Billenőkapu szerelése

A lakók persze egyéni ügyeskedésekbe kezdtek, miként lehet legalább néhány centimétert nyerni az eredeti szerkezet módosításával. Az elfogadhatónak tartott megoldások közül mi is közöltünk néhányat korábban, a mostani példánk azonban egy kifejezetten elrontott konstrukciós változatból indul ki. Az eredeti (keskeny) billenőkaput szárnyaskapuvá alakították át (1). A nehéz fémajtó felhegesztett pántokat kapott, ami eleve nehezen viseli a nagy súlyt, az olykor erős szél nyomatékát pedig egyáltalán nem. Ilyenkor leszakadt a hegesztés, és az egész „jószág” letámaszkodott a földre. Az átalakított megoldáshoz az eredeti zár is alkalmatlanná vált, és mindez 3-4 cm nyereségért történt. Ezen bizony már csak egy teljes ajtócsere segíthetett.
Az új billenőkapu elkészítését természetesen profira bíztuk, a Kling Kft. (címlapunk hirdettetője) gyártotta le a korábbihoz igen hasonló szerkezetet, a beszerelése viszont nem tűnt túl bonyolultnak. Erős kísértést éreztünk, hogy ezt saját kezűleg oldjuk meg. Végül mégsem ez történt. A szerelést is a szakcégre bíztuk, így viszont végigfotózhattuk annak menetét, és megmutathatjuk olvasóinknak is. Leírásunk alapján eldönthetik, hogy vállalkoznak e majd egy hasonló munkára, vagy mesteremberre bízzák.
A legyártáshoz még mindenképpen vissza kell kanyarodnunk, mert a szükséges méreteket nekünk kell megadni, és a hibás mérés vagy rossz elgondolás használhatatlan kaput eredményezhet. Egy billenőkapu beépítésénél mindenképpen kalkulálnunk kell azzal, hogy a mozgó szárny kívül és belül teljes szélességében „végigsöpri” a kapunyílást. Ez nem okozhat problémát akkor, ha a keretet a kivágásba tervezzük bele, de amikor a korábbinál szélesebb kapunyílást szeretnénk, akkor ügyeskednünk kell. Az egyik lehetőségünk, hogy a keretet belülre, a kapunyílás belső peremére méretezzük, akkor majdnem a két zártszelvény méretével megnő a kapunyílásunk (lásd a rajzot). Itt viszont már kalkulálnunk kell a szárny mozgásával, mert egyszerűen nem fog kinyílni a kapu.
Egy meglévő kapunyílás kis mértékben még tágítható, de ezzel csínján kell bánnunk. A kivágásban általában van néhány centiméter vakolat (még a betonpanelen is általában), ennek szilárdsági feladata nincs, így óvatosan vékonyítható, akár teljesen eltávolítható. Esztétikai okból valamilyen vékony lapburkolással helyettesíthető. Beton tartóelemeknél már csak a kiálló egyenetlenségek lesimítására van lehetőség, ha ennél többre lenne szükségünk, akkor statikus szakvéleményét kell kérnünk, hogy a betonelem mennyire vékonyítható le. E nélkül semmiképpen ne kezdjünk egy tartóelem lefaragásába. Mindezek végiggondolásával mérjünk tehát, és nem árt ezt a mérést a kapu gyártójával is ellenőriztetni.
Esetünkben mindezek megtörténtek, így a helyszínre szállított kész kaput már „csak” be kellett szerelni. Első lépés a régi szerkezet teljes eltávolítása volt. Előbb leemeltük a szárnyat (legalább kétemberes feladat), majd a keret következett. Ehhez csak egy sarokköszörű szükséges, amivel a betonból kiálló acélcsapokat percek alatt levágtuk. Sarokköszörű nélkül a művelet gyakorlatilag megoldhatatlan, ne is próbálkozzunk. A régi helyére hamar bekerült az előszerelt új kapu a keretével együtt, amelyről csak a felső kerekek két vezetősíne hiányzott (2). Amikor valaki ehhez a lépcsőhöz érkezik, gondolja meg, hogy miként fog közlekedni a garázsba ki és be, amíg a szárny még nem billenthető. A vezetősínek nélkül ugyanis erre nincs mód. A síneket a kapukerethez csak két csavar rögzíti (3), ezek még a profilidom saját súlyát sem tartják meg, nemhogy a kapuszárnyét. A sínt a végleges hátsó rögzítéséig alá kell támasztanunk, lehetőleg a tényleges magasságában. A támasztékról jó előre gondoskodjunk (4), legalább egy lécekből összeállított állvánnyal. A sín megfelelő alátámasztása után a kapuszárny szükség esetén már nagyon óvatosan megnyitható, de csak akkor éljünk vele, ha a ki-be közlekedésre nincs más mód.
