A fischer legújabb fejlesztésű rögzítőeleme, a lapdübel, felépítésében nagyon hasonlít a nagyszilárdságú rögzítésekhez használt fémdübelekhez, csak ez nem fémből, hanem műanyagból (nylonból) készül (5). Rövid, hengeres szárán bordák találhatók, melyek megakadályozzák a dübel elfordulását, a dübelperem pedig azt, hogy a kötőelem becsússzon a furatba. A szárrész alatt a fémdübelekhez teljesen hasonló szárnyak találhatók, melyeket a csavar által behúzott ék feszít szét.
A felépítéséből adódóan a lapdübel súrlódással (befeszüléssel) és alakzárással (vagyis szétnyílással) is képes rögzíteni. Gipszkarton esetében a két elv együttesen érvényesül; a terpesztő szárnyak úgy nyílnak szét a fal belső oldalán, hogy az anyagba is belenyomódnak. Vékonyabb, kemény anyagoknál a kötés tisztán csak alakzárással jön létre. Kemény, tömör falazatnál ugyanaz történik, mint a nagyszilárdságú fémdübeleknél; a terpesztő szárnyak a furat falának feszülnek, és igen erős kötés jön létre (6).
A lapdübel nagy előnye más műanyagdübelekhez képest, hogy a kötés szükség esetén megbontható, a csavar akár többször is kihajtható, majd újra becsavarható. A közönséges faforgácscsavar - csak ilyennel szerelhető - speciális szerszámot nem igényel, keresztfejű csavarhúzóval használható. Ilyen lapdübelt érdemes használnunk gipszkartonhoz, faforgácslaphoz, cementlapokhoz ugyanúgy, mint a különböző üreges falszerkezetekhez. A rögzíthető tárgyak a lámpáktól a szekrénypolcokon és karnisokon át egészen a bojlerekig terjedhetnek. A terhelhetőség természetesen elsősorban a falszerkezettől függ, és arányos a dübel átmérőjével is. Jelenleg három méretben, 8, 10 és 12 mm-es átmérővel kapható.