DREMEL Multi tartozékok 2.

MultiPro 212 asztali fúróállvány

Mint ahogyan egy precíziós kisgéphez illik, a Dremel Multihoz való fúróállvány (1) csak harmadával kisebb a szokásos asztali gépállványoknál. Igényes kivitelű, nagy szilárdságú műanyagból készült alapgép-befogója nemcsak horizontálisan hanem 90 fokban elfordítva vízszintesen is az oszlopra erősíthető (2). Az oszlop 25 mm átmérőjű, 350 mm hosszú, krómozott felületű. A talpként is funkcionáló tárgyasztal alumínium öntvény, 150x150 mm-es nagyságú, a gépsatu, vagy más leszorítók felerősítését átlós hornyok teszik lehetővé. Szerény súlya miatt célszerű a munkaasztalra rögzíteni, amit a talpazaton kialakított süllyesztett csavarhelyek könnyítenek meg.
Az oszlopon függőlegesen mozgatható gépbefogó egység csavaros szorítóval állítható a kívánt magasságba. A csavar végébe szorított műanyag korong gátolja meg, hogy a vertikális oszlop palástja a befogóegység rögzítésekor megsérüljön (3). A fúrógép előtolását tekercsrugós előfeszítésű műanyag fogaskerék és két ponton megvezetett acél fogasléces áttételmű biztosítja (4). A maximális furatmélység, azaz az előtolás hossza 70 mm, amit az előtoló-kar kb. 120 fokos elfordításával érhetünk el. A megmunkálás mélységét csavaros ütközővel ellátott mérőléc segítségével lehet behatárolni. A méretskála azonban coll, s nem mm beosztású (5). Az előtoló-kar könnyen kezelhető, a gépet megvezető fogasléc tengelyére merőleges játéka nem észlelhető. Ez már csak azért is fontos, mert a fúrógép hossztengelye ettől 55 mm-re van, és a fogasléc esetleges oldalirányú elfordulása a megmunkálás pontosságát befolyásolná. Egyszerű, de szellemes megoldásokkal kialakított tartozék, a pontos munkák gyors és kényelmes elvégzését biztosítja. A gépbefogó egység elfordításával pedig a fúrógépet vízszintes helyzetben is használhatjuk (2), ami esetenként helyettesítheti a gömbcsuklós állványt.

Kézi felsőmaró feltét 

A főként nagy szilárdságú műanyagból álló szerkezet a Dremel Multi fúrógépre szerelve, különféle fazonmaró munkákat is elvégezhetünk. A felsőmaró feltét két markolattal ellátott talpból, az alapgép befogójából és az állítható oldalvezetőből áll (6). A két tömzsi kis markolat egyben a marószerszámok tárolására is alkalmas, menetes kupakjukat lecsavarva 5-5 idommaró (7), illetve csapos köszörű tárolását teszi lehetővé. A két rögzítő-gyűrűs gépbefogó részben azonos a fúróállványon találhatóval, ám hátsó felfogó részén állítható szán van, amivel a megmunkálás mélységét lehet pontosan beállítani és fixen rögzíteni. A beállítását mm és coll beosztású skála könnyíti meg.
Az alapgép, illetve a patronjába szorított szerszám magasságát a gépbefogó hátsó villájába illeszkedő menesztő csavarral tudjuk beállítani (8) a darab két élén levő mm, illetve coll beosztású skála segítségével, és az alatta levő szorítócsavar meghúzásával rögzíthetjük szilárdan (9). Az oldalvezeték alakra préselt krómozott acéllemez, amelyet két szárnyasanyás csavar és műanyagból fröccsöntött kaloda fog a két vezetőrúdra (10). A krómozott acél vezetőrúd a talpban kialakított fészkekbe csatlakozik, és két csavar meghúzásával rögzíthetjük fixen a helyére (11). Az oldalvezeték beállításához a két szárnyas csavart kell csak meglazítanunk, majd a lemezidom kívánt elmozdítása után az anyák meghúzásával rögzíthetjük az oldalvezeték helyzetét. Kimondottan felsőmarós munkákhoz készült ez a kiegészítő feltét, amely a sík felületű megmunkálások mellett él lemunkálásokra is alkalmas.

