Vetőmag rulett: melyik, meddig csíraképes?

Vannak rekorderek, de nem a fiókunkban

Egy kínai tó üledékében találtak már 1300 éves lótuszmagot is, ami csíraképesnek bizonyult. A szárazon tartott magok közül egy datolya tartja a rekordot, Heródes palotájának az ásatásakor került elő. Ez 2000 éves lehetett a radiokarbonos vizsgálatok szerint, és kicsírázott, majd szép növény fejlődött belőle. De találtak már Szibériában 38 méter mélyen a fagyott talajban olyan 32 000 éves habszegfű magokat, amelyek szintén csíraképesek voltak.

A házikerti növényeink kapcsán nem biztos, hogy ilyen szerencsések leszünk, ezért érdemes inkább friss magot használni. Az évek óta a fiókban kallódó magok esetén csak a szerencsén múlik, hogy jó arányú csírázásra számíthatunk-e majd, vagy sem. A csíraképesség megtartásának ideje egyrészt fajonként változik, de a tárolás körülményei is befolyásolják.

Értékmérő tulajdonságok

A csírázóképesség a vetőmag egyik legfontosabb élettani tulajdonsága. Az a magtétel, ami egyéb tulajdonságaiban ugyan eltér a szabvány által meghatározott elvárásoktól, még bizonyos eljárásokkal, például utókezeléssel, utótisztítással, újabb osztályozással, válogatással alkalmassá tehető a vetésre. De azt a magot, amely elvesztette a csírázóképességét, már nem lehet feléleszteni. Csak a megfelelő biológiai értékű vetőmagból várható jó kelés és megfelelő növényszám. A legtöbb növény jól beérett magja optimális körülmények között (elegendő hőmennyiség, nedvesség és oxigén hatására) bármikor csírázó képes.

A csírázási százalék azt mutatja meg, hogy 100 magból mennyi fog kicsírázni. A 80 százalék alatti érték már nem számít jónak általában, bár vannak rosszul csírázó növények – esetükben ez a szám jót jelent. Régebbi magoknál – mivel esélyes, hogy idővel csökkent a csírázási százalékuk – érdemes sűrűbben vetni, vagy fészkes vetésnél több magot tenni fészkenként, így kompenzálható a rosszabb kikelési arány.

A vetőmag csírázóképessége mellett fontos mutató a csírázási erély is. Ez a csírázás gyorsaságának mértékszáma, a rövidebb idő alatt kicsírázott vetőmagok százalékos arányát fejezi ki. Hiszen nem mindegy, hogy gyorsan, vagy vontatottan kelnek ki egyes magok, mert a vontatott kelés későbbi betakarítást is eredményez, emellett egyenlőtlen lesz az állomány: a korábban kikeltek nagyobbak, a később kelők kisebbek lesznek.

A búzánál például a csírázóképességet a próba kezdetétől számított hetedik napon, a csírázási erélyt azonban már a negyedik napon vizsgálják. Minél nagyobb a csírázási erély, annál jobb minőségű a vetőmag.

Meddig csíraképesek a magok?

Néhány mag 6-8 évig sem veszít jelentősen a csírázóképességéből, de vannak olyanok is, amelyek speciális kezelést igényelnek, hogy kihozzuk belőlük a legtöbbet. Egy családi ház kertjében, főleg kisebb telken egy-egy zöldségféléből nem szokás nagy területet bevetni, ezért a megvásárolt tasakban levő mag egy része a fiókba kerülve várja, hogy majd a következő évben vessék el. A régebbi magok elvetése veszélyeket rejt, mert ha a mag elvesztette csírázóképességét, és nem kel ki, ezt tapasztalva a vetést csak megkésve lehet megismételni, és az ilyen vetésből ritkán számolhatunk jó terméssel.

