye, hogy idővel a gyökerek a támfal mögé nőve tartják a talajt. Hátránya, hogy amíg friss a beültetés, könnyebben lemosódik a talaj, kimosva a már beültetett növény alól a földet, másik gond, hogy a kúszónövények többsége lejtő esetén inkább felfelé kapaszkodik, mint lefelé, tehát, ha felülre ültetünk, akkor nekünk kell igazítani majd a hajtásokat, hogy a lejjebb levő támfal felé induljanak.
Betonelemekből készült támfalnál ilyen gond nincs, mert az azon kialakított ültetőrések kapcsolatban vannak a mögötte levő földtömeggel – amit tart a fal –, így a növények gyökérnövekedése nincs korlátok közé szorítva. Ide is célszerű azonban szárazságtűrő fajokból válogatni, mert a beton nyáron nagyon felmelegszik, így kiszárítja a talajt, és a lejtés miatt a támfalak öntözése nem egyszerű.