Felsőmaró asztal 

A különféle csiszoló, idommaró munkák között főként az élmegmunkálásoknál hasznos segítőtárs ez a főként műanyag alkatrészekből kialakított kiegészítő eszköz (12). Munkaasztal szélére, vagy a falra szerelt konzolra kell felerősítenünk, mert az alapgépet - funkciójából adódóan - függőlegesen kell felerősíteni, ehhez pedig a tárgyasztal alatt szabad helyet kell biztosítani a számára. Az asztal gépbefogója teljesen azonos a felsőmaró feltéten alkalmazottal, a szerszám magasságának finombeállítását alul, a menesztőcsavar rögzítését pedig a szárnyas szorítócsavar meghúzásával végezhetjük el (13). A robosztus, lépcsősen kialakított műanyag munkaasztal 200x225 mm méretű, de a felerősítő perem feletti hasznos munkafelület csak 150x200 mm nagyságú. Közepén van a szerszám számára kialakított 20 mm átmérőjű nyílás, e mellett közvetlenül a munkadarabok megvezetéséhez szükséges műanyag vezeték kapott helyet. A vezeték speciális kialakítású, közepén ék alakú darab szolgál a lemunkált felületű darab megvezetésének kompenzációjára. A fogásmélység beállítását a vezetékléc kellő mértékű elfordításával állíthatjuk be, utána az éket ennek megfelelően úgy kell utána állítani, hogy a munkadarab lemart élét az ék lapja vezesse meg. Ezt a vezetékléce felső oldalába mélyített méretskála könnyíti meg (14). Az ék egy osztásnyira történő oldalra csúsztatása 0,5 mm szintemelkedést eredményez. Ha a szintező ék beállítása után az oldallapja mellé helyezett vonalzó segítségével úgy állítjuk be a munkadarab vezetéket, hogy a vonalzó a szerszám élét érintve az ék oldalához simul, akkor biztosak lehetünk abban, hogy az ékkel beállított mértékű lesz a lemunkálás. S hogy esetenként üregeket is tudjunk marni, a vezetékléc jobb oldali felfogó csavarját három, egymástól 15 mm-re levő lyukba tudjuk áthelyezni, növelve így a marószerszám és a vezetékléc közötti távolságot. A pontos méret beállításához célszerű tolómérőt használnunk (15). Így az asztallal léceket is pontosan méretre marhatunk. A maróasztalt egyébként hengeres palástcsiszolókkal élcsiszolóként is használhatjuk. Ilyenkor természetesen a vezetéklécre nem mindig lesz szükségünk. Az asztal felhajtható, átlátszó védőburkolata (16) pedig megóv attól, hogy munka közben balesetet szenvedjünk.