Előre gyártott kapunk keretére előre felhegesztették azt a három-három acélfület, amelyeknél fogva a kapukivágás pereméhez csavarozható. A furatok elkészítése előtt nagyon pontosan, tökéletesen szimmetrikusan be kell illeszteni a keretet. A néhány milliméteres mozgatáshoz legpraktikusabb eszköz egy jó pajszer. Annak érdekében, hogy a mozgatás és a szerelés alatt a keret még véletlenül se deformálódjon, a szárny és a keret közé, több helyre helyezzünk hézagoló lemezeket (5), és ezek lehetőleg a keret végleges rögzítéséig maradjanak a helyükön.
A keret pontos beillesztése után lehet átjelölni a rögzítőfülek furatán keresztül a dübelek helyét, illetve a 8-as fémdübelek furata rögtön el is készíthető. A rögzítéshez a fischer nagyszilárdságú rögzítőelemei közül alkalmas például az FAN horgonycsap, vagy az FBN horgonycsavar. Az első furat elkészítése után mindenképpen ellenőrizni kell, hogy a keret nem mozdult e el. Ha nem, akkor be kell ütni a fémdübelt, és meghúzni a rögzítőcsavart (6). Ha a többi furatot ezután az acélfülek furatán keresztül készítjük el (7), akkor biztosan a helyükre kerülnek, a szerkezet már nem tud elmozdulni. A keret rögzítése után már kivehetők a hézagoló lemezek, és ha a sín megfelelően alá van támasztva, akkor óvatosan kinyitható a billenőkapu. A kapu súlyát felvevő rugók (8) előfeszítését ilyenkor alaphelyzetbe kell állítani, vagyis kapuszárnynál a feszítőcsavarokat csak kézzel felhajtani.
Ha méréseink pontosak voltak, akkor a szárny akadálytalanul mozog. Esetünkben még némi korrekcióra volt szükség, ami az ajtókivágás vakolatának elvékonyításából állt. Ehhez hasznos segédeszköz a kétkezes sarokköszörű, kővágó koronggal (9). Hangsúlyozzuk azonban, hogy erre csak azért volt szükség, mert a kaput a lehető legnagyobbra akartuk méretezni.
Következett a sín pontos beállítása és hátsó kikötése. Alapszabály, hogy a nyitott kapuszárny teljesen vízszintes legyen, a kerekek felfüggesztése miatt ilyenkor a sínek enyhén hátrafelé lejtenek. Ez nagyon fontos, mert ez a lejtés akadályozza meg, hogy a nyitott kapu véletlenül elinduljon, lecsukódjon. A kerekek a sín pályájának közepére kerüljenek. A kikötést úgy kell megoldanunk, hogy a sín vízszintes és függőleges síkban egyaránt merevítve legyen. Legkézenfekvőbb egy háromszög kimerevítés, a mennyezethez rögzítve, esetünkben azonban a mennyezet vastag hőszigetelő burkolata, és az azt eltakaró pozdorja borítás megnehezítette a stabil rögzítési felületek elérését. Szilárd rögzítési pontokat inkább az oldalfalak nyújtottak, a szükséges tartóelemeket pedig a kiszerelt öreg kapu keretéből tudtuk kitermelni (10). A sarokköszörűvel kivágott két háromszög formájú merevítőre két-két acélfület kellett hegeszteni (11), ezeknél fogva fémdübelekkel rögzítettük a konzolokat az oldalfalhoz. (Képünkön a kissé kopottas darabok még a javítófestés előtti állapotban látszanak.) Utolsó lépésként – még egy ellenőrzés után – a síneket a konzolhoz hegesztettük. Ideiglenes támasztékukat csak ez után vettük ki. Végül a keret küszöbeleme két kis (befúrt és hegesztett) támasztékot kapott (12, 13), hogy a kocsi kereke ne tudja megmozdítani.
Az átfestés és a kisebb kőműves javító munkák már nem okoztak problémát. A billenőkapu beszerelése tehát nagyjából ennyiből áll. Látható, hogy jó fúró, betonfúró, sarokköszörű és legalább egy kisebb ívhegesztő készülék mindenképpen kell hozzá, valamint minimálisan egy segítség. Mindezek alapján olvasóink eldönthetik, hogy vállalkoznak a munkára, vagy szakembereket vesznek igénybe.
A billenőkapu kiválasztásakor és beszerelésekor szem előtt tartottuk, hogy egy későbbi időpontban motorral és távirányítóval is fel tudjuk szerelni. Ősszel majd beszámolunk ennek menetéről.