A hőszigetelésről

Az egyéni hőmennyiségmérésre való áttérés várhatóan felveti majd a távfűtéses lakások hőszigetelése közötti jelentős különbségeket. Ezek a különbségek részben arányosak az épületek építési idejével, és persze az akkor alkalmazott technológia pontos betartásának szintjével. Nagy általánosságban két probléma merül fel.
A nyílászárók minősége az időben visszafelé menve egyre gyengébb volt már a kivitelezés idejében is, azóta csak romlott. Vonatkozik ez a résszigetelésre is; az ablakszárnyak nem zárnak rendesen, a fal és a tok között is átfúj a szél. Az ilyen nyílászárók mellett nincs értelme beszélni a hőszigetelésről. A minimális előrelépés az, hogy a réseket tömíteni kell (poliuretán habbal, szilikonnal) a záródó felületeket pedig rugalmas résszigetelőkkel kiegészíteni. Az igazi megoldás persze a nyílászárók kicserélése, korszerű, esztétikus, termopán üvegezésű ablakokra, ajtókra. Ez elsősorban nem technikai, hanem anyagi kérdés.
Még bonyolultabb, nehezebben megoldható a falszerkezetek elégtelen hőszigetelése. Nem arról van szó, hogy a betonpanel hőszigetelése eleve rossz lenne. Ennek a szendvicsszerkezetnek - két betonréteg között hungarocell szigetelés - eredetileg egészen jók a hőtechnikai tulajdonságai; hőátbocsátási tényezője megfelelő, legfeljebb a hőtartása gyengébb, mint egy vastag hagyományos falazaté (tartós melegben átmelegszik). A probléma részben megint a technológiai fegyelemnél jelentkezik. A sarkok, illesztések kapcsolódása pontatlan, itt hőhidak keletkeznek, sőt rosszabb esetben már résszigetelési gondok is. Bizony, ahol csak a tapéta hivatott a szigetelési hibákat korrigálni, ott nem várhatunk sokat.
Igen nagy gond az is, hogy az esetek jelentős részében egyszerűen hiányzik a panelból a polisztirol szigetelőanyag. Voltak olyan rossz minőségű szériák, amelyeknél a szigetelőanyag szó szerint légneművé vált, eltűnt a szendvicsszerkezetből, másutt az illesztési felületek hibái miatt a beköltöző madarak, egerek, rovarok fogyasztották el a hőszigetelést. Az épületekről készült hőfotókon gyakran jól látszik, hogy bizonyos helyeken hidegek, másutt viszont melegek a falak. Itt nincs már szigetelés.
Megint csak azt kell mondanunk, hogy a hőmennyiségmérés bevezetésével az ilyen rossz minőségű panelházakban lakók rosszul fognak járni. Kiderül, hogy ők igen sok hőenergiát fogyasztanak, melynek jelentős része kárba vész. Nincs más lehetőség, mint a hőszigetelés kijavítása, vagy utólagos pótlása. Műszakilag már több megoldást is kidolgoztak, sőt ki is próbáltak. Ilyen lehet a falak utólagos hőszigetelése kívülről DRYVIT-rendszerrel; a falra műanyag rögzítő elemekkel polisztirol, vakolt hőszigetelő táblákat rögzítenek. Hasonló a szerelt burkolattal készített külső hőszigetelés is. A falra szerelt faváz elemei közé üveggyapot szigetelés kerül, majd erre a burkolatot tartó függőleges vázszerkezet. Fejlesztettek ki technológiákat a betonpanelekből eltűnt hőszigetelés pótlására is, a panel megfúrásával, és a szigetelő hab betöltésével. Bármelyik megoldás előtt fontos a falszerkezet hőtérképének elkészítése, vagyis megállapítani azt, hogy hol, milyen az eredeti szigetelés.
Van azonban egy - a műszaki lehetőségeknél nehezebb - szempont is, a finanszírozás. Ezekben a korszerűtlen lakásokban zömmel olyan lakók élnek, akik sem külön-külön, sem összefogva nem tudnak több százezer forintot hőszigetelésre és fűtéskorszerűsítésre fordítani. Ez csak megfelelő hitelkonstrukciókkal képzelhető el, amelyeknek a nehéz terheit az energia-megtakarítás költségeiből tudja viselni a lakó. Ilyen hitelkonstrukciók már jelenleg is vannak, de őszintén szólva kevesen élnek vele, mert az átalánydíjas fizetés nem kényszerítette ki a szükséges beruházásokat. A jövőben viszont ez valószínűleg megváltozik. Érdemesebb lesz fizetni a törlesztési részleteket, mint az energiapazarlást.