Munkatapasztalataink a tartozékokkal 

Először a fúróállványt vettük kezelésbe. Az egyszerűbb fúrási munkák során pontosnak és nagyon hatékonynak bizonyult, nem utolsósorban az alapgép jóvoltából. Ám nemcsak fúrtunk, hanem lécek, deszkadarabok élét is simára csiszoltuk vele. Igaz, ezt csak két fogásban tudtuk megtenni, mert a csiszolók palástmagassága csak 12 mm. A csiszoló magasságváltoztatását a mélységmérő ütközőjével és az alá szorított faléc segítségével oldottuk meg. Két csavaros szorítóval az asztalára erősített vezetékléc segítségével, még hornyok marására is alkalmas (17). Ilyenkor az előtolómű rúdját a két rögzítőcsavarjával fogtuk le. Sőt, élek fazonra marását is lehetővé tette, miután a vezetéklécbe a szerszám számára lyukat készítettünk. A fogásmélység beállítása elég nehézkes volt, de ez érthető is, hiszen nem erre a feladatra készült a fúróállvány. A lemunkálás mértékének a beállításához a vezetéklécet kellett minden fogás alkalmával arrébb helyezni. Szükség esetén még fazonmaráshoz is használható az állvány, de csak kisebb darabok esetén, akkor is több fogásban. Nagyon előnyös, hogy az előtolást fogaskerekes áttételmű végzi, és az is nagyon üdvös, hogy az előtolás ellenőrzötten behatárolható, ami több, azonos mélységű lyuk készítésekor meggyorsítja a munkát.
A felsőmaró feltétje különösen a síkba mélyített mintázatok kialakításakor volt hasznos (18). Élek fazonmarásakor is jól szerepelt, különösen a hosszú munkadarabok esetében. Ezeket előbb egy-két vékony szeggel alulról egy nagyobb faforgácslapra erősítettük, ezt ajánlatos minden egyéb munkadarabbal is megtenni, mert a megmunkálandó anyagot lefogó szorítók megnehezíthetik a felsőmaró vezetését. Még az élvezető beállítása sem volt nehézkes, csak egy tolómérő kellett hozzá, amivel az élvezető és a szerszám közötti távolságot kellő pontossággal állítottuk be. A talpas felsőmaró feltét élcsiszolásra is alkalmas, ám csak a palástcsiszoló magasságával azonos 15 mm vastagságú munkadaraboknál. Ilyenkor ajánlott a munkadarab alá 5 mm vastagságú alátétlapot helyezni, hogy a csiszoló ne érjen a munkaasztal felületéhez. Maráskor azonban max. 2 mm-es lehet a lemunkálás mértéke. Azt is tapasztalhattuk, hogy keményfában szebben dolgoztak a marók, mint a szokásos fenyőfélékben. Ajánlatos nagyon lassú előtolással és max. fordulaton használni a gépet. Bükkfánál mi csak 4. fokozatban használtuk, akkor is fékezett előtolást alkalmaztunk. Ha a maró átmérőjénél szélesebb horonyra lenne szükség, akkor szélesítéskor az élvezetővel állítható be a kívánt méret, ám ilyenkor ügyelni kell arra, hogy a szerszám éle feltétlenül az előtolás irányával szembe dolgozzon (19), különben nem lesz egyenes a mart horony oldala. Mindig nagyon kell figyelni, horonymaráskor különösen. Kivételt képez az ujjmaróval kialakított 3 mm széles horony, amit pl. vezetőcsapos idommarók használata előtt kell az anyagba marnunk. Az ilyen fazonos munkáknál 2 mm-es fogásmélységet alkalmaztunk, ekkor szép tiszta felületet kaptunk eredményül. Még egy tanács; ajánlatos puhafák marásakor az egyenes, sűrű erezetűeket választani, mert a lágy fa részek behasadásra hajlamosak. A felsőmaró-talp jól vizsgázott, a kezelése könnyű, ha a beállítását jól végeztük el, az eredmény is jó lett. Előnye, hogy hosszú darabok marását is lehetővé teszi.
A maróasztalt is több célra használtuk. Lécek élére, oldalába hosszanti hornyot, aljazást martunk vele (20). A palást-, idom- és ujjmaró kiválóan dolgozott, és a lemunkált felület finomító utócsiszolást alig igényelt. A gépet magas fordulaton járattuk, hagytuk dolgozni a jól élezett szerszámokat. Deszkalapba lyukfűrésszel kivágott nyílás élét is könnyűszerrel martuk pontos méretre, bár a vezetőléc beállítása kissé türelemjáték volt, eleinte nehezen találtuk el a pontos helyét. Ilyenkor ugyanis csak a vezetőlécet kell a marószerszámtól kellő távolságba állítani, az éket pedig ütközésig a helyére kell tolni. A vezetőlécet csak 38 mm anyagszélességig használhatjuk, ha a nyílás és az él közötti távolság nagyobb, akkor célszerű a munkaasztal felületét megnövelni. E célra 10 mm vastag rétegeltlemezből a műanyag tárgyasztal méretéhez igazodó nyílással ellátott 300x400 mm nagyságú asztallapot használhatunk, amit alulról 40x40 mm-es fenyőlécekkel ajánlott megerősítenünk, és azt alulról behajtott facsavarokkal erősítsük a műanyag asztal pereme fölé. Marás közben nagyon ügyeltünk arra is, hogy a marószerszám vágóéle most is az előtolás irányával szembe dolgozzon.
Hornyok, aljazások marásakor igen jól kihasználhattuk, hogy ezek mélységét 0,1 mm pontossággal, a szélességüket pedig a második fogáskor az ék 0,5 mm-es elmozdításával állíthattuk be. A szélesebbekhez pedig a vezetőlécet fordítottuk el egy kevéssé. A pontosság érdekében előbb mindig egy kis hulladékdarabon ellenőriztük a kimart horony méretét, és csak az esetleges korrekció után láttunk neki a munkadarab kimarásához. A kisebb darabok mozgatásához mindig tolófát használtunk. A különféle műveletekhez szükséges méretbeállítások eleinte kissé hátráltatták a munkánkat, ám némi gyakorlás után már nem okoztak gondot, sőt kimondottan élvezetes volt, hogy mindent a kívánt méretre tudtunk alakítani. Egyedül a marás során keletkező forgács elszívása okozott némi gondot. Különösen azt értékeltük igazán, hogy pontosan derékszögű és megadott méretű léceket marhattunk vele. A vastagabbakat természetesen csak több fogásban tudtuk méretre marni, az első fogás után megfordítottuk, és az él másik részét is azonos mértékben munkáltuk le. Fazonmaráskor nagyon jól használhattuk a lemunkálás mértékét finoman szabályozó éket, mellette a mélység beállító kezelése kissé nehézkesnek tűnt, ám pontossága kárpótolt bennünket a kis hajlongásért.
A három kiegészítő mindegyike nagyon hasznosnak mondható, kis kreativitással, kisebb kompromisszumokkal több célra is használható.