Csupán egy évig szabad tárolni a pasztinák, a feketegyökér és a kapor magját, mert az ennél régebbi magok általában rosszul kelnek. 2-3 évig tartható el a petrezselyem és az édeskömény magja. 3-4 évig csírázó képes a borsó, a bab, a paradicsom, a vöröshagyma, a sárgarépa, a zeller, a cékla és a spárga vetőmagja. 4-5 évig megőrzik a csíraképességüket a káposztafélék, a fejes saláta, a spenót, a retek, a paprika és a cikória vetőmagjai. 6-8 évig csíraképes a görögdinnye, a sárgadinnye, az uborka, a spárgatök és a sütőtök magja. Utóbbiakra és az olajos magvakra jellemző az avasodás, ezért csak jó tárolási körülmények között számíthatunk jó kelésre ennyi év után is.

Vetés és vetésgondozás

A sikeres vetés előfeltétele tehát a minél frissebb és jól tárolt vetőmag. A megvásárolt vagy a saját termésű vetőmagot tartsuk hűvös, szellős, száraz helyen, papír- vagy vászonzacskóban. Ha megvan a visszanedvesedés esélye, mert időszakosan párás a tároló helyiség, akkor legjobb befőttes üvegben tárolni a magokat. Ám ha a mag nem volt eléggé száraz betároláskor, akkor a befőttes üvegben vagy a műanyag fóliazacskókban is bepenészedhet. Tehát a szellőző tároló alkalmatosság előnye, hogy a tárolás alatt is száradhat a mag, de akkor tényleg vigyázni kell, hogy milyen a levegő páratartalma. A nem szellőző tárolóeszközökben nem tud visszanedvesedni a mag, de ha nedvesen kerül bele, akkor bepenészedik.

Nagyobb magtétel esetén házilag is érdemes csíráztatási próbát csinálni, hiszen nagyobb mennyiség esetén nagyobb a kár is, ha mégsem jó minőségű mag kerül a földbe. Egy tányérba tegyünk egy réteg vattát, és ezt borítsuk le fehér papírszalvétával vagy papír zsebkendővel, majd alaposan nedvesítsük meg. Ezután rárakunk 100 magot és lefedjük szalvétával, amit ismét megnedvesítünk. Az edényt végül fóliával takarjuk le a kiszáradás megakadályozására. A borsó és a bab már 3-4 nap múlva csírázni kezd, a paprika és a paradicsom csak 5-6 nap elteltével. 10-12 nap elmúltával megszámoljuk az ép, egészséges, erőteljesen fejlődő csírákat, és a nem csírázó magvakat is. Ezek arányából ekkor már könnyen kiszámítható, hogy a teljes magtételből mennyi növényre számíthatunk.

A vetés gondozása is nagyon fontos. Ennek több eleme van. A magkezelési eljárásokról már korábban írtunk lapunkban. A vastag maghéjúaknál a maghéj bevágható, vagy vetés előtt érdemes áztatni ezeket a gyorsabb kelés érdekében. Némely faj magját vetés előtt hónapokig rétegezzük. Ennek lényege, hogy nedves homokban, de hűvös helyen tartjuk a magokat, így az alacsony hőmérséklet miatt nem kezdenek csírázni, de a magban lévő csírázást gátló inhibitor anyagok kioldódnak belőlük. Egyes fajoknak csírázás előtt hideghatás kell, ezeket tároljuk hűtőben. Vetés előtt a magokat bio-módszerrel is csávázhatjuk, mondjuk kamillateában áztatva, így a maghéjon lévő mikroorganizmusok elpusztíthatók.

A magot olyan mélyen vessük, mint amilyen a vastagsága. Ha túl mélyre kerül, nem tud kijönni a földből, ha túl sekélyen van, akkor kiszáradhat. Vannak fényen csírázók, ezeket csak a földre kell szórni, és belapogatni a talajba, ám itt fokozottan kell figyelni, hogy ne száradjanak ki.

Vetés után a talaj nem száradhat ki addig, amíg a növény már a gyökerével képes vizet felvenni. A csírázáshoz a nedvességen túl jó szellőzöttség és megfelelő hőmérséklet is kell. Magasabb hőmérsékleten gyorsabb a csírázás, ám szikleveles korban hűvösebbet igényelnek a magoncok, különben megnyúlnak.