Saját palántanevelés

A kétnyári virágok közül azok állíthatók jól elő házilag is, amelyek már ősszel megmutatják virágaikat, így tavasszal, megelőzve minden virágos növényt már a legkorábbi hagymásokkal együtt virulhatnak, egészen a meleg nyári időszakig, majd magot érlelnek, és többnyire elpusztulnak. Ilyen többek között a sokszínűsége miatt különösen kedvelt árvácska, valamint a különböző színekben pompázó, fészkes virágzatú százszorszép, a többnyire kék, de ritkán fehér vagy rózsaszínű nefelejcs és a vágott virágnak is szép török szegfű.
A magvetéssel történő szaporításhoz most még éppen időben vagyunk, hogy a fagy beállta előtt már végleges helyére elültethető, fejlett palántákat növesszünk. A magvak csíráztatása viszonylag alacsony, 20 °C körüli hőmérsékletet, nyirkos környezetet kíván, és fontos a magvetés helyének előkészítése is. Nem kifejezetten szem előtt lévő, de jól öntözhető, napos, jól felkapált, felázott, ülepedett tetejű talajt válasszunk. A magágyást 120 cm szélességben, legfeljebb 5-10 m hosszon deszkakerettel célszerű körülvenni, vagy körben legalább a földet "felbakhátolni". A lehetőleg jó minőségű, megülepedett földet kissé kapáljuk át, a lehető legsimábbra gereblyézzük el, majd 1 cm körüli vastagságban terítsünk rá átrostált komposztföldet. Ezután lábra kötött sima deszkatalppal lapogassuk le, majd rózsás öntözőkannával vagy finoman porlasztott vízzel öntözzük be. Az így előkészített sima, nyirkos talajfelszínre szórjuk le a magvakat, egyenletes elosztásban. Érdemes a magvak közé kevés homokot is keverni, mert így egyenletesebben és ritkábban szórhatjuk szét őket.
A rekeszek vagy lapos kis ládák is jól beváltak a magvetéshez. Jók a műanyag-, de még jobbak a fa gyümölcsrekeszek, illetve apróbb-nagyobb ládák, melyek sokszor ingyen is beszerezhetők. Ha lécezésük túlságosan hézagos, akkor gombostűvel sűrűn átlyuggatott, vékony műanyag fóliával kibélelhetők, hogy a porhanyós föld ne hulljon ki belőlük. A magvetés itt is ugyanúgy történik, mint a szabadföldi ágyásnál.
Az elvetett magvakat kézi szitálással nyert komposztfölddel takarjuk be kb. 1 cm vastagon, majd a deszkalappal újra nyomkodjuk le a talajt, és öntözzük be. A ládákba vetett magvak könnyen mozgathatók, így csíráztatáskor inkább zártabb helyen legyenek, és csíráztatás után kerüljenek ki a szabadba. A csíráztatás segítésére használjunk lyuggatott fólia takarást, ami fölé léc rácsozatot vagy ritkás nádszövetet tegyünk, hogy védjen az erős napsütés és a szél szárító hatása ellen. Árnyékvetőnek jobb híján a lekaszált fű is megteszi, csak a szél el ne hordja.
Másfél-két héten belül, amikor a kis levelek már jól látszanak, a takarófóliát, illetve az árnyékoló füvet távolítsuk el. Szórt öntözéssel mindig előzzük meg a magvetés kiszáradását, de kerüljük a vízösszefolyást eredményező túlöntözést. Akár egyszeri kiszáradás vagy túlöntözés is a növény elpusztulását eredményezheti. Kezdetben, napos időben a naponkénti többszöri öntözés is szükséges lehet. Ha a kelésig nincs lehetőségünk a rendszeres öntözésre, akkor inkább ne öntözzünk egyszer sem, mert a már csírázásnak indult magvak kiszáradva elpusztulnak. Ilyenkor inkább hagyatkozzunk az esőre, ami előnyösebb a rendszertelen öntözésnél.
A magvetést védenünk kell a madarak ellen is. Ehhez az ágyak sarkainál verjünk le jó nagy arasznyi facövekeket, tetejüket kössük össze erős dróttal, és erre már csak rá kell teríteni az árnyékoló hálót, ami akár kiselejtezett tüll függönydarab is lehet. Az építkezéseknél használt Roschal-háló darab is megteszi, sőt ez még enyhe árnyékolóként is szolgál. 
A magvetés majdnem mindig túl sűrűre sikerül. A túl szorosan álló, társaikat szorongató kis növénykéket lehetőleg gyökerestől emeljük ki. Az elvégzett ritkítás után újabb öntözés szükséges, hogy a fellazult talaj a visszamaradó növények gyökereihez mosódjon. A ritkítás miatt kiszedett növények hasznosítását tűzdeléssel javíthatjuk. Ehhez ceruza vastagságú, kihegyezett pálcával jól nyúljunk alá a kikelt kis növényeknek - meglazítva a földjüket - majd ujjaink közé véve emeljük ki őket, és a tűzdelő-pálcával ültessük be sorra, egymás után, legalább pár centiméteres térállások betartásával. A pálcával kell lyukat fúrnunk a gyökereknek, majd minél egyenesebben, lehetőleg visszahajlás nélkül helyezzük be a növényeket, és a pálca végével óvatosan nyomkodjuk hozzájuk a földet. Végül óvatosan de alaposan öntözzük be, és gondoskodjunk a vetéshez hasonló árnyékolásról. 
A tűzdeléshez apróbb cserepeket, alul kilyukasztott tejfölös poharakat is használhatunk. A kedvezőbb vízháztartás érdekében aljukba durva homokot terítsünk, erre a laza, enyhén nyirkos földet, vagy tőzeges földkeveréket. A kis növényekkel betűzdelt poharak szorosan egymás mellé helyezhetők, akár egy ládába, vagy félig a földbe süllyesztve. A zömök növények a fagyos időszak kivételével bármikor kiültethetők a pohárból. 
Az állandó helyre történő kiültetés - ablakládába, virágágyásba stb. - csakis ültetőkanalas palántázással lehetséges. Az árvácska és a százszorszép esetében erre már szeptembertől sor kerülhet, hogy még az ősszel jól begyökeresedjen, akár még virágozni is kezdjen. A nefelejcset viszont csak tavasszal jó a végleges helyére kipalántázni.
A téli fagyok előtt ajánlatos a talajtakarás. A tövek közötti területrészeket 2-3 cm vastagságban falombbal, vagy még inkább fenyőgally darabkákkal borítsuk úgy, hogy az részben még a leveleket is takarja. A tejfölös pohárban teleltetett palánták fölé - deszkából, műanyag fóliából - érdemes valamiféle tetőt készíteni, a pangó-víz elkerülése érdekében. Ez a túl sok esőtől és az olvadó hólétől is jól véd.