Lambériázott falak

Mi is lehet célja a különféle fa, vagy ahhoz hasonló falborítások kialakításának? Elsődlegesen főként esztétikai céllal alkalmazzák, ám a külcsín párosulhat praktikusági szempontokkal is. Ha pl. 1,2-1,5 m magasságig ér egy ilyen burkolat, az nemcsak dekoratív hátteret biztosít pl. az étkező saroknak, de egyben védi is a mögötte levő falat a sérülésektől. Más esetekben csupán egy hangsúlyos falrészt borítanak be lambériával, amelynek különlegességével ellensúlyozható az oldalfalak egyhangúsága. Az ilyen falburkolatok kialakításának pedig csupán a kreatív otthonformálási kedv szab határokat, mivel a hozzá szükséges különféle anyagokat elég tág határok között lehet használni.

Vannak azonban általánosnak mondható szabályok. A lécekből összeállítható burkolatok is lehetnek egyedi kialakításúak, ám a burkolóelemek felerősítéséhez mindenkor a falra erősített lécváz szükséges. E lécek helyzetének az elemek felrakási irányára merőlegesnek kell lennie. A burkoló elemeket ugyanis vertikális, horizontális, ferde, illetve egymásra szögben álló formában is fel lehet erősíteni. Az övléceknek pedig az elemek felerősítése miatt ehhez kell igazodnia. Az övlécek egymástól való távolsága 50-60 cm, illetve a felrakás irányához igazodóan a 40x20 mm-es lécek távolsága akár 40 cm is lehet. Célszerű a kiszellőzés miatt az övlécekbe átszellőző nyílásokat is kialakítani, különösen, ha nagyobb páratartalmú helyiségekbe kerül a burkolat. A lambériázott felületet felül párkányzattal szokás lefedni ezért legalább felül a záróléc a lambéria széléig érjen, ami megkönnyíti a fazonos záróléc felerősítését. Ezért célszerű egy felrakási rajzot is készíteni, aminél az öv- és a különféle szegélylécek helyét is meg lehet határozni. A lambéria burkolatok ugyanis szegélyezés nélkül nem mondhatók befejezettnek.

Vannak más falburkolási lehetőségek is, amelyekhez különféle lapanyagokat lehet használni. Ezeket akár közvetlenül is lehet a falra ragasztani, feltéve, ha az kellően egyenesek, azaz 2 m-en belül az egyenetlenségek nem haladják meg az 1 cm-t. Ezt átlós irányban is egyenes léccel ellenőrizni kell. A lapburkolati anyagokat ugyanis sávosan, egymástól 20-25 cm távolságra kinyomott szerelőragasztóval szokás a falra erősíteni, és a nagyobb egyenetlenségek csökkentik a rögzített felületet. Ezen felül a táblaanyagok széleit körben is szilárdan rögzíteni kell a jó illesztés érdekében. A nagyobb egyenetlenségeket ezért előbb le kell vésni, a mélyedéseket pedig fel kell tölteni gipsszel. Ezen felül csak szilárd falfelületre lehet a vékony táblaanyagokat felragasztani, különben a rögzítés nem lesz kellően időtálló. Esetenként mélyalapozóval kell a falfelületet megszilárdítani az egyenetlenségek kijavítása után.

A burkolatok kialakításához a hagyományos és jelentős utókezelést igénylő, csaphornyos élű fa lambéria-léceken kívül egyéb, utókezelést már nem igénylő anyagok is beszerezhetők. Külső megjelenésükben hasonló, ám faforgács alapú falburkoló lécek a legelterjedtebbek. Ezek felületét erezetmintás, nyomott, kasírozott és lakkozott papírborítás fedi. Mintázatuk a különféle fafajtáknak megfelelő és színtónusuk is megtévesztően valóságos, ám a durvább mechanikai sérülésekre kényesek, bevonatuk könnyen sérül. Övlécekre lemezsarukkal erősíthetők fel, méretre-szabásukhoz pedig csak illesztő fűrész használható. Előnyük, hogy gyorsan elkészíthető a burkolat, és a szegélyezésükhöz közel színazonos, MDF maganyagú, papírkasírozású idomlécek bő választékából lehet válogatni. Általában 15, 18, és 25 cm széles 2-3 m hosszú lapokban kerülnek forgalomba.

Főként nedves falú helyiségekben ideálisak a PVC alapanyagú műanyag lambéria elemek. A szélességük 10 és 20 cm, szálhosszúságuk 270 cm. Több féle színben és felületi mintázattal gyártják és UV álló változataik kültéri burkolatként is használhatók. A burkolóelemekhez különféle színazonos osztó-soroló, külső-, belső sarok és különféle végzáró idomok is beszerezhetők. Könnyen tisztántartható felületűk és könnyű szerelhetőségük miatt kedveltek.

Az igényesebb megoldások iránt érdeklődők aligha gondolnak rá, hogy a viszonylag olcsó és vékony laminált parketta is használható falburkolatként. Főként olyan helyekre, ahol az durvább sérülések is számba jöhetnek, pl. konyhákban, étkezőkben, ahol nem szükséges mennyezetig érő burkolatot kialakítani. Mintázatuk rendkívül változatos, felrakásuk akár falra, vagy övlécekre ragasztva is megoldható, szegélyezésükhöz pedig a padlószegélyeket lehet alkalmazni. Előnyük a kopástűrő könnyen tisztántartható felületük, változatos mintázatuk és időtállóságuk. Ideálisnak mondható 130 cm hosszukkal és spéci hornyolásuk miatt akár a kazettás kialakításuk is megoldható, ami igen dekoratív hatású.

A nagyobb felületű, lapanyagokból összeállított falburkolatok ideális anyagai az ún. amerikai falburkoló elemek. Rendkívül dekoratív és változatos a fautánzatú, kőfal és tégla mintázatú kollekciójuk. A táblák mérete 122x244 cm és 3, 5 mm vastagságúak. Vannak kimondottan fürdőszobai burkolat kialakításához való csempemintázatú panelek is. A panelek felülete laminált rétegű, karcálló és a kollekciót számos színű, méretű és fazonú szegőléc választék teszi teljessé. A lemezeket speciális ragasztóval kell a falra ragasztani, a táblák egymás mellé illesztését lapos szegélylécekkel letakarva lehet eltüntetni. Az egyéb célú szegélyléceket pedig ugyancsak ragasztva kell felerősíteni.

Hasonló tulajdonságúak a laminált felületű farostlemez táblák, amelyek azonban csak alapanyagként szerezhetők be a nagyobb fatelepeken. Vastagságuk általában 5 mm, és többnyire 120x250 cm-es táblákban vásárolhatók meg, főként fautánzatú változatokban. Laminált felületük könnyen tisztántartható, szegélyezésükhöz csempeszegélyek, vagy egyéb MDF alapanyagú kasírozott lécidomok használhatók.

Lambéria kialakításához lapanyagként használhatók még 5 mm vastag, színfurnérozott és 5 mm vastag HDF hátfal táblák is, amelyek 125x207 cm nagyságúak, ám ezeket már csiszolni és utókezelni kell, mint ahogyan más, nemes furnérral borított rétegelt lemezeket. Az ilyen burkolásra szánt lapok felületkezelésük után ugyancsak ragasztással rögzíthetők a szilárd falfelületekre. Természetes erezetmintájuk és színtónusuk érvényre juttatása azonban már szakértelmet igénylő feladat, és csak valódi fa szegélylécekkel keretezhetők. Igényes falfelületek attraktív burkolataként kiválóan alkalmazható.