Fűtési költségmegosztók

Ezek a készülékek a hőmennyiség mérésére nem alkalmasak, jók viszont arra, hogy egy mért hőmennyiséget szét lehessen osztani akár radiátoronként, akár lakásonként vagy még nagyobb egységenként. Az így megállapított arányok alapján kiszámolható, hogy a közösen fogyasztott (és mért) hőmennyiségből mennyi jut az egyes lakásokra.
Az egyszerűbb készülékek a párologtató költségmegosztók. A készülékben egy folyadékkal töltött ampulla található. A hőfelhasználás az ampullából elpárolgott folyadék mennyisége alapján határozható meg. Külsőleg egy hőmérőre emlékeztet, amelynek két skálabeosztása van. Az egyiken a hőfelhasználást mm-ben lehet leolvasni, a másik a fűtőtest Watt-teljesítményét, méreteit és típusát is figyelembe veszi. Minden fűtőtestre a teljesítményének megfelelő költségmegosztó kerül. Ez biztosítja az elszámolás helyességét.
Az elektronikus fogyasztásmérő minden tekintetben felülmúlja az előbbit. Nem csak pontosabb, gyorsabb, megbízhatóbb, hanem alkalmazkodik napjaink fűtési gyakorlatához is; az alacsony fűtővíz hőmérsékletű rendszereknél is helyesen méri a fogyasztást. Lelke egy miniatűr számítógép, amelybe betáplálhatók a fűtőtest műszaki adatai. A készülékben két érzékeny hőérzékelő található, amelyek közül az egyik a fűtőtest, a másik a helyiség hőmérsékletét méri. A processzor a mért értékek alapján határozza meg a hőfogyasztást és folyadékkristályos kijelzőn kiírja azt. Az elszámolási időszak végén a mért értéket memóriájában rögzíti, a számlálót lenullázza, és a mérést kezdi elölről. 
A költségek pontos meghatározására az épületben található összes költségmegosztó leolvasása és kiértékelése után kerülhet sor. Természetesen a költségmegosztás nem pótolja a fűtéskorszerűsítést és a megfelelő hőszigetelést. Megtakarítás csak akkor várható, ha ezeket is elvégezzük.