Stílusos postaláda

A munkát a két oldallap (1), továbbá a fedő- (2) és fenéklap (4), továbbá a hátlap (7) leszabásával kezdjük el. A méretre vágott oldal-, fedő és fenéklapok egyik hosszanti éle mentén marjunk az anyagba 10x10 mm-es aljazást, hogy a hátlap teljesen egy síkba kerüljön majd a határoló lapok hátsó élével. E lapok első és felső élét kerekítsük le, majd köldökcsapozva, és él-lap kötésben összeragasztva állítsuk össze a postaláda dobozát. A köldökcsapok helyett használhatunk lapos csapokat is, ha van lamelló marógépünk (A). A hátlap beragasztása után a doboz kellően szilárddá válik. Vízálló ragasztót használjunk, és ajánlatos a hátlapot néhány 2,5x35 mm-es facsavarral is megerősíteni.

Ezután a postaláda elejét készítsük el. Ez több darabból áll, a nyílásfedőből (6), annak két csaplécéből (8), a frontlécből (9), továbbá a lenyitható ajtóból (5) és annak ütközőlécéből (3). A frontlécet szabjuk le, majd ragasszuk a fedőlap éle alá. A csaplécek 10 mm vastag rétegeltlemezből leszabott 20 mm széles darabok, amelyekbe a bütüjüktől 10 mm-re fúrjunk egy-egy lyukat, a nyílásfedőt tartó csap számára. Ez utóbbi alkatrész lehet M6x40 mm-es süllyesztettfejű csavar is (B), amit pillanatragasztóval rögzítsünk a fészkébe. A nyílásfedőt is szabjuk méretre, és a csapfészkeket is fúrjuk ki. A könnyű mozgás érdekében a csapfészkeket 0,1 mm-rel nagyobbra fúrjuk a csavar átmérőjénél, és felerősítés előtt ne feledjünk a csavarszárakra egy-egy fényes alátétet húzni. A nyílászáró hátsó oldalába marjunk aljazást az ütközőléc számára, sőt annak élébe is 20 mm mély aljazás szükséges az ajtónak. A nyílászárót egyelőre két-két facsavarral megerősítve fogassuk az oldallapok belső oldalára, alája meg ragasszuk fel az ütközőlécet.
Most a lenyitható ajtóra kerítsük a sort. Ezt egy darabból is elkészíthetjük, de ha van hajópadló maradékunk, akkor a hulladékdarabok felhasználásával is összeállíthatjuk az ajtót. Ezt az alkatrészt a csaphornyosan kialakított és egymásba illesztett lécek jellemzik. Ezeket 70 mm széles lécekből, felsőmaróval, csaphornyos kivitelben magunk is elkészíthetjük (C). Van azonban más megoldás is, hogy az eredeti minta mutatós hornyolását hosszadalmas marási munka nélkül alakítsuk ki. Ezt úgy érhetjük el, hogy a sima deszkalapba előbb két hosszanti hornyot marunk, majd hosszában is kimarjuk a vízszintes hornyokat, de a ferde horony felől kiindulva. Az ajtóba mart aljazásba kerüljön a kellő hosszúságúra vágott zongorapánt (D), majd készítsünk a kis cilinderzárnak megfelelő furatot (E). Ha jól dolgoztunk, akkor az ajtópánt dobozra csavarozása után nyersen késznek mondhatjuk a postaládát (F).
Ami még hátravan, az a faanyag impregnálása, majd a megfelelő színre mázolása. E célra kizárólag kültéri használatra alkalmas zománcfestéket használjunk, és alapozás után legalább két vékony rétegben vonjuk át a postaládát. A mázolás előtt természetesen szereljük le az ajtaját és a nyílászáró lapját, ezeket külön mázoljuk le. Amint a festést befejeztük, és az ajtót ragasztva, csavarozva visszaszereltük a ládára, azt négy nagyobb, alátéttel is ellátott facsavarral, műanyag tipliket használva szereljük fel a kapuoszlopra, a ház falára, vagy esetleg a bejárati ajtónkra. Robosztus felépítése, és bő belső tere miatt még a testesebb folyóiratok, újságok is elférnek a belsejében (G), ahonnan kényelmesen kiemelhetjük az ajtó lenyitásakor.